1957-ben alakult amerikai együttes, melynek tagjai Paul Simon énekes, gitáros, szerző (1941. október 13. Newark, New Jersey. ) és Art Garfunkel énekes, filmművész (1941. november 5. Forest Hills, New York)

A két zenész, Paul Simon és Art Garfunkel először 1957-ben készített közös számot. Eleinte különböző művészneveket használta, mint például a Tom and Jerry. A rajzfilmekből jól ismert név alatt jelentették meg első jelentősebb számukat, a Hey Little Schoolgirl -t. A "Hé, kis iskoláslány" sikere a profi zenélés felé mozdította volna őket, de a "nagy iskolásfiú", Art inkább tanulmányait folytatta. Az 1941-ben született Garfunkel még középiskolás volt, amikor megismerkedett a vele egyidős Paul Simonnal. A szülői ösztönzés és a továbbtanulási vágy miatt egyetemen folytatta tanulmányait. Diplomával a zsebében ismét a zene felé fordult, és felkereste régi társát, a magyar származású és jó szerzői képességekkel rendelkező zenészt, Paul Simont.

A két muzsikus 1964-től ismét együtt dolgozott. Elkészítették a "Szerda reggel három óra" című lemezüket amely a CBS-nél jelent meg. A korong Angliában érthetetlen módon csak négy év késéssel került a boltokba. Bár a két zenésznek egyéni stílusa volt, dalaik szövege erősen idézte Bob Dylan -t. Szerzeményeik harmóniája az Everly Brothers hangzásvilágára emlékeztetett. Második albumuk és annak címadó dala, a The Sound Of Silence (A csend hangja) világraszóló nagy siker lett. Ebben az időszakban jó néhány sikeres dalt komponáltak, köztük a Homeward Bound -ot, a hazakívánkozás dalát és a Boxer -t. 1968-ban ők írták a Graduate című film zenéjét, amit nálunk "Diploma előtt" címmel mutattak be. A kiválóan megkomponált zenéért és különösen a Mrs. Robinson című dalért Grammy -díjat kaptak. A duó mind zenei tekintetben, mind a siker szempontjából 1970-ben ért a csúcsra, a Bridge Over Troubled Water (Híd a zavaros víz felett) című albumával. Arra mindenki számíthatott, hogy a lemez és annak címadó dala óriási siker lesz, de arra nem, hogy épp ekkor oszlik fel a sikeres duó és kezdenek szólópályát mindketten.

Paul Simon, aki - amíg Garfunkel tanulmányait végezte - már megfordult különböző együttesekben, 1965-ben adta ki első szólólemezét. A számok többségét ő írta, így nem okozott gondot a saját lábán megállnia. Vándorlásai során zenei stílusára nagy hatással volt a dél-amerikai, majd az afrikai zene. Ezt későbbi lemezein erősen érezni lehet. A sikeres karriert befutott népszerű zenész alkotásaiért többször kapott Grammy-díjat. 1980-ban a zenélés mellett filmes vállalkozásba is belefogott, de ez nem hozta meg a várt sikert így felhagyott vele. Garfunkel ez idő alatt inkább a filmiparban tevékenykedett. szerepet kapott a Catch 22 (A huszonkettes csapdája), a Carnal Knowledge és a Bad Timing című filmekben. 1973-tól kétévente albumai is megjelentek. Szerzeményei néha a legjobbak között szerepeltek, de szólózenészként ő alkotott kevesebbet és kevésbé értékeset. 1981 mindkét zenész életének a fénypontja lett. Újra együtt énekeltek. A New York Central Parkban félmillió ember volt kíváncsi a két egykori társra. A koncert anyaga lemezen is megjelent, de a duó nem maradt sokáig együtt. Ezt követően Paul tovább folytatta sikeres szólókarrierjét és gyakran lépett fel segélykoncerteken. 1991 nyarán Budapesten is fellépett. Garfunkel viszont ritkán adott ki lemezt, neve egyre kevesebbet szerepelt a zenei körökben, mígnem teljesen eltűnt a zenei életből. Lemezeik, munkásságuk ma is óriási hatással van a lírai rockzenére: Simon művészi értékű költői szövegeivel, a folk hagyományaiban gyökerező de mégis aktuális mondanivalót hordozó szerzeményeivel a műfaj valódi gyöngyszemeit alkotta meg, amelyekben érzékenyen reagált a korosztályát foglalkoztató problémákra. A munka nagy részét ő vállalta magára, amit jól egészített ki Garfunkel tiszta tenor hangja. Bársonyosan összecsengő énekük egy sor nagy sikerű szerzeményt eredményezett.