Bejelentkezés

x
Search & Filters

Neoprimitív

Megalakulás dátuma/Aktív évek: 
1976 - 1982

További képek

Biográfia: 

A Neoprimitív együttes megalakulásában - szintén 1976-ban - egyforma szerepe lehetett az együttmaradási és a szereplési vágynak. Műfajuk: zenés próza. Ismert (rock) számokra, slágerekre írtak elsősorban politikai jellegű, csipkelődő, blődli szövegeket, amik sok kortársuk körében "örökzöldek" lettek. Tagok: Nagy Gyula, Szántó Péter üzletkötő, Föld S. Péter, Jancsó Kornél, Szentirmay László újságíró, Jobbágy és Pleschinger Sándor tanár lett. Számaikat többnyire Föld S. Péter írta, és közösen "rontottak" rajta.

1981 novemberében felfokozott várakozás, több száz fős tömeg jelenlétében lép színre a Neoprimitív együttes a Közgáz gólyabálján. A helyszín ismerős: a Neoprimitív innen indult és évenként legalább egyszer ide is tért vissza: minden év őszén, az egyetem gólyabálján mutatták be új műsorukat.

A terem elsötétül, szórvány fütty, kiabálás, majd valahonnan, talán már nem is létező magasságokból megszólal a rádióból jól ismert bemondóhangja. Ünnepélyes, mint egy szavazás és kimért, mint egy telek a Balaton partján. " Hölgyeim és uraim! A történelem csak rendkívüli esetekben ismétli meg önmagát. Pár perc múlva olyan fiatalemberek állnak majd Önök előtt, akiknek neve egy időben sokaknak sokat mondott. Olyanok, akiknek szíve együtt dobbant a hetvenes évek fiatalságáéval. Volt, aki felnézett rájuk, volt aki lenézte őket, mások pedig elnéztek mellettük. Akik nem utálták őket, azok rajongtak értük. Ahol nevük elhangzott, ott szem nem maradt szárazon.

Hölgyeim és uraim! Megtörtént a csoda: ismét együtt a Neoprimitív!"

Hatalmas üdvrivalgás, a műsorközlő rövid szünet után, még mindig sötétben, hozzáteszi: "Most a Neoprimitív egyórás figyelmeztető műsort tart."
Így kezdődött a Neoprimitív hetedik, "Álarcképtelenség" című műsora. Mint csaknem minden gólyabálon, a bukás ezúttal is látványos és sokat sejtető volt. A bukás, mely mintha csak egy előre elrendelt rendezői utasítás szerint csak azért történt volna, hogy azután egy éven keresztül sikert sikerre halmozzanak ennek a különös, legföljebb ha önmagához hasonlítható együttesnek a tagjai.

S felhangzott az Álarcképtelenség első dala: Mama, kérek még egy fagylaltot, / hogy legyen valami, mit nyalhatok,/ mama, ez egy hathúros gitár,/ nem bírja a politikát, / mama, látod, hátat fordítok, / s legföljebb magamban ordítok, / azt gondolok, amit csak akarok, / és arra, amire merek...

Ez volt hát a Neoprimitív 1981 őszén, mint ahogy azt az Álarcképtelenség alcíme is jelzi."Háttal a politikának". (Persze úgy, hogy közben mégiscsak szembe kell nézni vele!) De hát mi történt azzal az együttessel, melynek alakulását csaknem akkora homály fedi, mint jelenét és jövőjét; azzal , amely megalkotta az "Uralkodóosztály I/b." című, magnókazetták ezreire átmásolt zenés politikai kabarét? Hogyan jutott el odáig a Neoprimitív, hogy a nyolcvanas évek elején már arra is gondol, amire mer?
Hívjuk segítségül Sebők Jánost, a Közgazdász egykori újságíróját, aki a lap 1976 június 2.-i számában "Mindenki ismerősei" címmel szóra bírja az akkor még teljesen ismeretlen Neoprimitív tagjait:

"Jancsó: másodévesek voltunk, amikor Nagy Gyuszi és Jobbágy Gyuszi discot tartottak az egyetemi klubban. Itt ismerkedtünk meg és jöttünk össze. Később csatlakozott hozzánk Jack, ősszel szüretelni mentünk, magunkkal vittük a gitárokat is. Ott játszottunk közösen."

