Bejelentkezés

x
Search & Filters

Rise Against

Megalakulás dátuma/Aktív évek: 
1999

További képek

Biográfia: 

A Rise Against egy amerikai punk rock együttes Chicagoból, Illinois államból. 1999-ben alakultak.

Az együttes első öt évét a független Fat Wreck Chords kiadónál töltötte, aminél kiadták első két stúdióalbumukat The Unraveling (2001) és Revolutions Per Minute (2003) címmel. Mindkét album elfogadható sikereket hozott, így 2003-ban a Geffen (UMG) kiadóhoz kerültek.

A Geffennél a Siren Song of the Counter Culture albummal debütáltak, ez az album hozta őket közelebb a mainstreamben elért sikerekhez. A negyedik stúdió albumuk, a TheSufferer & the Witness 10. helyen debütált a Billboard 200-as listáján, és pozitív kritikákat kapott. Az ötödik stúdióalbumuk, az Appeal to Reason-t 2008. október 7-én adták ki, és a Billboard 200 harmadik helyén végzett. Mind a három Geffennél kiadott album platinalemez lett Kanadában, és aranylemez az Egyesült Államokban. Az együttes aktívan támogatja az állatok jogaiért küzdő szervezetet, a PETA-t, és mindannyian vegetáriánusok (kivéve Barnest).

A független évek (1999-2003)

Az együttest 1999-ben alapították a 88 fingers loui és a Baxter nevezetű banda tagjai. Ekkora még Transistor Revolt néven futottak. Az akkori csapatfelállás a következő volt : Tim McIlrath(ének), Joe Principe(basszusgitár, vokál), Toni Tintari (dob) és Mr. Precision (gitár, vokál). Bár ebben a felállásban soha nem léptek fel, kiadtak egy EP-t 2000-ben, mielőtt a Fat Wreck Chords kiadóhoz mentek volna. Rövidesen a felvétel elkészítése után Toni elhagyta a bandát, és Brandon Barnes foglalta el a helyét a dobok mögött. Brandon előtt Dan Lumley ugrott be dobolni(Screeching Weasel, Squirtgun). Az együttes 2001.-ben nevet váltott Rise Against-re, majd felvették az első albumukat, a The Unraveling-et(Mass Giorgini volt a producer, aki veterán volt a punk zenében) a Fat Wreck Chords-nál. Mr. Precision elhagyta a bandát, és Todd Mohney jött helyette. Az Unraveling turné után visszatértek a stúdióba, hogy rögzítsék második teljes hosszúságú albumukat, a Revolutions Per Minute-t (producerek: Bill Stevenson és Jason Livermore a Blasting Room-ban). Az album 2003.-ban került kiadásra. A banda alaposan belekezdett a turnézásba, a Sick of It All, NOFX, Agnostic Front, No Use for a Name, AFI, és Strung Out zenekarok előtt játszottak. Ráadásul a 2003-as Warped Tour-on is részt vettek.

Siren Song of the Counter Culture (2004–2005)

A Rise Against a Dreamworks Records-hoz szerződött 2003 Decemberében, és felvették a harmadik albumukat, Siren Song of the Counter Culture, 2004-ben. A Dreamworks rövidesen egybeolvadt Universal Music Group-al, és a banda a Geffen Records-hoz, az UMG leányvállalatához szerződött. Miután csatlakoztak a Geffenhez, Mohney elhagyta a bandát. Chris Chasse jött helyette. 2004 Augusztusában kiadták a Siren Song of the Counter Culture című albumukat a Geffennél. Ezt tekintették az első főalbumuknak, hogy betörhessenek a Billboard 200-as listájára. Az album leginkább pozitív kritikát kapott, de bírálták is az elérhetősége és a melodikusabb hangzásvilág miatt. Az albumot 3-asnak értékelték az 5-ből. Johnny Loftus az Allmusic-tól megjegyezte, "Siren Song of the Counter Culture dallamai néha elkalandozzák az embert, de azt is említette, hogy a banda főalbumaként lehet jobb döntés volt az erőteljesebb hangzásvilág használata".

