Az Orkesztra Luna, Kamondy Ágnes első saját zenekara 1986. január 18-án debütált a Kassák Klubban. Akkor már mögötte volt néhány alternatív színház (Stúdió K, Köztársulat, Monteverdi Birkózókör), melyekben ruhamosástól komponálásig mindent csinált, a csapatért, s az Európa Kiadó, ahol 1982-83-ban belekóstolt az igazi rock and rollba. Abban a körben ő volt az első nő, aki zenélt (billentyűs hangszereken és basszusgitáron játszott), a többiek (Bárdos Deák Ágnes a Kontroll Csoportban, Méhes Marietta a Trabantban, Kokó a Bizottságban) "csak" énekeltek.

A 80-as évek közepén - a rocktól távolodó irányok felé kísérletezgető Ági és Fiúk, Sziámi, Kampec Dolores mellett - leginkább talán az Orkesztra Luna mutatta a továbblépés lehetőségét, egy egészen tág zenei világ meghódítását. Kamondy Ágnes szerzeményeire és valamennyi tag odaadó munkájára épülő repertoárjuk a brechti songtól a távol-keleti hangzásokig ívelt, útba ejtve afrikai dobolást, jamaikai reggae-t és középkori vígballadát, többek között.

A rockszínpad megszokott maszkulinitásához képest üdítően friss élmény volt az Orkesztra Luna nőiessége. Működésének öt éve alatt kifejezetten egészséges fiú-lány arány alakult ki a zenekarban, 2:2, majd 3:3 - Kamondy Ágnes (ének, basszusgitár, zongora) mellett Molnár Ildikó (ének, szaxofon, szájorgona) és Varga Orsolya (szintetizátor), illetve Kirschner Péter (gitár), Gyenge Lajos és Magyar Péter (dob, ütőhangszerek) -, ami alapvető szerepet játszhatott abban, hogy ennyire érzékeny kamarazenét csináltak. Libbenő szoknyával ugráltak át mindenféle műfaji korláton (és a nadrágok ihletetten követték őket), merészek és muzikálisak, szelídek, szilajok és nagyon szépek voltak.

Egy kazettájuk jelent meg 1992-ben Szukadal címen.