Világos beszéd, bár teljesen érdektelen, csupán azért említjük, mert ez volt az első újságcikk, amely a Neoprimitívvel foglalkozott. Az együttes névsora 1976 tavaszán: Jobbágy Gyula (Vászon), Jancsó Kornél (Jamzon), Nagy Gyula (Szipü), Markó István (Jack Bruce), Szántó Péter (Yeti) és Szentirmay László(Irma).

Ezt követően a Neoprimitív több személyi változáson ment keresztül, ezek azonban a személyi összetételt nem érintették. E talányosan igaznak tűnő mondat után nyissuk föl a Rocklexikon 1982-es kiadását a Neoprimitív címszónál (a könyv egyébként a legtöbb házikönyvtárban magától is ott nyílik ki).

"...A zenekar tagjai jóformán a fél világot bejárták, így Csehszlovákiában, a Fülöp-szigeteken, Marokkóban, Angliában, Hong Kongban, a Szovjetunióban és Hollandiában is jártak, e tény értékéből valamit levon, hogy nem együtt, hanem egyenként, hivatalos vagy privát utakon. Második nagylemezük anyaga annyiban hasonlít az elsőhöz, hogy az sem jelenik meg... A zenekar névsora és hangszerbeosztása: Föld S. Péter (szájzene, moog, írógép, valamint szájzár, ritmuskelepce, padlizsán meg minden), ő a zenekar vezetője, Jancsó Kornél ritmusgitáron játszik, valamint zenekarvezető, Jobbágy Gyula (Yamaha, kettős tudat, zenekarvezető), Pleschinger Sándor (Steel-gitár, harmonika és ő vezeti a zenekart), Szántó Péter (Hi-fi csörgők, elektronika és a zenekar vezetése mellett ő az Omega-féle Léna-paródiában a "... még a havat is belepte már a hó" sornak társszerzője, negyedmagával!), Ifj. dr. Szentirmay László dr., a fiatalabbik, ritmusszekción játszik, övé a gázsi: a két láda sör, mert zenekarvezető... A zenekar működését a következő műsorok fémjelzik: Neandervölgyi séta (1976), Hótehénke és a hét tirpák (1977), Robinson a kani bálon (1977), Szolidaritási fa-rock fesztivál (1978), The Antibabies (1979), Uralkodóosztály I/b. (1980/81-es tanév). " A jövő zenéje" címu emlékezetes memoár-kötetük várhatóan 1987-ben sem készül el."

Tökéletes lexikon nem volt, nincs is és nem is lesz, így a Rocklexikonból sajnálatos módon kimaradt a Neoprimitív hetedik tagjának, a zenekarvezető Nagy Gyulának a neve. O kezeli az együttes tulajdonában lévő ládagyíkokat és náditippancsokat, valamint, ha az összhang ezt feltétlenül megkívánja, a fogait csikorgatja.

1976-ban készült tehát a "Neandervölgyi séta", majd rá fél évre a "Hótehénke és a hét tirpák" című műsor, amelyből egy dal azóta is slágergyanús: dal egy törpéről, amely tizenhat tonnát nyom és még KISZ-gyűlések alatt is nyílt hártyákkal játszik.

Őszre elkészült a Robinson a kani bálon, amelynek alapötletét Ilf-Petrov szállította, "Hogyan született Robinson?" című novellájuk formájában. A Neoprimitív-változat arról szólt, hogy Robi partot ér egy lakatlan szigeten, ahol felállítja a KISZ-alapszervét.

