Bejelentkezés

x
Search & Filters

Simple Minds

Megalakulás dátuma/Aktív évek: 
1978

További képek

Biográfia: 

A Simple Minds eredetileg Johhny And The Self Abusers néven kezdte Glasgowban, 1977 elején.

A zenekar tagjai: Jim Kerr (ének), Charlie Burchill (gitár, hegedű), Brian McGee (dobok), Tony Donald (basszusgutár), John Milarky (ének, gitár, szaxofon) és Alan McNeil (gitár) voltak.

Áprilisban már a Billy Idol-féle Generation X előzenekaraként koncerteztek Skóciában. Még ugyanabban a hónapban elkészítették első demo felvételeiket, amelyek alapján a londoni Chiswick Records leszerződtette őket. Az első kislemezt augusztusra tervezté, de végül csak november 20-án jelent meg. Időközben november 9-én a zenekar megváltoztatta a nevét, innentől datálhatjuk a Simple Minds kerrierjét. Sajnos nem volt már idő megváltoztatni a kislemezen az adatokat, amely végül az akkor már nem létező Johhny And The Self Abusers néven jelent meg. Az év végén John Milarky és Alan McNeil elhagyta a zenekart. A többiek tovább folytatják a zeneszerzést, majd helyi újságokban megjelent apróhirdetésekben billentyűst kerestek a zenekarba.

1978 márciusában több próbálkozás után végre megtalálták azt a billentyűst, akire szükségük volt - Mick MacNeil ekkor csatlakozott a zenekarhoz. Májusban Tony Donald is elhagyta a zenekart, de szerencsére hamar sikerüt pótolni, Derek Forbes személyében. Ezzel együtt is volt a kezdő ötös: Jim, Charlie, Mick, Derek és Brian. Ez tekinthető a Simple Minds eredeti felállásának. Az év során tovább koncerteztek Skóciában, és közben további demo felvételeket is készítettek. Végül novemberben a Zoom Records szerződtette őket, egy két albumra szóló szerződést kötöttek.

1979 márciusában megjelent az első Simple Minds kislemez, Life In A Day címmel. A B-oldalon a Special View szerepelt. Áprilisban jelent meg az első album, szintén Life In A Day címmel. A lemez hanganyaga poszt-punk stílust idéz. A zenekar tovább turnézott Angliában, miközben nekiálltak felvenni a második lemezük anyagát. Májusban megjelent a Life In A Day album második kislemeze, a Chelsea Girl, a B-oldalon a Garden Of Hate szerepelt. Októberben a zenekar elindult első európai turnéjára, melynek során először játszottak Németországban, Svédországban, Belgiumban és Dániában, majd a hónap végén az Egyesült Államokba is eljutottak két koncert erejéig. Novemberben megjelenik a második Simple Minds album is, a Real To Real Cacophony. Ez egy sokkal kísérletezgetőbb lemez, nyoma sincs annak a stílusnak, amit az első albumon hallhatunk.

1980 januárjában megjelent a Real To Real Cacophony album egyetlen kislemeze, a Changeling. Ezúttal nincs B-oldalas dal, a kislemezen a Premonition koncertverziója szerepel. A Real To Real Cacophony album turnéja egészen 1980 júniusáig tartott. Közben újabb helyekre is eljutottak, többek kött Franciaországban és Hollandiában is felléptek. Szeptemberben megjelent a harmadik album, az Empires And Dance. Ez volt a Simple Minds első olyan albuma, amelyen már érezhető a tiszta new-wave hatás. A lemezt az I Travel kislemez vezette be, B-oldlán a vadonatúj New Warm Skin szerepelt. A kislemez első 7500 példányához egy Flexi Disc-et is csatoltak, a Kaleidoscope / Film Theme Dub dalokkal. A lemez turnéja során Peter Gabriel vendégzenekaraként végigkoncertezték Európát, ekkor jutottak el először Svájcba, Olaszországba, Spanyolországba és Portugáliába.

