A Scorpions legsikeresebb felállása a következő csapattal létezett: Francis Buchholz (basszus), Klaus Meine (ének), Matthias Jabs (gitár), Rudolf Schenker (gitár) és Herman Rarebell (dob). Ebben a felállásban jelentettek meg olyan rock slágereket, mint a Rock You Like a Hurricane, The Zoo, Big City Nights, No One Like You és balladákat, mint a Still Loving You, Send Me an Angel és a Wind of Change, amelyek a mai napig világszerte a rockklasszikusok számát gyarapítják.

A több, mint 100 millió eladott lemezükkel a világ egyik legsikeresebb bandájának számítanak.

Alapítás és debütálás: 1965-tól 1973-ig

Az együttest 1965-ben Sarstedt városban alapította a gitáros Rudolf Schenker és a dobos Wolfgang Dziony az akkori Beat- és Rock korszak befolyása alatt, átmenetileg egyszerűen “Nameless”-ként, mivel nem tudtak megállapodni egy alkalmas névben. Az alapító tagok közé tartozott Joachim Kirchhoff (basszus), Rudolf Schenker (gitár), Katty Vollmer (gitár) és Wolfgang Dziony (dob). A banda az angol slágerlista éléről vett dalokat játszott, főképpen a Beatles nótáit.

Az alapítás után egy évvel aztán átnevezték az együttest Scorpions-ra, Rudolf Schenker szerint azért, mert ezt a nevet mind belföldön, mind a határokon túl könnyen megértették.

1965 és 67 között Észak-Németországban koncerteztek és felléptek olyan előadók előzenekaraként is, mint a Lords, Searchers vagy Dave Dee. Ebben az időszakban Rudolf Schenker volt az énekes. 1967-ben került Werner Hoyer hozzájuk és a zenekarból szextett lett. Csupán hat hónappal később aztán feloszlott a banda, mivel az első gitárost, Karl-Heinz Vollmert behívták katonának. Rudolf Schenker és az akkori dobos Wolfgang Dziony ezalatt egy soul együttest alapítottak, de ez is darabjaira hullott Rudolf Schenker behívója okán.

1968 őszén azonban Schenker újraélesztette a Scorpions-t a következő felállásban: Rudolf Schenker gitár, Wolfgang Dziony dobok, Lothar Heimberg basszusgitár, Ulrich Worobiec első gitár és Bernd Hegner ének.

1969 végén az énekes Hegner és a gitáros Worobiec elhagyták a bandát, helyettük érkezett az új énekes, Klaus Meine és Rudolf öccse, Michael Schenker a Copernicus együttesből.

Az elkövetkező hónapokat egyre inkább a saját szerzeményeiknek szentelték. Dalszövegeiket kezdettől fogva angolul írták, mert a nemzetközi hard rock zenei piacot célozták meg. 1971-ben felvettek három dalt a drogellenes „Das Kalte Paradies“ filmhez .

A felvételek kapcsán ismerték meg Conny Plank producert, akivel 1972-ben felvették az első albumukat, Lonesome Crow címmel. A Rudolf Schenker (gitár), Michael Schenker (gitár), Klaus Meine (ének), Wolfgang Dziony (dob) és Lothar Heimberg (basszusgitár) felállásban megjelent album megnyitotta a kapukat a nemzetközi siker felé.

Azt ezt követő németországi turnén Rory Gallagher, Uriah Heep és az UFO előzenekara is voltak. Mivel az UFO gitárosa nem tudott Németországba utazni, Rudolf Schenker-t kérték fel a turné gitárosaként, aki aztán el is hagyta a Scorpions-t az UFO kedvéért.

Az albumot egy chicago-i helyi lemezkiadó is megjelentette az Egyesült Államokban, ott nagyjából 25.000 darabot sikerült eladni.

A Scorpions 1972-ben több, mint 130 koncertet adott, de amikor Michael Schenker Angliát és az UFO-t választotta, Wolfgang Dziony és Lothar Heimberg is kiszálltak, nem látván sok jövőt a bandában.

Európából Japánba, a világsiker: 1973-1978

Klaus Meine és Rudolf Schenker Uli Jon Roth gitárossal, Francis Buchholz basszusgitárossal, Jürgen Rosenthal dobossal és a szintetizátoros Achim Kirschning-gel hamarosan újraformálták az együttest. Ezzel a formációval vették fel 1974-ben a második albumukat Fly to the Rainbow címmel az RCA Records gondozásában. Ősszel aztán turnéra indultak Casey Jones-szal.

Azt ezt követő In Trance elnevezésű lemezük munkálatai során dolgoztak először együtt Dieter Dierks-szel, aki aztán az elkövetkező 14 évben a zenekar producere lett. Eddigre már Rudy Lenners ült a doboknál. Ezen az albumborítón jelent meg először a mai napig aktuális Scorpions Logó. Az album Japánban az év legnépszerűbb RCA-kiadványa lett, ami a szigetországban jókora hírnevet hozott a bandának.

1975 lett az első Európa-turnéjuk éve, a Sweet előzenekaraként léptek fel, valamint a Sweet együttestől két dalt is feldolgoztak (Fox on the Run, Action), melyeket The Hunters álnéven ki is adtak kislemezen, német nyelven (Fuchs geh' voran és Wenn es richtig losgeht) címmel.

Két héten keresztül turnéztak Angliában is, többek között a Cavern Club és a londoni Marquee Club vendégei is voltak 1975/76-ban, így a brit közönség is megismerte őket. 1976-ban már 30 koncertet adtak Nagy-Britannia szerte, valamint a Kiss előzenekaraként Németországban játszottak.