Ez volt az első, majdhogynem politikainak nevezhető Neoprimitív-műsor, amely az ifjúsági szervezet néhány visszáságát állította pellengérre. Ez az utolsódalban ("Mindenki másért csinálja ") például így fogalmazódik meg: Van, aki csinálja, mert jólesik, / van, aki csak akkor, ha kergetik, / van, aki kényes, van, aki önkényes, / van, aki képesített, s akad ki már nem képes... / Van, aki bennünket pokolra kívánna, / van, aki mint rossz fát, innen kivágna / van, aki azt mondja, hogy mi azt mondjuk, / pedig az is lehet, hogy mi másképp gondoljuk...

Két én, meg bizonyos sörök

Hogy miként gondolta a Neoprimitív, nem derül ki abból a levélből, melyet a KISZ Központi Bizottságához és az Orvosegyetem c. lap szerkesztőségéhez juttatott el egy "medikus hallgató".

"Tisztelt szerkesztőség! Nemrégiben az egyetem Hársfa utcai kollégiumában lépett fel egy Neoprimitív nevű együttes. Műsoruk elején úgy mutatták be őket, mint a Közgáz együttesét. A műsor egy meglehetősen ostoba történetre alapozva, ifjúsági szervezetünkről szólt. Én szeretem a jó, politikus humort, szívesen hallgatom például Hofi Géza vagy a Mikroszkóp Színpad műsorait, de ahogy a Neoprimitív "politizált", az ízléstelen, obszcén és zavaros volt. Úgy gondolom, ez a műsor nemcsak bennem, hanem minden jóérzésű fiatalban jogos felháborodást kelt. Több olyan kijelentés is elhangzott, vicces formában, amelyek a KISZ-t nemi szervhez hasonlították. Nagyon megdöbbentett, hogy ilyen közönséges poénokkal nagy sikert arattak.

Üdvözlettel: egy medikus hallgató"

Részlet az Orvosegyetem c. laphoz elküldött, meg nem jelent levélből:
"Kedves medikus hallgató! Könnyű lenne most azzal elintézni a leveled, hogy nem értetted, mit akarunk műsorunkban elmondani. Könnyű volna és igazságtalan, mint ahogy mi is annak éreztük észrevételeidet. Hogy mi nem a hagyományos kabaré módját választottuk - ez ízlés dolga. Te Hofit szereted - mi úgy látjuk öt éve jobb volt, mint négy éve. Lehet, hogy műsorunk még néhány helyen kiforratlan, de hogy zavaros lenne, nem hisszük. Azt írod, az ifjúsági szervezetet nemi szervhez hasonlítottuk. Ez nem igaz, s egyébként is, egy jövendő orvos, aki anatómiát tanult az egyetemen, ezt magától is megállapíthatta volna.

Üdvözöl: a Neoprimitív"

Az ügyből nem lett ügy. Az Orvosegyetem elküldte egy szenvedélyes tollú riporterét egy Neoprimitív koncertre. Igen jól szórakozott, ám azon kívül, hogy megivott néhány üveg világos sört, mást nemigen tett a helyzet tisztázása érdekében.

Ma már látjuk, neki volt igaza. A dolgokat tisztázni utólag is lehet, azt a néhány sört azonban csak ott, a Közgáz Klubban ihatta meg.

Jó nektek, Ti legalább csináltok valamit

1978-ban szolidaritási rock-fesztivált rendeztek Budapesten. Ekkor csillogott a legfényesebben a Piramis csillaga, ekkor igazán népszerű a legalitás határát még csak súroló P. Mobil, így semmi különös nincs abban, hogy az a negyvenezer ember, akit a szolidaritás jelszava alatt csalogattak ki egy rock-koncertre, sok mindenre gondolt, csupán a szolidaritásra nem. Az akkor már öt éve emigrációban élő chilei együttest például kifütyülték a lelkes magyar fiatalok - hiszen ők a Piramist és a Mobilt akarták hallani.
Mindez cseppet sem zavarta a KISZ-t, hogy a rendezvényt sikerként könyvelje el. Hiszen negyvenezer embert mozgattak meg!