1981 elején a Zoom Records-ot korábban felvásárló Arista szerződést bont a zenekarral - sem a kiadó, sem a Simple Minds nem voltak megelégedve a kapcsolatukkal. Februárban A frissen alakult Virgin Records szerződtette a zenekart. Áprilisban az Arista azért még megjelentette a Celebrate kislemezt - megtehette, hiszen az első három album jogai nála voltak. Májusban jelent meg a következő albumot beharangozó első kislemez, a The American - ez az elsõ lemezük, amelyet a Virgin adott ki.
Augusztusban megjelent a következő kislemez a Love Song, amelyet végül követett az új album. Ami valóban két album volt, hiszen a Sons And Fascination lemez felvételei során annyi dalt rögzítettek, hogy egyből egy másik lemezt is összecsomagoltak az albummal. Ez volt a Sister Feelings Call. Pár hónappal a megjelenés után szétválasztották őket, és külön-külön árulták a két lemezt. A későbbi CD kiadásokon a Sons And Fascination album anyagához hozzácsapták a Sister Fellings Call dalait.
A lemez felvételei után Brian McGee elhagyta a zenekart, helyette Kenny Hyslop ült be a dobok mögé. Az album megjelenése után rögtön koncertezni kezdtek. Az európai, észak-amerikai és ausztrál turné egészen december végéig tartott, és először játszottak Kanadában és Ausztráliában. Novemberen jelent meg az új kislemez, a Sweat In Bullet. Ugyancsak novemberben látott napvilágot Amerikában a korábbi anyagokat bemutató válogatáslemez, a Themes For Great Cities.

1982 januárjában az Arista ismét megjelentette az I Travel kislemezt - ezúttal másik B-oldalas felvétellel. Ez a kiadvány a februárban megjelenő Celebration válogatáslemezt volt hivatott promótálni, amely az első három album anyagának a legjobb dalait gyűjtötte egybe. A Sons And Fascination turné közben folytatódott, a koncertek egészen augusztusig tartottak. Mivel Kenny Hyslop nem vált be, új dobos érkezett a zenekarba, Mike Ogletree személyében. Áprilisban megjelent a vadonatúj Promised You A Miracle dalt tartalmazó kislemez - ez volt a zenekar első igazán sikeres kiadványa, hiszen 13. helyet érte el az angol listán. Ezután léptek fel először a Top Of The Pops műsorában. Júniusban elköszöntek Mike Ogletree-től, és megérkezett az új dobos, Mel Gaynor. Ekkor állt össze a klasszikus Simple Minds felállásnak tekinthető ötös: Jim, Charlie, Mick, Derek és Mel. Augusztusban következett a következő kislemez Glittering Prize - ez már az új albumot volt hivatott beharangozni.Az album szeptemberben jelent meg. A New Gold Dream (81, 82, 83, 84) lemez igazi világsiker lett. A lemezzel ismét koncertezni kezdtek, a turné közel egy évig, egészen 1983 augusztusáig tartott, és igazi világturné volt - bejárták Észak Amerikát, Európát és Ausztráliát is. Először léptek fel Írországban, Finnországban, Új-Zélandon, Írországban és Norvégiában. Az albumról kimásolt harmadik kislemez, a Someone Somewhere (In Summertime) novemberben jelent meg.

Az 1983-as év a New Gold Dream turnéjával, illetve az új lemez felvételeivel telt. A Virgin Records ekkor megszerezte az Aristától az első három lemez jogait, és újra megjelentette őket - a New Gold Dream album sikere után nagy igény mutatkozott a korábbi lemezekre is. A következő nagylemezt novemberben a Waterfront kislemez vezette be, majd decemberben elkezdődött az újabb világturné. A Tour Du Monde közel egy évig tartott...

