Bejelentkezés

x
Search & Filters

Pat Metheny

Megalakulás dátuma/Aktív évek: 
1974

További képek

Biográfia: 

1954. augusztus 12-én született a Missouri állambeli Kansas Cityben, Egyesült Államok.

Methenyt általában jazzgitárosnak tartják, de ugyanúgy hidat képez a jazz és a rockzene között, mint tette azt Miles Davis a hatvanas évek végén, a hetvenes évek elején. Ráadásul nagyrészt a nyolcvanas évek fiatalabb generációjának a jazzben felnőtt részével játszott. Első hangszere egy franciakürt volt, csak tinédzserként kezdett gitározni. Kiemelkedő virtuozitása hamarosan lehetővé tette számára, hogy a bostoni Berklee College of Musicban taníthassa hangszerét.

1974-ben csatlakozott Gary Burtonhoz, három albumot készítettek, amelyekhez gördülékeny, West Montgomery által befolyásolt gitárpatterneket szállított. Az ECM Recordstól Manfred Eicher ismerte fel a tehetségét és partneri kapcsolatot ajánlott, amely tíz lemezt eredményezett. Keith Jarrett-tel együtt az ECM legjobban eladott sztárjai közé került, albumai rendszeresen a listák élére kerültek. Metheny azon csekély számú művész közé tartozik, aki rendszeresen szerepel a popalbumok listáján is, ez zenéje megközelíthetőségét mutatja. Mind a Bright Size Life, amelyet az időközben elhunyt Jaco Pastoriusszal készítettek, mind a Watercolours, kiváló albumok, amelyek j61 mutatják azt az embert, aki érzi az útját. Személyes stílusa éretten hallható az 1978-as Pat Metheny Group című lemezen.

Zenei partnerével együtt (aki vitathatatlanul a jobb keze), a briliáns billentyűssel, Lyle Maysszel, egy rockcsoportot indítottak el, amely a melodikus jazz/rock formátumban albumot album után készít. A Joni Mitchell-lel és Pastoriusszal megtett nagy turnét és lemezt követően (Shadows And Light), Metheny kiadta a New Chautauqua-t és elképesztő kézügyességét a 12 húros gitáron is bemutatta, és a kor módijának megfelelően az US Top 50-re került. Az American Garage-ban visszatért az elektromos banda formátumra, amely magában foglalta a country befolyású “(Cross The) Heartland"-ot is. A 80/81 dupla albumon Michael Brecker, Jack DeJohnette, Charlie Haden és Dewey Redman szerepeltek, és ez több volt, mint egy tipikus jazzalbum, többek között ezen szerepelt az avantgarde,, Two Folk Songs". A lemez felkapaszkodott a poplistákra. Metheny ebben az időben folyamatosan jazz és gitáros pollokat nyert. Ámbár Mays billentyűi prominensen szerepeltek az együttes struktúrájában, Metheny az As Falls Wichita, So Falls Wichita Falls szvitben társszerző. Methenyt újabban nagyon elbűvölték a gitárszintetizátor vagy synclavier zenei lehetőségei.

Elindítási effektként használta az Offramp-en, nevezetesen a csodálatosan elragadó Are You Going With Me?"-n. A Travels dupla album egy ereje csúcsán levő együttest mutatott, amely néhány jól ismert darabot új üdeséggel játszott. A “Travels" című rövid darab, mint legjobb kompozícióinak egyike, olyan ellentmondásos érzelmi bonyolultságot mutat, hogy szinte azt mondhatnánk, “vidáman gyászos". A Rejoicing modem jazzalbum volt, amely Horace Silver és Ornette Coleman zenéjének szenzitív előadását mutatta. A First Circle megtartotta a színvonalat és jelentősen hajlik a latin alapú zene felé. Methenynek még mindig briliáns füle van a melódiára, az “If I Could" felvétele ugyanazt a finomságot sugározza, mint a Travels. 1985-ben megírta a The Falcon And The Snowman című film zenéjét, amely a David Bowie-val elkészített “This Is Not America" felvételéhez vezetett. Az eredmény Top 40 US sláger (12. Nagy-Britanniában), és sok új csodálót szerzett Methenynek A koncerttermek közönsége függőleges csíkozású rögbi-mezekben parádézott, új hősük stílusában.

Ironikus módon ugyanakkor egy törés következett az ECM-nél, Pat visszatért a lehetséges rocksztárságtól és a free jazz exponált személyiségével, Ornette Colemannel elkészítette legtalányosabb művét, a Song X-et. A nehéz lemezre a kritikák nagyon vegyesek voltak - végül az általános konszenzus az lett, hogy briliánsam hallgathatatlan. A Still Life (Talking)-gal és a Letter From Home-mal visszatért a jó1 ismert, családias terepre, ugyanakkor mindkettő nagy lépést mutatott előre a latin melódiában és ritmusban. Az 1990-es Reunion a legszuperebb buli korábbi főnökével, Gary Burtonnel, és a néhány hónappal később kiadott Dave Hollanddal és Roy Haynesszel készített albummal, megvolt a Question And Answer. Herbie Hancockkal együtt szerepelt Jack DeJohnette kiváló albumán, a Parallel Realities-en. Methenynek egészen különleges dallamérzéke van, sohasem elnéző önmagával szemben, de a dicsőség egy része mindenképpen a hasonszőrű Lyle Maysnek jár, akinek a színpad oldalán való jelenléte Metheny lélegzetelállító zenéjének gerince.