Ilyen előzmények hatására készült el a Neoprimitív negyedik, "Szolidaritási fa-rock fesztivál" című műsora, amelyről így számol be a Magyar Ifjúság riportere a lap 1979. nov. 23-i számában:

"Egymás ölében, nyakában ülve, ablakpárkányra kapaszkodva, állva és guggolva szorong a több száz főnyi közönség. Az alkalmi színpadra hét, fehér lepelbe burkolózott fiú libben ki, majd a lepleket ledobják és a különleges jelmezek láttán az elragadtatott közönség a tetszésnyilvánítás minden módján köszönti az együttest. Feszes bőr- és enyhén rongyos ruhák, elképesztő szemüvegek, láncok, óriási biztosítótűk, fémkarika és zsilettpenge fülbevalók: punk paródia következik. A hivatásos közönségőrjítő és elektronizált sámán, vagyis a show-vivo megadja a kezdőhangot (mellyel, mint mondja, az előző műsor óta tartozik). Az igazi hatást nem elektromos zörejekkel, hanem akusztikus gitárokkal, csörgőkkel és dobokkal kísért saját szövegek váltják ki. Az aktív Neoprimitív hódolók már együtt éneklik a Neoprimitívvel: Te, aki a koncerten mereven bámulsz / és biztosítótűvel biztosítod magad / az értelem ellen, hátha nem ragad / rád így semmi sem - csak a KOSZ..."

1980 őszén Pozsonyban és Brünnben is fellép a Neoprimitív.

Három fekete bárány, meg egy sötét ló

Tisztelet "az egykori" Nagy Ferónak, a Beatrice, a Bikini, a Csigabiga, valamint egyéb zenekarai legjobb énekesének, a majdnem megvalósult Hamletnek, a nemzet egykori csótányának - ma inkább ne minősítsük, mijének... Ám amikor most következő történetünk, játszódik, még nem ismertük személyesen. 1978 decemberében rock-blues fesztivált rendeztek a Közgázon, ahol a Minin kívül a három "fekete bárány"-t hívták meg erre a koncertre: a Hobo Blues Bandet, a P. Mobilt, és a Beatricét. Rajtuk kívül még egy "sötét ló" szerepelt a műsoron: a Neoprimitív.

A hangulat már a kezdés előtt felülmúlta a rendezők minden előzetes várakozását, mintegy négyezer - más adatok szerint 3997 - többségében "szakadt" fiatal szeretett volna eggyé válni a várhatóan őszinte kőkemény zene hangjával. A Közgáz aulájába normális körülmények között ennek a tömegnek egyharmadát lehetett volna beengedni, de a légkör, amely hisztérikussá fokozta önmagát, ezt nem tette lehetővé. A bejárat előtt a rendőrök könnygáz sprayvel próbálták jobb belátásra bírni a meggyőzésnek ezt a módját nem túlságosan díjazó fiatalságot. Hogy mire ez a nagy érdeklődés? A Hobo B. B. ekkor még teljesen kezdőnek számított, szűkebb családtagjaikon kívül kevesen gondolták, hogy egyszer még sztárok lesznek ők is. A fő attrakciónak persze a Beatrice és a P. Mobil ígérkezett. A Mobil, mely a rock örök és elpusztíthatatlan zászlóvivőjévé vált és a Beatrice, mely Jerikó falainak ledöntését helyezte kilátásba híveinek.

A hatalmas tömegben a mintegy kétszáz fős Neoprimitív tábor hangja elveszett egy időre, de ahogy telt az idő, híveinek száma egyre nőtt. Talán, mert nem tudta szinte senki, mit takar ez a teljesen hülye és balhészagú elnevezés: Neoprimitív.