1984 januárjában következett a második kislemez az új albumról, a Speed Your Love To Me, végül februárban végre megjelent az új Simple Minds album, a Sparkle In The Rain. Ez a lemez mintegy a New Gold Dream album zenei folytatásaként tekinthető. A Sparkle In The Rain azonnal az eladási listák élére emelkedett. Márciusban megjelent a Sparkle In The Rain album utolsó kislemeze, az Up On The Catwalk. Mindeközben a Tour Du Monde tovább folytatódott, és karrierje során először turnézott a zenekar Japánban. A turné után Derek Forbes kiszállt a zenekarból, helyére John Giblin érkezett.
Miután a turné véget ért szeptemberben, a zenekar már októberben újra stúdióba vonult, hogy elkészítse az új albumot. Hosszas hezitálás után beadták a derekukat, és egy filmzenéhez elkészítették egy külső szerzőpáros által írt dal felvételét, majd gyorsan meg is feledkeztek róla. Ennek a későbbiekben nagy jelentősége lett. A The Breakfast Club című film végül 1985 februárjában került a mozikba, és a főcímdal, a Simple Minds által előadott Don't You (Forget About Me) azonnal meghódította a slágerlistákat, és ez volt az a felvétel, amivel végre az Egyesült Államokban is a szupersztárok sorába emelkedtek.

1985. július 13-án felléptek a philadelphiai JFK Stadionban a Live Aid-en. Ezt az előadást a TV csatornák világszerte előben közvetítették, így még többen ismerték meg a Simple Minds zenéjet világszerte. Szeptemberben megjelent az új kislemez, az Alive And Kicking, amelyet októberben követett az új album, a Once Upon A Time. Ez már egy óriási zenei váltás volt, igazi rockos irányt vett az album hangzásvilága, amely többek között az amerikai sztárproducer, Bob Clearmountain keze munkájának volt köszönhető. Az album, csakúgy mint az elődje első helyezést ért el a listákon. A lemez megjelenésével egy időben ismét turnéra indultak - szokás szerint több mint egy évig, 1986 novemberéig tartott a koncertsorozat.

Az 1986-os év főleg a koncertezéssel telt. Januárban megjelent a Once Upon A Time album második kislemeze, a Sanctify Yourself, amelyet márciusban követett az All The Things She Said, majd novemberben a Ghost Dancing. Ez utóbbi kislemez bevételeit az Amnesty International számára adományozta a zenekar, amely innentől fogva nyíltan kiállt az emberek közötti megkülönböztetés elleni harc mellett. 1986-ban jelent meg a zenekar egyik legritkább kiadványa. A Simplemente válogatáslemez csak Peruban látott napvilágot.

1987 a több évnyi kimerítő turnézás után csöndesebb év volt, csak a pár koncertből álló Cash For Kids jótékonysági koncertsorozaton álltak színpadra. Májusban megjelent a zenekar első koncertlemez, a Live In The City Of Light. A dupla album anyagát a Once Upon A Time turné párizsi állomásán rögzítették még 1986 augusztusában. A lemez ismét a slágerlisták első helyezésére ugrott rögtön a megjelenés után. Júniusban megjelent egy kislemez is az albumról, a Promised You a Miracle Live azonban nem jutott a slágerlisták élére.

1988-at egy brazil turnéval indították - ekkor léptek színpadra először Dél-Amerikában. 1988. június 11-én a zenekar fellépett az ekkor még börtönben fogva tartott Nelson Mandela hetvenedik születésnapjára rendezett koncerten, amelyen több előadó együttesen tiltakozott az apartheid ellen. A fellépők közül kizárólag a Simple Minds készült egyedi programmal - direkt erre az alkalomra írták a Mandela Day címû dalukat. Ebben az évben újabb személycsere történt a basszusgitárosi poszton, John Giblin helyére Malcolm Foster érkezett. Miközben nekiálltak felvenni az új albumot, még részt vettek az Artists Agains Apartheid Rally koncertsorozaton.