Az 1976-os lemezük, a Virgin Killer borítója, amely egy meztelen kislányt ábrázol egy megrepedt üvegtábla mögött jókora közéleti botrányt váltott ki. Sokan pornográf hatásúnak találták és pedofíliával vádolták a bandát, ami a mai napig hullámokat vet.

Emiatt aztán más borítóval került piacra az album Japánban és hamarosan aranylemez is lett. Németországban pedig elnyerte az év albuma díjat.

A következő, 1977-es évben kiadott Taken By Force albumon már Herman Rarebell dobolt a hirtelen megbetegedett Rudy Lenners helyett. Az európai turné után a japán következett. Már a reptéren lelkesen fogadták a zenekart. A Tokióban, Osakában és Nagoyában adott öt koncerten 120.000 rajongó vett részt.

A fellépéssorozat után Ulrich Roth gitáros is elhagyta a Scorpions-t, elmondása szerint azért, mert már nem érezte kihívásnak a bandával való munkát. Kilépése után megalapította az Electric Sun nevű formációt. Az 1978. április 24-én és 27-én adott tokiói fellépéseket az 1978-ban megjelent Tokyo Tapes koncertlemez örökítette meg.

Japánból Amerikába : 1978-1988

Roth pótlására Francis Buchholz az angol Melody Maker magazinban hirdetett. A nagyjából 140 jelentkezőt Londonban tesztelték, de végül a Hannoverből származó Matthias Jabs mellett döntöttek, akit korábban Buchholz korrepetált matekból.

1978 folyamán néhányszor felléptek Jabs-szal, majd belekezdtek az új album, a Lovedrive felvételeibe. Ekkor azonban Michael Schenker visszatért a bandába és Jabs szűrét kitették. Hivatalosan az album három nótájában játszott szólógitáron: Lovedrive, Another Piece Of Meat és Coast To Coast. Később kiderült, hogy a Holiday és részben a Loving You Sunday Morning felvételein is hallhatjuk gitározni.

Masszív alkohol és egyéb problémái miatt Michael Schenker azonban már az 1979-es téli németországi turné elején összeomlott, helyét a turné idejére Jabs vette át.

Nem tartott soká, az ugyanabban az évben Franciaországban játszott koncertsorozat során Michael Schenker ismét összeroppant és újra Jabs-nak kellett beugrania helyette. Legkésőbb mostanra a Scorpions többi tagja biztos lehetett abban, hogy Michael Schenkerrel nem tudnak eredményesen együtt dolgozni, így felajánlották Jabs-nak a fix tagságot, aki a japán turné alatt, három hónapos gondolkodási idő után igent mondott. Jabs virtuozitása és játéköröme a mai napig a banda sikerének egyik alapköve.

A Lovedrive album volt a Scorpions belépője az Egyesült Államokba. Az első USA-beli fellépésüket a clevelandi World Series Rock fesztiválon nagyjából 60.000 látogató élvezhette, olyan együttesek mellett léptek fel, mint a Thin Lizzy, az Aerosmith, Ted Nugent és az AC/DC. Ezután előzenekarként kísérték Ted Nugentet, a Rainbow-t és az AC/DC-t azok turnéjain és saját koncerteket is adtak. Angliában sztárbandaként vettek részt a Reading-Rock fesztiválon, az angliai turné lezárásaként pedig a londoni Hammersmith Odeonban játszottak. Az album borítója elnyerte az év műalkotása címet.

A Lovedrive lemez a Billboard Chats 55. helyére került, a Melody Maker magazin pedig az év  egyik legjobb heavy-metal albumának titulálta. Végül az Egyesült Államokban aranylemez lett, amivel a Scorpionsnak végleg sikerült az áttörés. A banda ez idő tájt a klasszikus felállásban játszott: Klaus Meine (ének), Rudolf Schenker (gitár), Matthias Jabs (gitár), Franzis Buchholz (basszusgitár) és Herman Rarebell (dobok).

A következő album, az 1980-ban kiadott Animal Magnetism megerősítette az együttes pozícióját. A borítót a brit designer Hipgnosis tervezte és felkerült rá Jabs első dala is a Don’t Make No Promises.

A világ körüli turnéjuk során első ízben léptek fel a Monsters of Rock fesztiválon Castle Donington-ban a Rainbow és a Judas Priest előzenekaraként. Az Egyesült Államokban aztán többek között a Judas Priest és a Def Leppard mellett szerepeltek.

Egy 2008-as interjúban Rudolf Schenker elmondta, hogy már a kezdetektől nagy súlyt fektettek a borítókra. 1980-ban majdnem összejött az együttműködés Andy Warhol pop-art művésszel, de aztán a banda mégis visszavonulót fújt a horribilis honorárium miatt. Schenker szerint később megbánták ezt a lépésüket.

Az Animal Magnetism album szintén jó slágerlistás helyezést kapott. A The Zoo és a Make It Real olyan slágerek, amelyeket a banda ma is játszik.

A Blackout, Love At First Sting és a World Wide Live albumok

A Blackout album felvételei közben, 1981-ben Klaus Meine elvesztette a hangját és kis híján el is hagyta az együttest. Az évek során énekescsomók képződtek a hangszálain. A Rudolf Schenker és Klaus Meine közötti töretlen barátságnak, valamint két hangszalag-műtétnek és egy hosszú terápiának köszönhetően azonban sikerült túljutnia ezen a krízisen. Később (1982) Meine még növelni is tudta hangterjedelmét. Számára a Blackout az egyik legfontosabb Scorpions album. A borító ezúttal az osztrák rajzoló Gottfried Helnwein munkája volt.

