Bejelentkezés

x
Search & Filters

Moonsorrow

Megalakulás dátuma/Aktív évek: 
1995

További képek

Biográfia: 

A Moonsorrow 1995 végén jött létre, amikor Henri és Ville Sorvali összeálltak, hogy megteremtsenek egy folkos, epikus stílusú metal együttest. Hamar felvették az első demot a Thorns of Ice-t, de rejtélyes módon eltűnt a felvett anyag fele vágáskor, így nem adták ki az albumot.1997 tavaszán megjelent a hivatalos bemutatkozó kislemez a Metsä (Forest), ami felkeltette a hallgatóság figyelmét. A Metsä után felvették egy albumnyi anyagot ezzel viszont elégedetlenek voltak a srácok így nem engedték kiadni.1999 januárjában jött a következő kislemez Tämä Ikuinen Talvi (This Eternal Winter) címmel amit a Plasmatica Recordsnál adtak ki. Ekkor csatlakozott az együtteshez a dobos Marko Tarvonen is. A csapat álma végre valóra vált és felvették az első nagylemezüket a Suden Uni-t (A Wolf's Dream) ami hihetetlenül jól sikerült pogány folk/black metal album lett. Nagy mérföldkő volt ez a Moonsorrow számára, mivel ekkor csatlakozott hozzájuk Mitja Harvilahti és Lord Eurén így koncertezni is tudtak. Nehézségekbe ütközött az új kiadó keresése de végül rátaláltak a Spikefarm Records-ra. A következő album a Voimasta ja kunniasta (Of Strength And Honour) 2001 November 26.án került kiadásra,és egyből megnyerte a rajongók szívét fantasztikus hangzásával világszerte. Turnéjuk is jól sikerült, tehát jól ment a csapatnak.

A következő lépés volt, hogy a banda belépett a legendás Tico-Tico stúdióba Kemi városában.Talán lehet mondani, hogy ez a lépés egy mérföldkő volt a srácoknál. A 2003-ban kiadott Kivenkantaja című lemez valami hihetetlen megoldásokat tartalmazó, fantasztikus összetételű anyag lett, amit -nyugodtan ki lehet jelenteni - más zenekar nem tud leutánozni. Ez az album lett a Moonsorrow eddigi legjobban sikerült műalkotása, egyáltalán nem érezhető az albumon, hogy a tagok huszonévesek...8-10, helyenként még többperces dalok vannak, amikből árad a harcias, előretörő hatás..Talán ami még jobban nyomatékosítja ezt az érzést, az az egész muzsikának a folkos, epikus világa, továbbá a lelke, ami viszi, kíséri előre a számokat.

A zenekar (ezek után) saját stílusában méltán nevezhető a legjobbnak. Sokak külön stílust akartak az alakulatnak. Felmerült a kérdés, hogy innen már hova tovább, mivel még egy ilyen remekmű nem születhet.

Csakhogy voltak, akik ezt nem így gondolták. Legalábbis 5 biztosan, nevezetesen Ville Sorvali, Marko Travonen, Mitja Harvilahti, Henri Sorvali valamint Maskus Eurén. Ugyanis a 2005-ben kiadott Verisäkeet mind formailag, mind szerkezetileg, mind az összetételét tekintve jobb lett..tökéletes lett..Tartalmilag is sokkal tágabb. Solvari hörgését szinte teljesen elnyomja a hangulat és a zene, szinte észre se veszed, hogy van benne hörgés..meg néhol tiszta ének is.

Bár az egész lemezt igen nehéz befogadni, sőt első meghallgatások után lehetetlen, azonban ha jobban beleássa magát az ember, és felfogja, hogy milyen iszonyatos hatást tud kelteni ez a mű tulajdonképpen, akkor biztos, hogy nem tud tőle elszakadni.

Ez az album már valóban csodát művel hallgatójával. Az első másodperctől, az első madárhangtól kezdve az utolsó tűzropogásig elrepíti az embert a finn, hófödte magas hegyekbe, ahol éhes farkasok bóklásznak vadászat közben, ahol ha elnézel a hegy tetejéről, akkor tucatnyi falut látsz, ahol zajlik az élet, és ha arrébb mész pár lépést, akkor a jó öreg finn barátaid szeretettel fogadnak, hogy ülj le közéjük a jó meleg tűzhöz, és énekeld velük a régi, finn népzenéket, míg ők kopott hegedűvel és szájharmónikával kísérnek ...

És közben meg valami megfoghatatlan tüzet, lángot érzel a szívedben, ami mindjárt elrepít, és a szemeid elkezdenek könnyezni, mert nem bírod magadban tartani az indulatot, az érzelmeket, amit ez a zene kivált belőled.. Mindehhez nem kell más, csak annyi, hogy hosszasan figyelj a zenére!

Ezalatt a 70 perc, 50 másodperc alatt nem tudsz magadról és nem érzed a környezetedet, csak azt érzed, hogy a hideg kiráz egyfolytában...szárnyakat kapsz, az egyik pillanatban egyre feljebb-feljebb kerülsz a tömeggel együtt, miközben valami fantasztikus történik veletek, a másikban pedig a földön állsz, és a körülötted levő emberekkel együtt szinte megőrülsz a zseniális, kemény dallamvilágtól, a jobbnál jobb ritmusoktól, és a fantasztikusan megszerkesztett gitárszólóktól..

Talán a világon Sorvali-ék az egyetlenek, akik képesek lettek volna fejleszteni még ezt az irányt, ám (sajnos) inkább úgy döntöttek, hogy a rajongóiknak szeretnének megfelelni. A Viides Luku-Hävitetty már inkább ezt érezteti a hallgatóval. Bár a hangzás, a finn világ, a harc erről a korongról is sugárzik, de hatás, az az előzőhöz képest szinte semmi.... Mindössze két dal található a lemezen. Kettő, ami - majdhogynem - direkt van elhúzva talán azért, hogy minél hosszabb legyen. Az első szám több, mint 30 perc hosszú. A második "mindössze" 26. Mindkettőn kicsit több a zúzósabb, mint az eddigi műveken. Mindezek ellenére ez a lemez is egy olyan mű, amit rajtuk kívül más nemigen tudna megcsinálni.

Ez a lemez is élvezetes, és vannak gyönyörű részek, helyenként egyedi megoldások...Már csak az a kérdés, hogy a Moonsorrow most melyik utat választja majd..Ezt, vagy pedig a sajátját..
 

Jelenlegi felállás: 

NévHangszer
Ville Sorvali
ének
basszusgitár
Henri Sorvali
gitár
billentyűsök
ének
Mitja Harvilahti
szólógitár
vokál
Markus Eurén
billentyűsök
vokál
Marko Tarvonen
dob
ütőhangszerek
vokál