1989 tekinthető a zenekar karrierjének abszolút legsikeresebb évének.
Februárban megjelent a Ballad Of The Streets EP - rajta három politikai üzenetet tartalmazó dallal. Az egy ír népdalra épülő Belfast Child, amely az észak-írországi polgárháborús helyzetről szól, mindmáig a zenekar egyik legismertebb dala. A már ismert Mandela Day a dél-afrikai helyzetre kívánte felhívni a figyelmet, míg az eredetileg Peter Gabriel által előadott Biko pedig egy másik dél-afrikiai fekete polgárjogi harcos, Steve Biko emlékét idézte. A Ballad Of The Streets EP rögtön a slágerlisták élére ugrott, és mind a mai napig ez a Simple Minds legnagyobb példányszámban eladott kislemeze. Májusban jelent meg a zenekar új nagylemeze, amely minden korábbinál tovább készült - az előző album megjelenése óta több mint három és fél év telt el. A Street Fighting Years hozta el a zenekarnak azt a státuszt, amellyel korának legnagyobb elõadói sorába emelkedett. Ez volt az az album, amelynek sikere nyomán az addigi 15-20 ezres koncertarénákból a hatalmas, 70-80 ezres stadionokba jutott el a zenekar. Az albummal azonnal turnéra indultak, miközben további kislemezek is megjelentek. Először a This Is Your Land, majd a Kick It In jelent meg. A turné őszig tartott, és meglepő módon csak európai és ausztrál állomásai voltak. Tervezték, hogy a következő évben folytatják Amerikában is, de egy nagy törés meghiúsította ezt a tervet. A turné végén ugyanis Mick MacNeil bejelentette, hogy kiválik a zenekarból. Ennek oka az volt, hogy belefáradt az állandó rohanásba, az eltelt 10 évnyi hajszából, és szeretett volna normális családi életet. Kiválása igazi törés volt, hiszen Mick nemcsak a billentyűse, hanem az egyik dalszerzője is volt a zenekarnak. A zenekar a munkába menekült, és új digitális felvételi technológiákat próbáltak ki Amszterdamban. Ennek eredménye a novemberben megjelent The Amsterdam EP lett, amelyen a Street Fighting Years lemezről ismert Let It All Come Down mellett három vadonatúj felvétel is szerepelt, köztük az Pince által írt Sign 'O The Times.

1990-ben több út állt a zenekar előtt. Mick MacNeil távozása után felmerült az is, hogy végleg abbahagyják, vagy hogy más néven folytatják. Végül úgy döntöttek, hogy továbbra is Simple Minds néven megy tovább a zenekar. Ebben az évben csak a Nelson Mandela kiszabadulását megünneplő koncerten, illetve egy rövid németországi turnén léptek fel. Billentyűs hangszeren vendégelőadóként Mark Taylor játszott. Májusban megjelent a zenekar mindezidáig egyetlen koncertvideó kiadványa. A Verona anyagát előző év szeptemberében, a Street Fighting Years turné egyik csúcspontján, a veronai római amfiteátrumban rögzítették. Ősszel a Virgin elérezettnek látta az időt, hogy végre CD-n is megjelentesse azokat a dalokat, amelyek csak a 12" maxi lemezeken jelentek meg. Ezért napvilágot látott az összes, a Virgin által kiadott 12" lemez anyaga CD-n is. Sajnos a legelső kislemezek anyagának a joga az Arista tulajdonában maradtak, így ez a Theme nevet kapott sorozat Az I Travel-től az Amsterdam EP-ig tartalmazta a maxi lemezek anyagát. A 19 maxi CD-t aztán követte 4 db 5 CD-t tartalmazó box is. A negyedik dobozba egy extra lemezt is tettek, a huszadik Theme lemez a Verona koncertrõl tartalmazott három felvételt. Új dalok is születtek ebben az évben, de nem jelent meg semmilyen más kiadvány.
1991-ben egy újabb csapás érte a zenekart: elváltak útjaik addigi menedzserüktől. Bruce Findlay teljesen más módon szerette volna intézni a dolgokat, mint Jim, és végül ez vezetett a szakításhoz. Az új menedzser Clive Banks lett. Márciusában az új kislemez, a Let There Be Love, B-oldalán egy vadonatúj, máshol azóta sem megjelent dal, a Good Night szerepelt.
Áprilisban jelent meg az új album, a Real Life. Ez volt a legelső olyan kiadvány, amely DAT (Digital Audio Tape) formátumban is kereskedelmi forgalomba került. Noha a DAT technológia a stúdiókban mindmáig elterjedt, a lemezek DAT-on való megjelentetése nem hozott sikereket, összesen 5 lemez jelent meg így, köztük elsőként a Real Life. Az albummal egy idõben jelent meg a See The Lights kislemez, amit augusztusban követett a Stand By Love, majd októberben a Real Life. A májusban induló turné egészen októberig tartott, Kanadában, az Egyesült Államokban, és természetesen Európa-szerte mindenhol felléptek.