A Blackout album helyet kapott az amerikai top 10-ben, a No One Like You című dal pedig egy hétig a Mainstream Rock Tracks slágerlista élén trónolhatott és elnyerte az 1982-es év legtöbbet játszott rádiós dala címet. A dalhoz az Alcatraz börtönszigeten forgatták első videoklippjüket.1984-ben az Egyesült államokban platinalemez státuszt ért el a Blackout.

Több, mint egymillió rajongó tombolhatott az ezután következő, 150 koncertet felölelő világkörüli turné koncertjein 1982-ben. Az amerikai turnén a brit Iron Maiden erősítette a bandát előzenekarként, akik éppen The Number Of The Beast albumukkal arattak sikereket.

1983-ban 300.000 fesztivállátogató előtt játszottak a San Bernardino Valley fesztiválon a Mötley Crüe, Ozzy Osbourne és Van Halen társaságában. A fellépésük kezdetét a tömeg feje fölött elhúzó 5 amerikai vadászgép és a színpadon fellángoló tűzoszlopok tették emlékezetessé. Búcsúturnéjukon megismételték ezt a szenzációs intrót.

December 17-18-án a Def Leppard, Ozzy Osbourne, Krokus és Iron Maiden mellett szerepeltek egy rockfesztiválon a dortmundi Westfalenhallé-ban.

A következő album, a Love At First Sting már egy nappal a megjelenése után platina státuszt ért el és a 6. helyre került az amerikai Billboard Charts ranglistáján. Néhány hónappal később már az USA-ban szerzett dupla platina, a kilencvenes évek közepére pedig tripla platina címmel büszkélkedhetett. A hatalmas siker leginkább a Rock You Like A Hurricane és a Still Loving You érdemének tekinthető. A Rolling Stone magazin a “Heavy Metal Latest Heroes” azaz a heavy metal legújabb hőseinek, az MTV pedig “The Ambassadors of Rock”,  a rock követeinek titulálta a bandát. A borító az akt- és divatfotográfus, Helmut Newton munkája. Franciaországban a Still Loving You kislemezből 1,1 milliót adtak el.

Az 1984-es amerikai turnén a Bon Jovi volt az előzenekaruk, a Madison Square Garden falai között három teltházas koncertet adtak egymás után, 60.000 rajongó előtt. Rajtuk kívül csak egy másik német banda, a Rammstein tudta megtölteni a Madison Square Garden-t 2010-ben. 1984-ben 4 hónapon át koncerteztek Észak-Amerikában, több, mint 80 fellépésük volt, többek között dupláztak a los angeles-i The Forum arénában kétszer 16.000 fő örömére és tripláztak a chicago-i Rosemont Horizon-ban (ma Allstate Arena). A turné egy részén a Fastway kísérte őket. Három albumuk tartotta a helyét az amerikai slágerlistákon ez idő tájt: a Love At First Sting, a Blackout és az Animal Magnetism.

Japánban többek között a tokió-i Seibu Stadionban játszottak a Whitesnake, MSG és Bon Jovi közreműködésével. Az európai fellépéssorozat szintén sikereket hozott, például a párizsi Palais Omnisports de Paris-Bercy falai között hangzottak fel dalaik 15.000 néző előtt, Németországban is 12 koncertet adtak, köztük a müncheni Olympiahalle-ban. Joan Jett is tiszteletét tette előzenekarként jó néhány alkalommal. Az 1984-es Love At First Sting turné összesen 2,2 millió koncertlátogatót könyvelhetett el, az album 84-85 során több, mint 6 milliószor vándorolt a rajongók gyűjteményébe. A mai napig a világ egyik legsikeresebb rockalbumának számít.

1985-ben az első Rock in Rio fesztivált hódította meg a banda, mindjárt kétszer léptek fel sztáregyüttes gyanánt a 470.000 megjelent látogató előtt.

A Knebworh fesztiválon Angliában a Deep Purple és az UFO voltak fellépőtársaik.

A Love At First Sting turné 1985-ös szakaszában a tokiói Nippon Budokan-ban százezren és az osakai Castle Hall-ban hatvanezren látták őket. Az oakland-i stadionban a Victory, Yngwie Malmsteen, a Metallica és a Ratt, a dallasi Cotton Bowl Stadium-ban pedig a Deep Purple, Ted Nugent, a Bon Jovi és mások mellett zenéltek. A 85-ben piacra dobott koncertlemez, a World Wide Live megerősítette a banda szupersztár státuszát és a világ második leggyakrabban eladott élőzenés albumává nőtte ki magát, a mai napig is tartja harmadik helyét a legsikeresebb Live albumok között.

Az 1986-os évben Ozzy Osbourne, a Def Leppard, és a Motörhead mellett főzenekarként “robbantották fel a színpadot” a híres angliai Monsters of Rock fesztiválon, majd a fesztivál további európai állomásain egyedüli főattrakcióként léptek fel a budapesti MTK Stadionban, a nürnbergi Zeppelin Fieldben és a mannheimi Maimarktgeländében.

A Monsters of Rock turné további résztvevői a Motörhead, a Warlock, a Bad News és a Def Leppard voltak. A Love at First Sting megjelenése utáni két évben a Scorpions körbeturnézta a világot, melynek során több mint 200 koncertet adtak.

További világsikerek, Wind of Change: 1988-1992

1988-ban jelent meg az utolsó Dieter Dierks producer közreműködésével készült albumuk Savage Amuesement címmel. Az Egyesült Államokban ismét platinát szereztek vele, majd egy nagyjából 150 koncertes világkörüli turnéra kerekedtek fel Európán, Észak-Amerikán és Japánon keresztül. 1988 május 27 és július 30.-a között ismét a Monster of Rock turné vendégei voltak a Kingdom Come, Metallica, Dokken és Van Halen társaságában. Ezúttal Észak-Amerika nagy stadionjaiban játszottak, köztük a Giants Stadiumban, New Jersey-ben.

