Bejelentkezés

x
Search & Filters

My Dying Bride

Megalakulás dátuma/Aktív évek: 
1990

További képek

Biográfia: 

A My Dying Bride egy angol metalegyüttes, melynek zenéjében a death metal keveredik a doom és gothic metallal. 1990 óta tartó pályafutásuk alatt 10 stúdióalbumot jelentettek meg, de EP-k, válogatáslemezek és egy koncertlemez is napvilágot látott a nevük alatt. A formáció utolsó nagylemeze For Lies I Sire címmel 2009. márciusában jelent meg. Az Anathema és a Paradise Lost mellett a legnépszerűbb death/doom metal zenekar.

A My Dying Bride az észak-angliai Halifax városban alakult 1990-ben. Közvetlen előzménynek tekinthető az Abiosis zenekar, ahol több későbbi My Dying Bride tag is játszott. Az Abiosis még death metal zenekarként működött, de már ekkor lassabb tempókat alkalmaztak, mint a death metal zenekarok többsége. 1990-ben vették fel a My Dying Bride nevet, az ekkori felállás pedig így nézett ki: Aaron Stainthorpe (ének), Andrew Craighan (gitár, billentyű), Calvin Robertshaw (gitár), Rick Miah (dob)
Ez a felállás készítette el a Towards the Sinister demót, mely 1990-ben jelent meg. 1991-ben jelent meg a God Is Alone kislemez, majd ezt követően a Peaceville Records kiadóhoz szerződtek. A Symphonaire Infernus et Spera Empyrium címre keresztelt EP már az ő gondozásukban jelent meg 1992 márciusában. Az anyagon már Adrian Jackson basszusgitáros volt hallható.

1992-ben jelent meg a debütáló album As the Flower Withers címmel. A megjelenést követően nemsokkal később újabb EP-vel rukkoltak elő, mely a The Thrash of Naked Limbs címet kapta. Ezt követően már egy saját európai turnéra készültek, mikor a dobos Rick Miah csuklója balesetet szenvedett egy klipforgatás alatt.

Doom/death úttörők

1993-ban csatlakozott hozzájuk Martin Powell, aki billentyűs hangszerek és hegedű segítségével színesítette a My Dying Bride hangzáspalettáját. 1993-ban jelent meg a Turn Loose the Swans album, mely nagy feltűnést keltett underground körökben. Aaron Stainthorpe költői szövegei, a súlyos és komor hangulatú zenével egy olyan hatást eredményezett, mely rajongók ezreit állította a zenekar mellé. A My Dying Bride nevét gyakran emlegették együtt az Anathema és a Paradise Lost zenekarokkal, mint egy új stílusirányzat úttörőit. Ugyan az album sikeresnek volt mondható, de a zenekarnak néhány kellemetlenséggel is szembe kellett néznie a lemezbemutató turnén. Autóbalesetet szenvedtek a havas úton, ráadásul a felszerelésük is némi lopáskárt szenvedett el.

1994-ben újabb EP jelent meg I Am the Bloody Earth címmel, melyet mégegy EP követett a The Sexuality of Bereavement. Szintén 1994-ben jelent meg a The Stories című lemez, melyen a Symphonaire Infernus et Spera Empyrium, a The Thrash of Naked Limbs és az I Am the Bloody Earth EP-k találhatóak meg.

A következő nagylemez 1995-ben jelent meg The Angel and the Dark River címmel. A megjelenést követően felléptek a Dynamo fesztiválon, de az Iron Maiden előtt is adtak néhány koncertet. 1995-ben Trinity címmel újra kiadták az első három EP anyagát. 1996-ban jelent meg a következő nagylemez, mely a Like Gods of the Sun címet kapta. Az album tisztább hangzást kapott, mint elődjei. A megjelenést követően a Sentenced és a Cathedral társaságában turnéztak.

Rick egézsége azonban annyira megromlott, hogy a turné végeztével kénytelen volt elhagyni a zenekart. Helyére Bill Law került kisegítő jelleggel. Az 1998-as 34.788%...Complete album a változatosságra és a kísérletezésre helyezte a hangsúlyt, a súlyosság és a komor hangulat megtartása mellett. Ugyan a lemez sikeres volt, de rendesen megosztotta a rajongótábort.

1999-ben jelent meg a hatodik nagylemez a The Light at the End of the World. A korongon Shaun Taylor-Steels (ex-Anathema) dobos és Jonny Maudling billentyűs volt hallható, az Aaron-Andrew-Adrian hármas mellett. Maudling helyét nemsokkal később már Sarah Stanton vette át, valamint csatlakozott hozzájuk Hamish Glencross is, mint másodgitáros.

2000-es évek

Az új évezredet egy Meisterwerk 1 című válogatáslemezzel kezdték, aminek a folytatása 2001-ben jelent meg Meisterwerk 2 címmel. 2001-ben azonban új nagylemez is megjelent, mely a The Dreadful Hours címet kapta. A lemezt követő turné Tilburgban tartott koncertjét rögzítették, ami végül The Voice of the Wretched címmel meg is jelent. A következő stúdióalbum 2004-ben Songs of Darkness, Words of Light címmel jelent meg. Az album hozta elődei magas színvonalát, a lemezt követő turnét pedig ismét sikerként könyvelhette el a zenekar.

2005-ben Anti-Diluvian Chronicles címmel egy 3 CD-ből álló válogatást jelentettek meg, amit a Sinamorata címre keresztelt DVD követett. 2006-ban egy EP jelent meg a Deeper Down, amit az A Line of Deathless Kings album követett. Az EP-n és a lemezen is már John Bennett ült a dobok mögött. Őt hamarosan Dan Mullins váltotta fel. Ezt követően Lena Abé lett a zenekar új basszusgitárosa. A 2008-ban kiadott An Ode to Woe című koncertlemezen is már az ő játéka hallható.

2009. március 23-án adták ki máig utolsó nagylemezüket a For Lies I Sire címűt, melyen új tag mutatkozott be Katie Stone személyében, aki a billentyűs témákért felel, de hegedűn is játszik. Utóbbi hangszer ismételt felbukkanását a rajongók egy része kitörő lelkesedéssel fogadta. Katie azonban hamarosan kilépett, helyére Shaun MacGowan került. 2009 tavaszán egy újabb EP jelent meg Bring Me Victory címmel, melyen a Scarborough Fair c. tradícionális angol ballada feldolgozása is megtalálható.

A zenekar 20 éves fenállását egy Evinta című gyűjteményes anyaggal kívánja megünnepelni, melyen a terveik szerint újra felveszik az előző anyagot…
 

Jelenlegi felállás: 

NévHangszer
Aaron Stainthorpe
ének
Andrew Craighan
gitár
Hamish Glencross
gitár
Shaun Macgowan
billentyűsök
Lena Abé
basszusgitár
Dan Mullins
dob
ütőhangszerek