1992 a pihenéssel telt. Szeptemberben megjelent a Love Song / Alive And Kicking dupla A-oldalas kislemez - ez az új válogatáslemezt volt hivatott beharangozni. Októberben látott napvilágot a Glittering Prize 81-92 nagylemez, amely a legnagybb slágereiket gyûjtötte egybe. Ez a Simple Minds lemez jelent meg a legtöbb formátumban. A már megszokott bakelit, kazetta, CD hármas mellett DCC-n (Digital Compact Casette - egy újabb elhalt formátum), és MiniDisc-en is kapható volt. Megjelent ezenkívül VHS-en, és Japánban Laser Disc-en is.

1993 csendesen telt. A zenekar nekiállt felvenni a legújabb lemezük anyagát, de nyilvánosan semmi információ nem nagyon volt a zenekarral kapcsolatban. Mel Gaynor Robert Palmerrel és Tina Turnerrel turnézott.

1994-ben folytatódtak a felvételek. Az album felvételei a zenekar saját Bonnie Wee stúdiójában kezdődtek, majd Írországban folytatódtak, végül Amerikában fejezõdtek be. Ez utóbbi helyen alakult ki a lemez végső hangzásvilága, a producer az a Keith Forsey volt, aki annak idején az egyik szerzője volt a Don't You (Forget About Me)-nek. Maga az új album már októberre elkészült, de a megjelenést a kiadó halogatta, így lemaradtak a karácsonyi piacról. A zenekar ennek ellenére elkezdte promótálni a lemezt, és decemberben, még az album megjelenése előtt amerikai turnéra indultak.

1995 januárjában megjelent az új kislemez, a She's A River. B-oldalas dalként két instrumentális szerzemény, a Celtic Strings és az E55 jelennek meg. Pár nappal a kislemez után végre napvilágot látott az album is. A Good News From The Next World a megszokottnál sokkal rockosabb hangzásvilágával nagyon népszerű volt, és rögtön az első helyen debütált a slágerlistákon. Februárban elindult az újabb világturné, amely egészen novemberig tartott. A már megszokott európai helyszínek mellett visszatértek az Egyesült Államokba és Dél-Amerikába is, és először játszottak Dél-Afrikában is. Mivel Mel Gaynor épp Tina Turnerrel turnézott, kivételesen nem ő, hanem Mark Schulmann dobolt a koncerteken. Márciusban jelent meg a második kislemez, a Hypnotised. Az előző évi, amerikai minturné hollywoodi koncertjét rögzítette a zenekar, és szó volt róla, hogy még 1995-ben megjelenik a koncertlemez. A House Of Blues munkacímű album végül csak a Virgin Records-nál terjedt belső használatra szánt kópiákon, mind a mai napig nem jelent meg hivatalosan. Megjelent viszont Japánban az egyik legritkább Simple Minds lemez, a kizárólag promócióra szánt 81-95 DJ Copy.

1996-ban elkezdték felvenni az új albumot. Mindenközben előkészítés alatt állt egy multimédiás CD-ROM is, amelyből végül nem lett semmi, hiszen az idő meghaladta ezt a formátumot. Még januárban szakítottak a Virgin Records-zal - mind a mai napig nem tiszta, ki kezdeményezte a válást. Februárban már meg is találtak az új kiadót. A Virgin Recordshoz hasonlóan az EMI csomorthoz tartozó Chrysalis Recors öt magylemezre szóló szerződést írt alá a zenekarral. Júliusban Derek Forbes csatlakozott a zenekarhoz - ő az első a Simple Minds története során, aki visszatért a zenekarba. (Lehett számítani erre, hiszen a Good News turné utolsó skóciai állomásán már csatlakozott pár dal erejéig a zenekarhoz.) Az év vége fel kiderült az is, hogy az új lemez producerre az a Pete Walsh lesz, aki annak idején a New Gold Dream albumot is mixelte.