Közvetlenül a Van Halen előtt zenéltek mint főzenekar, míg a Metallica, a Dokken és Kingdom Come előzenekarként szerepeltek. A Kingdom Come és a Winger ezután a Scorpions előzenekara voltak a 78 állomásos, kb. 1,5 millió látogatót vonzó kanadai és amerikai turnéjukon. Ugyanebben az évben eljutottak a Szovjetunióba is, Uriah Heep után második kemény rockot játszó bandaként. és tíz koncertet adtak az akkori Leningrádban.

1989 februárjában mindjárt háromszor hangzottak fel a gitárfutamok a londoni Hammersmith Odeon falai között, a dortmundi Westfalenhalle 23.500, a frankfurti Festhalle 22.500 látogatót könyvelhetett el, amivel a Scorpions a mai napig tartja a helyi nézőrekordot. Az európai turné összesen 500.000 embert vonzott, ezután ismét a Szovjetunióban játszhattak 260.000 zenerajongó előtt olyan zenekarokkal, mint a Mötley Crüe, a Bon Jovi, a Skid Row, a Cinderella és Ozzy Osbourne a Moscow Music Peace Festival keretei között. A fesztivál hangulata ihlette Klaus Meine 1989 szeptemberében írt dalát, a Wind of Change-et, amely 1990-ben jelent meg kislemezen. A dal az együttes legismertebb slágere lett, világszerte a berlini fal 1989 novemberi leomlásának és a Szovejtunió bukásának aláfestője, a glasznoszty és a peresztrojka himnusza. A feltevések ellenére azonban nem maga a fal leomlása volt a dal apropója. A dalt később orosz és spanyol nyelven is rögzítették. A német ZDF televízió egy műsorában 2005-ben a Wind of Change-et “Az évszázad német slágerének” választották.

1990. július 21-én monumentális jótékonysági koncertet rendeztek a berlini Potsdamer Platz-on, mellyel Németország újraegyesülését ünnepelték. A szervező Roger Waters volt, aki rengeteg szupersztár, köztük a Scorpions, Bryan Adams, Cyndi Lauper, Ute Lemper és Sinéad O'Connor szereplésével adta elő a legendás The Wall albumot.

1991-ben, néhány nappal a Szovjetunió összeomlása előtt első rockbandaként meghívást kaptak Mihail Gorbatschow-tól a Kreml-be. Az 1991-es évet összesítve is a legsikeresebb évüknek minősíthető: a Wind of Change 11 ország slágerlistájának élén szerepelt és szerte a világon a elérte a legsikeresebb kislemez címet, utóbbi szintén érvényes a Crazy World albumra, eddigi legbefutottabb művükre. Németországban dupla platina, az Egyesült Államokban multi platina járt érte. Mostanáig összesen 16 milliót adtak el az albumból.

A Crazy World turné 1990 novemberétől egészen 1991 novemberéig tartott és 150 fellépést számlált Európában, Észak-Amerikában és Japánban. A berlini Deutschlandhalle dupla koncertje meg is jelent videón, s később DVD-n is. Londonban, a Wembley Arená-ban is dupláztak, szintúgy a los angeles-i Forum-ban, csak Amerikában 92 fellépésük volt. Los Angelesben a Motörhead játszott előzenekarként, egyébként többek között a Winger, a Trixxter és a Mr Big melegítettek be a csarnokokban. Ez a turné volt az időszak legnagyobb és legköltségesebb fellépéssorozata a Rolling Stones 89-es Steel Wheel Tour-ja óta.

Most először vette igénybe a banda egy külsős komponista segítségét, felkérték Jim Wallace-t a Tease Me Please Me, Don’t Believe Her és a Kicks After Six dalok társszerzőjének, aki már az Aerosmith és Bryan Adams számára is írt.

A Scorpions 1992-ben jelentette meg az első Remix-albumát Still Loving You címmel, amelyen a banda kilenc legsikeresebb balladáját hallhatjuk, plusz a Wind of Change eredeti albumváltozatát és a Leningrádban rögzített Living For Tomorrow-t élőben. Ez az album is bekerült a német album-slágerlista első 20 helyezettje közé. Francis Buchholz basszusgitáros még ugyanebben az évben kiszállt az együttesből.

Új országok, első gondok: 1993-1999

A következő albumuk, Face Heat felvételeinél Ralph Rieckermann basszusgitározott, azonban sem ez, sem a következő lemezek nem tudták többé felvenni a versenyt siker tekintetében a Buchholz idejében készültekkel. Első ízben akadtak problémái a bandának a jegyek eladásával az Egyesült Államokban, de ennek ellenére szűk egy évig turnéztak Mexikóban, Argentinában, Brazíliában, Chilében és Venezuelában. Michael Schenker vendégmuzsikusként szerepelt a Face the Heat turnén.

1994-ben Priscilla és Lisa Marie Presley meghívták az együttest Elvis Presley emlékkoncertjére. 1994. szeptember 3-án Klaus Meine és Rudolf Schenker vendégként nagy sikerrel szerepelt az Omega örök emlékű „esős” koncertjén, a Népstadionban. Az élményt nagyban növelte a Kóbor Jánossal közösen, magyarul énekelt Fekete pillangó előadása. Az Omega és a Scorpions baráti viszonya az 1970-es évek elejéig nyúlik vissza, amikor az Omega nyugat-európai turnéján a Scorpions volt az előzenekar. 1995-ben, a Ruanda megsegítésére rendezett koncerten előadták White Dove című számukat, az Omega Gyöngyhajú lány dalának angol nyelvű átiratát.