Eredetileg a Mini hangosításával játszottunk volna, ám amikor Török Ádám, az együttes becsületben felnőtté vált vezetője megjelent a színpadon és láttára felharsant a Neoprimitívet éltető kórus, úgy döntött: inkább utánuk lépjünk föl, mit lehessen tudni..."

"Végül a P. Mobil után sorra kerülhettünk, bár ekkor már igen feszült volt a hangulat - a nézőtéren és a színpadon egyaránt. A közönség ekkora már teljesen kifárasztotta önmagát, ráadásul a Beatrice törzsközönségének - lévén tizenhat éven aluliak - hamarosan távozniuk kellett: várta őket az a meghitten sivár környezet, a család, melynek ridegségét csak a Beatricével tudták valahogy elviselni.

Már alig ezerötszázan lehettek, amikor megjelentünk a színpadon. Elkezdtük játszani a Szolid a Rita című dalt - ez egyébként másfél évvel később kétes dicsőséget szerzett a Neoprimitívnek: a lengyelországi események hatására Tóth Dezső miniszterhelyettes fejből idézte néhány sorát.

Lent közben egyre erősödött a Beatrice iránti igény, ebben az is közrejátszott, hogy a Beatrice technikusai - ok kezelték az erősítést - a nyolc mikrofonból négyet rögtön az első szám után lekapcsoltak. A harmadik dal után még hármat, s amikor Nagy Feró személyesen is megjelent a színpadon, már csak egy maradt. S miközben a "nemzet csótánya" a színpadon lökdösődött, hogy hagyjuk már abba, mert ez nagyon cikis, az első sorból egy baboskendős, érces gyermekhangon elvisította magát: Ferót akarjuk!
- Ha ennyire kell, tessék, itt van! - futott át hetedmagunkon a gondolat, és már majdnem lelöktük a Mestert rajongói szeretett karjaiba, amikor egy pillanatra hátrafordultam. Ez volt a szerencsém - a hátam mögött vagy féltucat borruhás "testőr" figyelte az eseményeket, nyakukban egy-egy hatalmas, mindenre elszánt, vasból készült lakattal.
Már az Anya csak egy van című dal refrénjét énekeltük, amikor a Ricse egyik bravúros kezű technikusának sikerült kikapcsolnia az utolsó mikrofont is. Néhány másodpercig még tátogtunk a színpadon, majd elhagytuk a mások számára világot jelentő deszkákat. "

Vihar a köpőcsészében

Az eseményáradat újabb foszlánya 1980 tavaszán következett be: a Műszaki Egyetem E klubjában lépett fel a Neoprimitív. 1979-ben ugyan elkészült a The Antibabes című műsor is, ez azonban nem nyerte meg saját tetszésünket, így továbbra is a Fa-rock fesztivált játszottuk. Az E-ben közvetlenül előttünk az LGT játszott - Zorán és barátai néven. Hogy Zorán megnézte-e az utána következő Neoprimitívet, nem tudni, de barátai és öccse, Dusán, igen. Legnagyobb megdöbbenésünkre a műsor után odajött hozzánk Presser Gábor, és azt mondta a maga stílusában: nagyon tetszett neki a Neoprimitív.
Zavarban voltunk, ezért sörrel kínáltuk, de ha jól emlékszünk, nem ivott. Kabaréba illő dolog: az ország legjobb zenekara és a Neoprimitív! Ezt nem gondolhatja komolyan egy olyan komoly ember, mint a Presser!

Üvegkorlátok között - Uralkodó osztály I/B.

1980 őszén mutatta be a Neoprimitív mindeddig legsikeresebb műsorát, az Uralkodóosztály I/b-t. Ez már vérbeli politikai kabaré - legalábbis a közönség és az együttes tagjai szerint.
Hogy néha túlléptünk bizonyos határokon? Sándor György humoralista "Lyukasóra"c. műsorában azt mondta: nálunk még a korlátok is üvegből vannak.