A Rise Against Észak-Amerikábanm Európában, Ausztráliában és Japánban turnézott a Siren Song of the Counter Culture albummal. A legemlítésreméltóbb fellépések közé tartozik az első nemzetközi Taste of Chaos turné 2005-ben a Funeral for a Friend, Story of the Year, The Used, and Killswitch Engage-el, a világkörüli turné Angliában, Németországban, Ausztráliában és Japánban, a Give It a Name turné Angliában, a Reading Festival és Leeds Festival Angliában, az amerikai turné az Alkaline Trio-val, és a Warped Tour Észak-Amerikában.

’The Sufferer & the Witness’ (2006-2007)

2006-ban a ’Siren Song of the Counter Culture’ turnéját követően a Rise Against elkészítette negyedik stúdióalbumát, a Coloradio állambeli Fort Collinsban. A lemez, melynek producerei Bill Stevenson és Jason Livermore voltak, 2006. július 4-én jelent meg. Az album a U.S. Billboard 200 zenei toplistán a tizedik helyig jutott el, s még csak egy hete volt kereskedelmi forgalomban, mikor már közel 50.000 példányban elkelt. Ennek eredményeként 2008-ban a RIAA aranylemezzé nyilvánította. A The Age nevű folyóirat szerint a ’The Sufferer & the Witness’ „visszanyúl a Rise Against punkos gyökereihez”. A lemez nemcsak azért volt jó húzás, mert addig a pontig a Rise Against legsikeresebb és legkeresettebb anyaga volt, hanem mert még a kritikusok is elismerően nyilatkoztak róla.

Az együttes többek között úgy is népszerűsítette az albumot, hogy 2006. December 5-én kiadták a ’Generation Lost’ című DVD-t, ami koncertfelvételeket, „így-készült” videókat és a zenekar tagjainak előéletéről szóló klipeket tartalmazott. Az együttes 2006 második felétől kezdve 2007 végéig koncertezett a ’The Sufferer & the Witness’ zenéjével. 2007. Február 23-án a Rise Against hivatalos weboldalán bejelentették, hogy Chris Chasse gitáros elhagyja a csapatot, mert a sűrű turnézás már túl megterhelő volt számára. Helyére a banda régi barátja, Zach Blair került, az Only Crime egykori tagja. 2007 júniusától a nyár végéig a Rise Against megkezdte első hivatalosan is önálló koncertsorozatát az Egyesült Államokban. Ez alatt a turné alatt, júliusban jelent meg Kanadában a ’This Is Noise’ című középlemezük, amit az USA-ban 2008 januárjában tettek elérhetővé.

’Appeal to Reason’ (2008-2010)

A Rise Against ötödik stúdióalbuma, ’Appeal to a Reason’ címmel, október 4-e és 7-e között jelent meg világszerte. A lemez egy hét alatt 64.700 példányban kelt el, a U.S. Billboard 200-on pedig a harmadik helyre küzdötte fel magát; ezzel a Rise Against addigi legsikeresebb albuma lett. Az ’Appeal to Reason’-t általánosságban elismerőkritikákkal illették. A szakértők azonban nem értékelték olyan nagyra, mint a ’The Sufferer & the Witness’-t, aminek okát abban látták, hogy az új lemez túlságosan a mainstream irányzatok felé kacsintgat, ezáltal elhanyagolva a gyorsabb ritmusú, hardcore punk gyökereket. Az albumot csupán „erős hármasnak” értékelő Marc Weingarten (Entertainment Weekly magazin) ezt a véleményt öntötte szavakba: „Az album tele van olyan lázadó-himnuszokkal, amik inkább a műdrámától csöpögő, szenvelgő New Found Glory vagy a Fall Out Boy hangzásához állnak közel, ahelyett, hogy a Green Day őszinte, szellemes csipkelődését tűzték volna ki követendő mintaként.” A Rolling Stone magazinnál dolgozó Kyle Anderson szerint „a lemezt már az egyre erősödő pop-mentalitás uralja” majd hozzátette, hogy „bár a Rise Against talán fél attól, hogy ki kell lépnie az underground kategóriából, de ilyen penge dalokkal, mint ezek, már egyértelműen megérett a nagyvilágra.”