A Live Bites című koncertlemez megjelenése után Herman Rarebell dobos kilépett a bandából. Az ezután felvett stúdióalbum, a Pure Instinct munkálataihoz Curt Cress csatlakozott hozzájuk, aki korábban a Saga és a BAP tagja is volt. Az újabb turnén az új menedzser, Stewart Young ajánlására már a kaliforniai James Kottak dobolt, a Kingdom Come egykori dobosa. A Pure Instinct Tour Kuala Lumpur Hard Rock Café-jában indult el 1996 május elsején. Ezúttal a szokásos célok mellett, mint Európa és Amerika (ahol többek között Alice Cooper lépett fel előzenekarként) eljutottak Malajziába, Thaiföldre és a Fülöp-szigetekre, sőt, első rockbandaként a libanoni polgárháború végeztével Bejrút-ba is.

Németországban Bremerhaven városában 1996 augusztusában 80.000 néző követte koncertjüket egy úszó színpadon. Előttük a Leningrad Cowboys és az Apocalyptica játszott, további németországi állomásaikon pedig a Gotthard nyitotta a koncerteket. 1997 során több fesztiválon szerepeltek, Dél-Amerikában olyan előadókkal, mint Bruce Dickinson vagy a Jason Bonham Band, a németországi Rock Giants rendezvényen pedig Meat Loaf mellett. A turné utolsó állomása Buenos Aires volt, 1997 november 22-én.

A Scorpions több német előadóval összefogva 1997-ben megalapította a Deutsches Rock Radio társaságot és 1998 október 3-án a német egység napján Hannoverben koncerteztek a Rock for Germany rendezvényen.

1999-ben az Eye II Eye albummal tértek vissza, amelyet azonban a modern és elektronikus hangzás miatt mind a rajongók, mind a zenei média sok kritikával illetett. Ez az album volt az első James Kottak közreműködésével és ezen szerepelt először egy dal német szöveggel, a Du bist so schmutzig. Az albumot kísérő világturné égisze ezalatt nagyjából 50 koncertet adtak a Mötley Crüe-vel Maximum Rock Tour elnevezéssel Észak-Amerikában és meghívást kaptak Michael Jacksontól a müncheni Michael Jackson and Friends jótékonysági fesztiválra is. Az európai turnérészen Ray Wilson, a Genesis és a Stiltskin egykori énekese utazott velük. 1999 november 9-én, a berlini fal leomlásának jubileumán a Brandenburgi kapunál csendült fel a Wind of Change a Berlini Filharmonikusok 166 csellósának támogatásával.

Moment of Glory és Acoustica: 2000-2002

Az új évezred kezdetén a Scorpions új zenei vizekre evezett. Már 1995 óta szerveződött egy nagyszabású közös projekt a Berlini Filharmonikusokkal, amelyet a 2000-es Világkiállításra terveztek befejezni. Moment of Glory című album felvételei 2000 januárjában kezdődtek meg, végül június 19-én jutott el a nagyközönséghez. Hannoverben, az EXPO 2000 keretei között debütált élőben az album az osztrák Christian Kolonovits asszisztálásával. Nem sokkal később, a televíziós kisugárzás után kiadták a koncertet DVD-n, s ez a verzió minimális eltéréseket mutat a stúdióalbummal szemben. Mindkettőn szerepeltek azonban a következő vendégelőadók: Zucchero (Send Me an Angel), Lyn Liechty (Here in My Heart) és Ray Wilson (Big City Nights). Ugyanebben az évben felléptek többek között Krakkó mellet egy reptéren 800.000 ember előtt, egy balingen-i fesztiválon és néhány színpadon szimfonikusokkal is Amerikában.

2001-ben következett három akusztikus koncert egy portugál kolostor falai közt, amelyekből egy Acoustica című CD-re illetőleg DVD-re válogattak aztán. Ezalatt szintén Kolonivits-csal dolgoztak. Az akusztikus albumot is kiegészítette egy turné, ennek során például a párizsi Place de la République-ban tették tiszteletüket 80.000 rajongó előtt. Szülővárosukban, Hannoverben az Expo-Plaza adott otthont koncertjüknek, majd Moszkvába, a szöuli olimpiastadionba és első alkalommal az indiai Bangalore-ba utaztak. Ráadásként a spanyol Leganes-ben utcát is neveztek el a Scorpions-ról.

Visszatérés a rockhoz, globális siker: 2002-2009

A 2002-es évet turnézással töltötte a banda: az amerikai és kanadai sportcsarnokokat rengették meg a Deep Purple és Dio társaságában. A Scorpions és a Deep Purple városról városra váltogatták a főszerepet, Németországban különböző szimfonikus zenekarokkal léptek színpadra, s eljutottak Montego Bay-be, Jamaikába is. Októberben és Novemberben  aztán végiglátogatták az egykori szovjet országokat 20 koncert erejéig, s tették ezt első nyugati rockbandaként. 2002-ben összesen több, mint 70-szer léptek fel.

A 2003-as tavasz ugyanígy folytatódott, 38 fellépés következett Észak-Amerikában, ezúttal a Whitesnake és a Dokken kíséretében. A február 2-i fellépésen Tampa Bay-ben az AC/DC énekese Brian Johnson együtt énekelte velük a Rock You Like a Hurricane-t. Augusztus 3-án Helsinkiben szerepeltek az Ankkarock fesztiválon, szeptember 6-án pedig az a megtiszteltetés érte őket, hogy az Orchestra of the Russian Federation kíséretében moszkvai Vörös Téren játszhattak. Nagyjából 500.000 látogató jött el az eseményre, ahol az ismert fényfestő, Gert Hof gondoskodott az aláfestésről. Az előzenekart Thomas Anders alkotta, a Modern Talking valamikori  tagja.