1997 márciusában Mel Gaynor is visszatért a zenekarba. Ezzel már majdnem együtt volt a legendás felállás, már csak Mick MacNeil hiányzott. Nyáron egy európai fesztiválturnéra indult a zenekar, és többek között két vadonatúj dalt is játszottak a készülő lemezről. A Glitterball és a War Babies azonnal nagyon népszerű lett a közönség körében. Októbertől decemberig a Simple Minds (valójában csak Jim és Charlie) részt vett a Night Of The Proms rendezvénysorozaton. Ennek a rendezvénynek a célja közelebb hozni a fiatalokhoz a komolyzenét, és ezeken a koncerteken több rocksztár is fellép egy este, szimfónikus zenekarral. Kizárólag a koncertek helyszínén volt kapható az erre az alkalomra kiadott új válogatáslemez, a The Promised.

1998 márciusában hosszas halogatás után végre megjelent az új album első kislemeze, a Glitterball. Meglepő módon nincs B-oldalas dal, ellenben vezető DJ-k által újramixelt korábbi Simple Minds slágerek szerepelnek a kislemezen. A dalhoz a frissen megnyitott bilbaoi Guggenheim múzeumban forgatták a videoklipet. Még ugyanebben a hónapban megjelent a vadonatúj album, a Néapolis. A lemez az egyik legkísérletezgetőbb Simple Minds album, az eklektikus zene megosztja a rajongókat. Az EMI a megjelenés előtt pár nappal jelentette be, hogy nem adja ki a lemezt Amerikában, így az csak Európában látott napviágot. A turné emiatt csak Európára koncentrálódik, és főleg fesztiválokra jutott el 1998-ban a zenekar. A Néapolis turné keretén belül jutott el a zenekar Magyarországra is; 1998. július 2-án a siófoki Coca Cola Beach House színpadára lépett a Simple Minds. Mindezidáig ez volt az egyetlen alkalom, amikor a Simple Minds Magyarországon fellépett. Az album megjelenésével egy időben a zenekar saját kiadója, a MindMood megjelentette a korai Johnny And The Self Abusers demofelvételeket tartalmazó The Early Years 1977-1978 című albumot. A lemez jogdíjaival nem stimmelt minden, mert alig egy héttel a megjelenés után a kópiákat kivoták a forgalomból. Májusban megjelent a második kislemez, a War Babies. B-oldalas felvétel ezen sem szerepelt, csak a remixek. A videoklipet Dél-Afrikában forgatták. Ugyancsak májusban a MindMood-on keresztül napvilágot látott a Real Live 91 koncertlemez, amelyet a Fan Club tagjai az új rajongói újság elsõ számához ajándékként kaptak. A lemez másképpen nem jelent meg. A turné végeztével megkezdődtek az új album felvételei is.

1999-ben folytatódtak az új album felvételei. Meglepő módon sem, Derek Forbes, sem Mel Gaynor nem vett részt a felvételeken, Mel ismét Robert Palmerrel turnézott. Egy új zenész, Kevin Hunter azonban részt vett a felvételeken. Ő Jim öccse, Mark Kerr zenekarából került a Simple Minds közelébe. Május 31-én a zenekar fellépett a Scotland Rocls For Kosovo jótékonysági koncerten. A dobokon Mark Kerr, a basszsugitáron Eddie Duffy játszott.

A 2000-es évnek nagy tervekkel ment neki a zenekar. Befejezték az új album felvételeit, már csak a keverés volt hátra. Hivatalossá vált a lemez címe is: Our Secrets Are The Same. A kiadó folyamatosan halogatta a lemez megjelenését, egészen addig, amíg egy félkész kópia anyagát egy spanyol internetes rádióadón el nem kezdték játszani. A dalok azonnal elterjedtek, a zenekar és a kiadó kapcsolata pedig végleg megromlott, így felbontották a szerzõdést. Ott állt a zenekar kiadó nélkül, miközben terjedt az általuk legjobbnak ítélt lemezük félkész változata az interneten, ráadásul a lemez jogai is a kiadónál maradtak. Ez majdnem a zenekar végét jelentette.