Az ’Appeal to Reason’ munkálatai közben kiselejtezett két dal, névleg a ’Grammatizator’ és a ’Voice of Dissent’ 2009-ben bakelitlemezen jelent meg, ’Rise Against 7”’ címmel.

Az együttes 2009 nyarának első felét Amerikában, az ősz második felét pedig Európában töltötte fellépésekkel; ezek közül is kiemelkedik a novemberi brit turné. 2010 január és február havában az ausztrálok, nyáron pedig az európai fesztiválozók örülhettek a Rise Against koncertjeinek. A zenekar a fellépés-sorozat befejeztével, 2010 őszén fogott bele a következő nagylemez elkészítésébe.

A hivatalos weboldalukon bejelentették, hogy októberben a második koncert-DVD-jüket, az ’Another Station: Another Mile’-t tervezik kiadni. Elmondásuk szerint a DVD nem dokumentumfilm jellegű, hanem inkább a még sosem látott élő felvételekre fektette a hangsúlyt; mindazonáltal bőven került a lemezre a színfalak mögötti, a turnézós és utazós jelenetekből is.

’Endgame’ (2010 – napjainkig)

Zach Blair gitáros elmondása szerint a Rise Against 2010. szeptember 14-én, a coloradói Fort Collinsban kezdte meg a hatodik stúdióalbumon való munkálatait, melynek megjelenését 2011-re tűzték ki. Az ’Another Station: Another Mile’ című DVD már előzőleg felvillantott egy-két lehetséges dalrészletet, amely felkerülhet az új korongra. Az ’Endgame’ végül január 11-én készült el, miután utolsó simításként pár vendég-vokalista énekét is felvették a saját zenéjük mellé. Az album dalszövegei a világ valós eseményei köré szerveződnek; többek között a Katrina hurrikánra és a Deepwater Horizon fúróegységgel történt olajömlésre is utalnak. McIlrath azt nyilatkozta, hogy bár a dalszövegek komor témákat ölelnek fel, valójában pozitív hozzáállással szemlélik a dolgokat, és szerinte a központi attitűdjük így szól: „Mi van akkor, ha a változást mindannyian már a túlpartról szeretnénk végignézni?”

Január 12-én a Rise Against március 15-ére tűzte ki a megjelenés dátumát. A Spin Magazine már előre koncepcióalbumnak írta le az ’Endgame’-et, de McIlrath a Twitter oldalán eloszlatta ezt a tévhitet. Az album első kislemeze a ’Help is on the Way’, a második az ’Architects’ volt.

Az ’Endgame’ arról is nevezetes, hogy az első olyan Rise Against album, ami nyilvánvalóvá teszi az együttes álláspontját a homofóbiával kapcsolatban (’Make It Stop (September’s Children)’, ami a 2010. szeptemberi LMBT mozgalom kapcsán végbement öngyilkos tinédzserekre utal. A lemez megjelenésével párhuzamosan az együttes arra kérte a rajongóit, hogy a dalokat eredetileg ihlető események mellett próbálják meg a szövegeket egyéb újkeletű történésekre is elvonatkoztatni.

Május 10-én a Rise Against a Face to Face zenekarral közösen megjelentetett egy újabb bakelitlemezt, amin két szám hallható, mégpedig úgy, hogy a két együttes egymástól dolgozott fel egy-egy dalt.

Zenei stílus

A banda pályafutása folyamán a Rise Against zenei stílusát leginkább hardcore punknak, melodic hardcore-nak vagy punk rocknak írták le a kritikusok. A zenekar több punk és hardcore stílusú előadót sorol fel, mikor a főbb példaképeikről kérdezik őket. 2004-ben Brandon Barnes így fogalmazott: „Szerintem sok ihletet merítettünk az olyan hardcore csapatoktól, mint a régi Cave In; a punk műfajból pedig a Face to Face, a Screaching Weasel és a Down By Law hatott ránk igazán.”

Jelenlegi felállás: 

NévHangszer
Tim McIlrath
ének
ritmusgitár
Zach Blair
szólógitár
vokál
Joe Principe
basszusgitár
vokál
Brandon Barnes
dob
ütőhangszerek