2004 januárjában aztán a zenekar megvált Ralph Rieckermann basszusgitárostól. Később kiadták az új albumukat Unbreakable címmel, amellyel visszatértek a gyökereikhez, a kemény rockhoz. Az album Hannoverben a Peppermint-Park-Studios-ban Mousse T. gondozásában készült el három hónap alatt. Ezen már Pawel Maciwoda basszusjátékát hallhatjuk. Rudolf Schenker szerint ez az az album, amely összeköti a régi és az új rajongókat. Még a megjelenés előtt játszottak Odessában és Kievben Ukrajnában, majd május 9-én bemutatták az új albumot Münchenben a Krone cirkusz sátrában.

Az Unbreakable turné jó 30 amerikai és kanadai fellépést hozott, többek közt kétszer Los Angeles-ben zenéltek a Tesla és Keith Emerson mellett, majd brit körutazás következett a Judas Priest-tel.

2004 június 25-én a bécsi Dunaszigeten játszottak, ebből a fellépésből ismét koncertalbum lett. Ázsia következett, majd 2005-ben Dubai-ban, az Egyesült Arab Emirségekben és Dohá-ban koncerteztek. Párizsban a híres Olympia falai közt, szeptember 10-én pedig a szintén franciaországi Colmar-ban csendültek fel a taktusok Uli John Roth vendégszereplésével, aki 1978 óta először pengetett a Scorpions-szal. Az athéni Karasaki stadionban adott koncertjüket a görög televízió élőben közvetítette. 2005 júliusában Tel-Aviv-ban, Izraelben, a Bloomfield stadionban a koncertjük során Liel Kolet izraeli énekesnővel adták elő a Send Me an Angel-t 30.000 rajongó előtt. Novemberben az egyiptomi piramisok szolgáltatták a kulisszát a 19.000 embert elkápráztató fellépésükhöz.

2006 június 7-én a küszöbön álló Labdarúgó Világbajnokság alkalmából zúztak a rajongói ünnepségen Hannoverben olyan előadók után, mint a Fury in the Slaughterhouse és Heinz-Rudolf Kunze. A következő, 2007-es koncert DVD felvételei a Wacken Oper Air keretében születtek, amelyen kivált Scorpions tagok is szerepeltek. A DVD címe A Night to Remember – A Journey Through Time lett. A 2006-os turné során eljutottak Ulan Bator-ba, ahol 90.000 ember volt rájuk kíváncsi, játszottak ismét az Egyesült Államokban és Kanadában is. Quebec-ben 100.000-nél is többen tombolták végig a fellépést. Összesen mintegy 140 koncertet könyvelhetett el a banda az Unbreakable világturnén.

2007-ben aztán Los Angelesben Desmond Child producer asszisztálásával megszületett a Humanity Hour-I album. A május 25-én debütált album az együttes mai napig egyetlen kiadványa, amely mögött valamilyen koncepció húzódik meg. A leginkább Child számlájára írható koncepció Liam Carl egy regényén alapul, amely egy emberek és gépek közti háborút tematizál. A Cross című számnál a Smashing Pumpkins énekese, Billy Corgan is énekel, a címdal, Hour I alatt pedig John 5 gitárjátékát hallhatjuk a Rob Zombie-ból. Utóbbi leginkább Marilyn Manson gitárosaként ismert és Rudolf Schenker-rel, James Michael-lel és Desmond Child-dal közösen írta a dalt. Szintén a Scorpions-szal dolgozott Eric Bazilian, a The Hooters alapító tagja. Az album világszerte többfelé arany- és platinastátuszt ért el.

A 161 koncertet felölelő Humanity-világturné 2007-2009-ig 36 országot érintett. A nyitó fellépés a moszkvai Állami Kreml-Palotában zajlott május 2-án, ezután az USA és Kanada következett, mint pl a New York-i Beacon Theater. Az athéni Karaiszkakisz Stadionban adott koncerten Uli Jon Roth, Joe Cocker és a Juliette and the Licks lépett fel a zenekar előtt.

Augusztus 10-én a brazil Amazonas-vidéki Manaus-ban léptek fel a az esőerdő védelmét támogató Greenpeace akció pártfogójaként. A brazil tévé által közvetített koncert 40.000 nézőt vonzott. 2007 decemberében Indiában jártak három koncert erejéig, Bombay-ben 45.000 embert kápráztattak el, majd Bangalore volt soron. A franciaországi szakaszon Uli Jon Roth támogatta a bandát, így a Zenith Paris-beli fellépésen is. 2008-ban Straßburg-ban a Zenith Europá-ban ismét Uli Jon Roth és Rudy Lenners játszott velük 11.500 rajongó előtt.

A Humanity világturné 2008-as szakasza 12 koncert erejéig Oroszországba, majd egy rock-akusztikus fellépéssorozat keretében Brazíliába, Mexikóba és Trinidad és Tobago-ba  kalauzolta a Scorpions-t. Mexikóvárosban a Foro Sol stadionban Andreas Kisser a Sepulturából és brazil zenészek támogatták a bandát. A szeptember 7-én Recife városban adott koncertjük, valamint a 2007-es Manaus show néhány részlete egy Greenpeace DVD-re kerültek Amazonia - Live in the Jungle címmel. Az eladásból befolyt összeg egy része a Greenpeace számlájára került. Michael Schenker és Uli Jon Roth több fellépésen kísérte az együttest, így a Hammersmith Odeonban, Londonban. A 2008-as turné befejező taktusára végül november 19-én került sor Portugáliában, Estoril városában. 2007-ben egymillió, 2008-ban majdnem  másfélmillió ember volt kíváncsi a Scorpions fellépéseire.

