A Metro az 1960-as évek egyik legjelentősebb magyar beategyüttese volt.
A Metro elődje, a Zenith együttes 1960-ban alakult Sztevanovity Zorán vezetésével. Kezdetben a Nyugati pályaudvar Hangulat nevű bárjában (a mai McDonald’s alsó szintjén) léptek fel, ahol hétvégente ifjúsági klub üzemelt. A következő évben az együttes megkötötte első szerződését a Metró klubbal. Az együttesben ekkor Sztevanovity Zorán énekes-szólógitáros, fivére, Sztevanovity Dusán ritmusgitáros, Rudas András zongorista, Elekes Zoltán szaxofonos, Maka Béla bőgős és Bálint István dobos játszott.
A Zenith ismert külföldi együttesek, például a Shadows, Roy Orbison, Duane Eddy és a Ventures dalait adta elő. Ez a fajta zene akkoriban ritkaságszámba ment Magyarországon, mivel külföldi előadók albumait akkoriban még nem adták ki idehaza. A dalokat általában külföldi rádióadásokban hallották és az alapján játszották el. A Metró klubban jelent meg a kor divatos tánca, a twist, ami elsöprő sikert aratott. A klub vezetője tánctanárt szerződtetett, aki rövid idő alatt megtanította a fiatalokat „kulturáltan” twistelni.
Az együttes hamarosan felvette klubja nevét: 1961-ben már Metro együttesként zenéltek a Budai Parkszínpadon a Bergendy, a Kék Csillag és a Scampolo társaságában. Indulnak az első Ki mit tud?-on is, ám a döntőben technikai problémák következtében három erősítőjük leégett, így az együttesnek fel kellett adnia a küzdelmet. A Ki mit tud? szabályai értelmében olyan együttes nem indulhatott, mely már korábban szerepelt a versenyen. Ezért 1962-ben Zorán szólóénekesként indult „kísérőzenekarával”, a Metróval. George Gershwin Summertime című dalának magyar változatával hatalmas sikert aratott és megnyerte a versenyt. A győztesek a Szovjetunióba utazhattak, ahol több városban és a helyi televízióban is felléphettek.
Az 1960-as évek első felében a Metró klub helyszíne folyamatosan változott: először az Irányi utca-Egyetem utca sarkán álló épületben, később rövid ideig a Petőfi Sándor utcában, majd a Rákóczi úton volt, végül 1965-ben költözött a legendássá váló Dohány utca 22. szám alatti saroképületbe, amely feloszlásáig a Metro törzshelye maradt. Az együttes felállása is megváltozott: Brunner Győző dobolt, Zentay Antal szaxofonozott, és Bokány Ferenc basszusgitározott. Egy-egy estére ismert énekesnők is csatlakoztak az együtteshez, például Kovács Kati, Koncz Zsuzsa vagy Zalatnay Sarolta és Wittek Mari.
A Metro ekkor még kizárólag angol és amerikai dalokat játszott. Repertoárjukban Roy Orbison, a Shadows, a Kinks, Duane Eddy, Del Shannon, a Spotnicks, Chris Andrews, a Rolling Stones, Cliff Richard, a Honeycombs, John Leiton, a Manfred Mann, Elvis Presley, a Beatles és a Ventures felvételei szerepeltek.
1965-ben az együttes a Budai Parkszínpadon Rejtő Jenő Láthatatlan légiójának zenés változatában működött közre. A Metró nagy sikert aratott, a darab mégis kemény kritikákat kapott. Bokány Ferencet még abban az évben behívták katonának, helyére Frenreisz Károly került, a billentyűs hangszereknél pedig Schöck Ottó foglalt helyet.
Nikolits János és Boros János szerzeménye, az 1966-os Táncdalfesztiválon bemutatott Mi fáj hónapokig vezette a slágerlistát a Metro előadásában. Ugyanebben az évben jelent meg az együttes harmincöt magyar nyelvű kislemeze közül az első, az Édes évek. Ettől kezdve a Metro főleg saját dalait vette fel. Eleinte az együttes mindegyik tagja próbálkozott szövegírással, azonban Dusán bizonyult a legtehetségesebbnek, így ő lett a Metro állandó szövegírója. Az Arany Gitár díjat és az 1966-os „Év Beategyüttese” címét az Illés nyerte, a Metro nem sokkal lemaradva, második helyezettként az Ezüst Gitárt kapta meg.
1967-ben Banovich Tamás Ezek a fiatalok című filmjéban az Illés, az Omega, Koncz Zsuzsa és Zalatnay Sarolta mellett a Metro is feltűnt. Ebben a filmben játszották el a Gyémánt és arany című dalt, amely sokáig szerepelt az Ifjúsági Magazin slágerlistáján, és felkerült az első magyar beatalbumra is. Tavasszal Frenreisz Károly, majd Brunner Győző is Nyugat-Európába szerződött egy vendéglátós zenekarba. Helyüket Rédey Gábor basszusgitáros és Veszelinov András dobos vette át. Másfél év után a „kivándorlók” hazatértek és visszakerültek korábbi helyükre.
1971-ben Frenreisz Károly Presser Gáborral, Laux Józseffel és Barta Tamással megalapította a Locomotiv GT-t. Egy skandináv turné, majd egy kisstadionbeli Atlasz–Metró–Tolcsvay-koncert után Dusán is kivált, mivel nem szerette a folyamatos turnézást.
Az utolsó évben rengeteg zenész fordult meg a Metro-együttesben: Szigeti Béla dobos, a régi-új Elekes Zoltán, Novák András énekes, Hanka Péter szólógitáros, Tihanyi Gyula basszusgitáros és Tóth Béla harsonás. Később Mogyorósi László gitáros, Póka Egon basszusgitáros és Brunner Győző is csatlakozott. Ezek a formációk azonban már nagyon rövid életűek voltak, az együttes 1972 nyarán feloszlott.
A feloszlás óta háromszor léptek színpadra együtt a Metro tagjai. Először 1992 tavaszán adtak koncertet a régi „metrósok” (Brunner-Dusán-Frenreisz-Schöck-Zorán), melynek anyagából a Metro koncert című album született. Második találkozásuk (az időközben elhunyt Schöck Ottó nélkül) az Illés–Metró–Omega Szuperkoncert keretében jöhetett létre 2001. június 2-án. 2006 decemberében, a Syma csarnokban Frenreisz Károly 60. születésnapja alkalmából Zorán, Frenreisz, Fogarasi János és Veszelinov András öt dalt játszott el. Mivel Dusán külföldön volt, helyette Szűcs Antal Gábor gitározott, aki Frenreisszel 1973-ban alapította meg a Skorpiót.
