1977 április. Egy szép napon (18-án) Jerry Only basszusgitáros és Glenn Danzig létrehoznak egy zenekart. Nevüket Marilyn Monroe utolsó filmjének címéből vették kölcsön. Az volt a tervük, hogy a korabeli punk trendektől eltérően ők nem politizálnak, nem lázadnak, hanem ijesztgetnek. Politikusok helyett élőhalottakról és gyilkosokról énekelnek. Ezzel a koncepcióval megcsinálták a punk egyik legnagyobb hatású zenekarát, olyan előadókra voltak nyilvánvaló hatással, mint az AFI, vagy a Cradle Of Filth, de feldolgozta őket többek közt a Metallica és a Pennywise is. Eddig a magasztalás, jöjjenek a tények.
A megalakulást követően sorra jöttek a kislemezek (és a gitárosok, dobosok). 1978-ban az addig megjelent kislemezeket mindet újra fölvették, de csak 20 évvel később jelentek meg a Static Age albumon. 1980-ban rögzítésre került egy újabb dalcsokor, de ez is csak később, 2001-ben látott napvilágot 12 Hits from Hell címmel. Ebben az évben csatlakozik a zenekar meghatározó gitárosa, Doyle Wolfgang von Frankenstein, aki a későbbiekben is többször felbukkan (1980-83, 1995-2000, 2001-2002).
A következő éveket turnékkal, balhékkal, újabb klasszikus kislemezekkel töltötték, az első, valóban meg is jelenő album 1982-ben jött ki, Walk Among Us, ami egy évvel később az Earth A.D. (kutya legyek, ha nem innen vette a Sepultura a Chaos A.D. cím ötletét) lemez következett, ami Európában Wolfsblood címmel jelent meg.
Danzig révén a banda botrányairól is híres volt, több koncert is elmaradt letartóztatása miatt. 1983 őszén a II. Halloween party-n tartott koncert közben Robo, az aktuális dobos kilép, nagy nehezen találnak egy beugró dobost, akivel végül folytatják a bulit, de a banda menthetetlen. Danzig személyisége mellett a Jerry Only-val kialakult zenei nézeteltérése is közrejátszott a feloszlásban. Only nem akart változtatni az eredeti koncepción. Még megjelenik a szintén klasszikus Die Die My Darling kislemez, aztán a tagok szétszélednek a szélrózsa minden irányába.
Danzig szólóprojektjével sikereket ér el, a többiek pedig pereskednek a Misfits-jogokért. Röpke 10 év alatt sikerül is megszerezni őket, és kezdődhet a folytatás! A botrányok ezúttal elmaradnak, a tagcserék nem. Only eredetileg Dave Vanian-t, a The Damned énekesét akarta volna, de ő nem állt kötélnek. Ekkor kerül a gépbe egy bizonyos Michael Emanuel, ismertebb nevén Michale Graves 1997-ben megjelent a visszatérő lemez, az American Psycho, 1999-ben pedig a Famous Monsters, mindkettő Graves-szel. Az ő szerepe itt véget is ér, eltűnik. Pár évvel később egy Gotham Road nevű zenekarban tűnik fel újra, majd szólólemezt is kiad.
Jerry Only veszi át a mikrofont, egyetlen számot, a NY Ranger-t még egy bizonyos John Cafiero énekelt föl, valamikor 98-99 tájékán.
2003-ban jelent meg a Project 1950, régi 50-es évekbeli számok feldolgozásaival. A lemezen Only mellett Dez Cadena (Black Flag) gitározik, a dobok mögött pedig Marky Ramone (Ramones) ül. Ez a felállás körbeutazza a fél világot, hazánkban is felléptek 2003. májusában. Marky azóta továbbállt, helyén ismét Robo (ő is volt a Black Flag-ben), a 83-ban botrányosan kilépett dobos ül.
Mostanság sem pihennek, 2007-ben megjelenik egy 45rpm-es bakelit kislemez, a Psycho in the Wax Museum, két eddig kiadatlan, 97-ben rögzített nótával, amikhez az éneket sosem vették fel. A nagy durranás azonban nem ez, hanem az a tény, hogy az együttes 2007-ben ünnepli fennállásának 30. évfordulóját, és ezt nem holmi válogatással igyekeznek megünnepelni, hanem egy bivalyerős nagylemezzel, ami az ígéretek szerint megüti az Earth AD szintjét is.