2009 elején folytatódott a turné. Montbéliard, Franciaország volt az első állomás Uli Jon Roth-tal és a szlovák, valamint a magyar koncerten az Omegával álltak a színpadra. Június 14-28-ig Oroszországban vendégeskedtek a nyolc részes, főleg futballstadionokban játszott Monsters of Rock fellépéssorozaton. Előzenekarok voltak Alice Cooper, a Kingdom Come és a The Rasmus. Görögországban több helyen is felléptek, köztük Athén-ben a teltházas Karaiskaki Stadiumban, ahol ismét egy Scorpions-Festival-t tartottak 40.000 rajongónak. Ezeken a koncerteken Michael Schenker, Herman Rarebell, Uli Jon Roth és Athéna Kottak (a dobos James Kottak felesége, aki a közös zenekar, a Kottak ütőse), valamint a görög Vassilis Papakonstantinou vendégszerepelt. Michael Schenker és Uli Jon Roth szintén részt vett az esseni Grugahallé-ban október 2-án megtartott A Night to Remember bulin. A koncertet a Konzert Online rögzítette és pendrive-on került forgalomba. Október 23-án a Scorpions nyitotta a tradicionális Avo Session fesztivált Baselben. Végül 2009 december 5-én és 6-án befejezték a turnét a lengyel Zabrze városában.

Az utolsó albumok: 2010-től a mai napig

2010 januárjában a banda bejelentette a hivatalos weboldalán, hogy az elkövetkező albummegjelenés és az azt követő világturné után feloszlanak. Rudolf Schenker azt nyilatkozta, hogy méltósággal szeretnék befejezni a pályafutásukat. Március 19-én jelent meg végül az utolsó stúdióalbumuk Sting in the Tail címmel. A korong azonnal a Media Control Charts második helyére ugrott és már egy hónap alatt elérte a gold státuszt Németországban 100.000 eladott példánnyal. Görögországban a slágerlista első helyét hódította meg, míg Európában a hetediket. Az US- Billboard-Charts 23., és a Classic-Rock-Charts első helyét is sikerült biztosítani. A Raised on Rock 2010 legtöbbet játszott dala lett az amerikai rock rádióállomásokon és a Classic-Rock Mediabase Charts második helyét foglalta el. A The Good Die Young felvételén Tarja Turunen énekelt a bandával, a finn szimfonikus metál együttes, a Nightwish egykori szólistája.

2010 március 15-én Prágában, az O₂ Arenában indult el a Get Your Sting and Blackout Worldtour, ezután 18-án a moszkvai Ice Palast következett. A németországi szakasz május 7-én a lipcsei Arénában startolt és összesen 13 fellépést és több, mint 100.000 látogatót számlált, Recklinghausen kivételével az Edguy támogatásával. Jó néhány koncertről készült felvétel és ezeket pendrive formában meg is lehetett vásárolni.

Június 18-ától két hónapon keresztül Észak-Amerikában folytatódott a 38 koncertet felölelő turné. A legtöbb Openair arénákban zajlott és teltházas vagy legalábbis jól látogatott volt, előzenekarként a Ratt, a Cinderella, az MSG és a Dokken tették tiszteletüket. Néhány fellépésen az ex-tagok Herman Rarebell és Michael Schenker is játszottak, ahogyan a dobos-legenda Carmine Appice, Jeff Keith a Teslá-ból, Vince Neil vagy éppen a Ratt zenészei.

Szeptemberben aztán Latin-Amerikába utaztak, októberben pedig visszatértek Európába, ismét Németországban, Franciaországban és más európai országokban játszottak. Összesen 88 koncertet adtak  a 2010-es évben, turnéjuk a 27. helyre került a legsikeresebb turnék listáján, a rock kategóriában az 5.-re. 2011-ben Ázsia és Oroszország következett, nyáron pedig németországi szabadtéri fellépések. 2011 során 46 koncertet könyvelhetett el a banda.

2011 novemberében jelent meg a Comeblack stúdióalbum, amelyen a Scorpions klasszikusai hallhatóak új köntösben néhány coverrel megfűszerezve.

2012-ben Final Sting mottóval 76 koncertet adtak Európában, Amerikában és Ázsiában. Németországban négy beltéri koncert mellett a Wacken Open Air fesztiválon is felléptek. A turné magját a francia és orosz koncertek alkották, Moszkvában, a Crocus City Hall-ban mindjárt tripláztak is. 2012 május 24-én meghívást kaptak a Mawazine-fesztiválra Rabat, városába Marokkóba olyan előadók mellett, mint Mariah Carey, Lenny Kravitz, Evanescence.

Az észak-amerikai turnészakasz 21 fellépést ölelt fel, többek közt a Staples Centert Los Angelesben.

A Final-Sting-Tour bevétele 2012-ben 32,7 millió dollárra rúgott, ezzel a 38. helyre ugrott a Pollstar-Ranking listán.

2012 január 25-től a Rock'n Pop Museum a németországi Gronau-ban különleges kiállítás nyílt Rock you like a Hurricane mottóval, amely a Scorpions karrierjét mutatta be 2012 augusztusáig. Ez lett a múzeum leglátogatottabb kiállítása.

2013 január 18-án a banda bejelentette, hogy mégsem vonulnak vissza teljesen, csak éppen a nagy világturnéknak vége. Egy olyan albumon dolgoznak, amelyen az előző stúdióalbumokról kimaradt dalok fognak megjelenni.