A Neoprimitív pedig éppen ezeket a korlátokat fürkészte ezzel a műsorral. Az Uralkodóosztály I/b. - melynek bemutatását csak hosszas belső cenzúra után engedélyeztük magunknak - úgy kezdődik, hogy egy tanteremnek képzelt színpadon megjelenik hét munkásruhás fiatalember az " Egyre száguld, egyre száguld, fenn a szputnyik éjjel-nappal meg sem áll" kezdető örsi indulóra, majd a tan'tóbácsi elvezényeli magát: - Uralkodóosztály vigyázz! Fel! Jelentést kérek! A feljelentés azonban elmarad, helyette: - Tan'tóbácsi, jelentem, tegnap az élővilág órán három hulla volt. Oszolj! És kezdődhet a műsor. Először egy munkásszállásról, melynek kultúrcellájában sok-sok vidám elvtárs, brigádverseny és televízió is van, majd rögtön ezután a Fa-rock fesztiválból átlényegített Hegyes cipő, tompa fa-rock c. dal (Fából van a munkásököl / és odacsap, ahol - a víz) következik. Egy fergeteges Edda Rock-kant Művek jön ezután az "Edda vasat és a fémet" stílusában (Vasz ész acél országa lettünk, / mert itt a vas isz acél, / vasalt nadrágban jár mindenki / de rozsdászodik már a cél. / Ez a gyár itt nekünk termel, / miénk itt a hatalom / esz itt kérem osztálydiktatúra / s nem újítómozgalom. / S akkor az asztal mellé csaptam / összedőlt a kártyavár / de amikor újra felébredek / a pia és a kártya vár...)

Az Edda Rock után egy lágyabb fekvésű formáció, a Newton Tramplies, úgy is mint a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat önmagával kitüntetett diszkó zenekara, munkahelyi testlóbálás keretében elővezeti a Szép gyári nap c. produkciót (Szép gyári nap / holnap én leszek a másnapos, / a sok dumából / nekem csak a sör a világos. / Túlórában fényes jövőnk építem / arccal a vasút felé. / Visszanézni én már régen nem merek, / a széles nyomtáv - elvakít...)

Még el sem ült a taps, megtudjuk, hogy: - Tan'tóbácsi kérem, tegnap azt mondták, hogy mi adjuk a világ földgáztermelésének a másfélszeresét, s ennek nagyobbik részét visszakapjuk; de a tan'tóbácsi mindezt egy dallal üti el: Várj, míg felkel majd a káposzta - egy olyan örökzöld, amelyik mindig piros.
Az egy híján három óra huszonegyes blues után a műsorközlő bekonferál egy igazi politikai dalt, hogy azok is kapjanak valamit, akik a Neoprimitív állítólagos szókimondása vonzott ide (Szombat este volt / rigómászott le a fáról / szombat este volt / vígan integetett / szombat este volt / zsiráf úszott zavaros lében / egy könyvet olvasott / már csak a feje látszott...) és így tovább még vagy öt versszakon keresztül. A dal hatalmas sikere bizonyítja: az ifjúsághoz a politikán keresztül is lehet szólni, nemcsak különböző pop-fesztiválok szervezésével.

Rövid lélegzetvételnyi utazás a fővárosban, a program: városnézés - metróval; majd jöhet az Elöljárók fia, mely az EMKE, az Astoria és a Marx téri aluljárókban álcsövező funkcigyerekek nehéz életét idézi meg: Apám lángész, anyám háztartásbeli / nyugdíjas már, a fater még mindig veri / kistesvérem, már régen elfogyott / lesz majd másik talán és abból én is kaphatok... Vagy egy másik rész ugyanebből a dalból: Apám osztályharcos volt vala- / mikor régen és az volt a baja / hogy nem jött el még az új világ / s most hogy végre itt van / nem uralkodik önmagán...