2013 júliusában egy fesztiválon szerepeltek Dnipropetrowsk-ben, majd a Byblos fesztiválon  Libanonban. Szeptemberben Athén következett, a Lykabettus amfiteátrum falai közt csendültek fel akusztikus szólamok, amelyek az MTV Unplugged adásban a televíziónézőkhöz is eljutottak. Vendégénekesként Morten Harket a Wind of Change-nél és Johannes Strate a Rock You Like a Hurricane-nél lépett fel. A továbbiakban a Sofia Symphony Orchester kíséretében Fehéroroszország, Oroszország és Ukrajna városaiban léptek fel, majd a balti országok és Finnország, végül Románia és Bulgária kaptak koncerteket.

A Farewell-Tour, azaz a búcsúturné 2014-ben is folytatódik, részben MTV-Unplugged formátumban.

2014-re van tervben a Deutsche Welle TV gondozásában készülő Scorpions-Film, a Big City Nights mozi premierje és DVD-megjelenése.

Zenei stílus és zenekultúrai hatásuk

A Scorpions hard rock stílusú zenéjének karakterisztikáját Rudolf Schenker  kemény gitárriffjei, Matthias Jabs dallamos szólói, az énekes Klaus Meine fémes és magas fekvésű hangja, valamint a ritmusszekció, egyszerű rockütemei adják. A zenekart sokszor nevezik a lírai rockballadák egyik éllovasának.

Az évek során olyan együttesek voltak az előzenekaraik, mint a Bon Jovi (akiknek menedzserük, Doc MCGhee kötelezővé tette az 1984-es turné alatt a Scorpions minden fellépésének megnézését, hogy tanulják tőlük a színpadi jelenlétet) és a Metallica, az Iron Maiden és a Def Leppard.

A System of a Down olyan dalokból készített feldolgozást, mint a Coming Home és a When the Smoke is Going Down, Rob Halford (Judas Priest) a Blackout-ot, Bruce Dickinson a The Zoo-t, a Helloween a He’s a Woman-She’s a Man-t (Taken by a Force), a Children of Bodom a Don’t Stop at the Top-ot (Savage Amusement) vette elő.

 A Sails of Charon dalukat Yngwie Malmsteen, Uli Roth egy nagy rajongója, a Testament és a Flametal is felvette egy-egy saját verzióban, ezenkívül Kirk Hammett egyik kedvenc nótájaként is ismert, aki szívesen játssza Metallica koncerteken szólóként vagy intróként annak dallamát. A svéd Therion együttes felvette a Fly to the Rainbow-t és 1997-ben megjelentette A'arab Zaraq – Lucid Dreaming címü albumán.

A Green Day Rock a You Like a Hurricane, Vince Neil, a Mötley Crüe énekese pedig az Another Piece of Meat-et (Lovedrive)  dolgozta át Tattoos & Tequila címü szólóalbumán. A Tesla  gyakran játszik bemelegítésnek Scorpions-dalokat, a Lagwagon együttes pedig a No one Like You saját változatát dobta a Lets Talk About Leftovers elnevezésü albumára. Az orgonamüvész  Klaus Wunderlich a Send me an Angel feldolgozását készítette el.

Jónéhány zenész és banda vallja kedvencének és zenei múzsájának a Scorpionst, például Billy Corgan a Smashing Pumpkins-ból, a The Zoo, Axl Rose, Kirk Hammett (Metallica), Beth Ditto, a Weezer tagjai, Anders Fridén, Alex Skolnick, Joe Satriani vagy Andreas Kisser a Sepulturából, továbbá Shakira, Tarja Turunen és Pink.

A Van Halen a 70-es években szintén szívesen játszott Scorpions dalokat koncertjein. Egy 1976-os londoni koncert után Gary Moore ugrott a színpadra és így szólt Rudolf Schenker-hez: „I fucking love your band!“ (Rohadtul imádom a bandátokat!) A világhírü író Paulo Coelho szintén a Scorpions rajongók táborát gyarapítja, csakúgy, mint a színész Ben Stiller.

Egy híressé vált show-elem a Scorpions koncertjein a Scorpionspiramis, amit a gitárosok és a combjaikon egyensúlyozó Klaus Meine alkotnak. A 2012-es Wacken Open Air fesztiválon egy ilyen szobrot állítottak fel a színpadon, ami Matthias Jabs, Rudolf Schenker és Klaus Meine hármasát ábrázolja.

2009 február 21-én megkapták az Echo díjat az életművükért. A zsüri ezzel díjazta a modern zenekultúrára tett befolyásukat, elismerte sikeres zenei karrierjüket és megköszönte nekik a Wind of Change dalukkal megalkotott „himnuszukat“. Klaus Meine az átvételkor kihangsúlyozta, semmiképpen sem lezárásként tekintenek erre a díjra, hanem inkább újabb lökésként, hogy tovább éljék “az őrült rock and roll álmot”. Végül egy medley-t játszottak a Big City Nights, Rock You Like a Hurricane és a Wind of Change keverékéből.

2012 április 6-án az a megtiszteltetés érte a bandát, hogy a los angeles-i RockWalk csillagai közé kerülhettek kézlenyomatukat cementben megörökítve. Olyan legendás előadók és együttesek társaságába kerültek, mint Elvis Presley, Eric Clapton, Carlos Santana, Edward Van Halen, Ronnie James Dio, B.B. King, az AC/DC, a Kiss, a Black Sabbath és sokan mások. Viszont a Sorpions az első Közép-Európai banda, akinek sikerült idáig eljutnia.

2010 május 18-án II. Albert monacói herceg átnyújtotta nekik a Legend World Music Award díjat a kiemelkedő rockzenei fejlesztéseikért és kivételes karrierjük elismeréseként.

A Rock and Roll Hall of Fame nevet viselő állandó kiállításon látható néhány kiállítási darab a Scorpions-tól is, mint például a Wind of Change eredeti szövege.