S minden második versszak végén a refrén: Úgy kell a rendszer / úgy kell neki / hogy olyan mint én, is szereti / mint függönyön rojtok / úgy lógok én / a munkából elöl- / járók fia vagyok én...

Végül a Neoprimitív mindmáig legismertebb, kis híján klasszikussá vált dala, az Anya csak egy van, kőkemény, heavy-metal, Honthy Hanna-világsláger és amit akartok:  Anyám, te aki baltát adtál a kezembe / hogy ezzel verjem fejbe a fatert / de inkább a pincébe mentem le fáért / a brikett ennél még is többet ér... és a refrén:  Minket így is összeköt - a szolidaritás / mert én is iszom pálinkát / és sötét vagyok és verem az asszonyt / mert ő is sötét / és kitépem a kezét és a hátába szúrom / és szól a gitár, mert anya csak egy van / így neked írom a dalt - neked énekelek...

Az Uralkodóosztály I/b. - mint az együttes valamennyi műsora - a Neoprimitív indulóval zárul. Ha nem idegenkednénk annyira a mottóktól, mottóként írnánk ide a dal néhány sorát. Így azonban egyszerűen csak lejegyezzük, hogy: Ne nézzetek furcsán ránk / nem gonoszt takar a ruhánk / ti értetek ég mibennünk a láng / s csak végső érv a bumeráng...

Epilóg után

1982 februárjának utolsónapján - jól jegyezzük meg a dátumot, mert nem lényeges - a Neoprimitív búcsúkoncertet ad a Közgázon. A Rádió Ötödik Sebesség című műsorában ugyan elhangzik egy kételkedő megjegyzés, miszerint az együttes arról (is) híres, hogy időnként, látszólag mindenféle ok nélkül, búcsúkoncertet ad. Az érdeklődést azonban ez sem tudja csökkenteni. Szünet nélkül csöngenek a telefonok a Neoprimitívek háza táján: igaz a hír, hogy ez lesz az utolsó?

A celluloid szalagon is megörökített búcsúkoncert a legelső műsor számaival kezdődik, majd sorban végig az összes műsoron. Ráadásul a Neoprimitív életében először (és eddig utoljára) elektromos hangszerekkel szólal meg egy igazi zenei csemege, az "őszinte kőkemény" egyakkordos változata: Dolgoztam egész nap, mint egy állat / hát hogy éljek úgy, mint egy ember. Mindez ötször egymás után, minthogy az ötnapos munkahét általánossá vált országunkban.

Miután elül a taps, az együttes egyik vezetője bejelenti: A "Neoprimitív" ezentúl "A NEOPRIMITÍV" néven lép fel. Az ok: a "NEOPRIMITÍV" a Rock lexikonban csupán a 214. oldalon kapott helyett, míg az "A NEOPRIMITÍV" néven előrukkolhat a 15. oldalra - Amon Düül II és az Animals közé.

Mi történt még ezután a Neoprimitívvel ? Az új név nem vált be, ezért még a régi cégér alatt további mintegy 30 búcsúkoncertet rendeztek; nem léphettek fel még egyszer a TV-ben, de 1984-ben (bezárása előtt) még szerepeltek a budai Ifi Parkban; az együttes lemezfelvételéről és betiltásáról szállingózó hírek egyaránt alaptalannak bizonyultak (eddig). A mindig megújulni kész Neoprimitívnél tehát minden maradt a régiben (eddig).
 

Videók

  • Neoprimitív - Szép gyári nap
  • Neoprimitív - Anya, csak egy van...
  • Neoprimitív - Várj, míg felkel...

Klasszikus felállás: 

NévHangszer
Dr. Nagy Gyula
szólógitár
szájharmónika
vokál
Föld S. Péter
ének
Pleschinger Sándor
gitár
vokál
Jobbágy Gyula
gitár
vokál
Szántó Péter
csörgők
vokál
Jancsó Kornél
gitár
Dr. Szentirmay László
ütőhangszerek
fúvósok