2001-ben aztán összeszedték magukat. Az Eagle Records két albumra szóló szerződést kötött velük. A zenekar ismét stúdióba vonult, és pár hét alatt felvette a legújabb, kizárólag feldolgozásokat tartalmazó lemezük anyagát. Májusban Jim és Charlie ismét fellépett a Night Of The Proms két koncertjén Belgiumban és Franciaországban. Szeptemberben megjelent az új kislemez, a Dancing Barefoot. Októberben, szinte nulla promócióval napvilágot látott a feldolgozáslemez, a Neon Lights. Ez volt a zenekar eddigi legsikertelenebb lemeze. Mindeközben Jim, aki ekkor már végérvényesen eldöntötte, hogy ideje nagyrészét a szicíliai Taorminában tölti, nekilátott felvenni az új lemezt. A dalok szerzésében helyi DJ-k segítettek neki. Novemberben a Virgin megjelentette a The Best Of Simple Minds dupla válogatáslemezt. Decemberben megjelent a Neon Lights második kislemeze, a Homosapien.

2002 márciusában megjelent az új Simple Minds kislemez a Cry. Öt év után ez volt az első új Simple Minds szerzemény, amely napvilágot látott. A 2 CD lemezes kiadvány B-oldalas dalaként 3 felvétel is napvilágot látott, a The Graden, a For What It's Worth és a Lead The Blind. Áprilisban jelent meg az új album, amely szintén a Cry címet kapta. A 12 dalt tartalmazó korongon Charlie mindösszesen 2 dal szerzésében vett részt, szó volt róla, hogy egy Jim Kerr szólólemezként fog megjelenni. Végül Charlie is csatlakozott Jimhez és az olasz DJ-khez a felvételek során, így született meg a lemez.

Áprilisban újra turnéra indult a zenekar. Az aktuális felállás Jim, Charlie és Mel mellett Andy Gullespie (billetyûs hangszerek) és a Kosovo koncertről már ismert Eddie Duffy voltak. Ez a zenekar nagyon összhangban volt, a turné, amely a The Floating World nevet kapta, egészen októberig tartott, és eljutott az európai helyszíneken kívül Amerikába, Kanadába és az Egyesült Arab Emirátusokba is. A Cry lemezről sok kislemez látott napvilágot. Júniusban megjelent a Spqaceface, a New Sunshine Morning és a Cry Remixes maxi CD, amelyeket novemberben követett a Spaceface Remixes és a One Step Closer kislemez. Októbertől decemberig Jim és Charlie ismét részt vett az aktuális Night Of The Proms rendezvénysorozaton. Eredetileg nem léptek volna fel, de a Roxette énekesnőjének betegsége miatt üresedés volt, így beugrottak. A 2002-es sorozat érintette Belgiumot, Holandiát és Németországot. A Virgin Records a Night Of The Proms kapcsán kis módosítással és új borítóval ismét kiadta a dupla Best Of albumot. Ez a verzió (csakúgy, mint az 1997-es The Promised) csak a koncerteken volt megvásárolható.

2003-ban a zenekar újra elkezdett új dalokat írni. Meglepő módon a két új tag, Andy és Eddie aktív szerepet vállaltak a stúdiómunkában - ez azt jelentette, hogy ők nemcsak amolyan turnézenészek voltak, hanem teljes jogú tagjai lettek a Simple Minds-nak. Rendeződni látszottak a kapcsolatok az EMI kiadóval, és Charlie hosszú évek után nekiállt befejezni az Our Secrets Are The Same album keverését. A hírek egy június elejei megjelenésről szóltak, a lemeznek már katalógusszámot is adtak. Végül a megjelenés elmaradt, helyette az Early Gold válogatáslemez jelent meg, amely a korai nagylemezek legjobb dalait gyűjtötte egybe. Az album meglepõen sikeres lett. Júniusban ismét turnéra indult a zenekar. A nyári fesztiválturnét ősszel követte a rendes európai turné, az Alive & Kicking Tour 2003. Novemberben megjelent a zenekar elsõ DVD kiadványa, a Seen The Lights - A Visual History. A kétlemezes kiadvány elsõ lemezén a videóklipek voltak, míg a második korong a VERONA koncertfelvételt tartalmazta. A zenekar szerződést kötött a Vodafone olaszországi leányvállalatával, hogy az új kampányukhoz a Don't You (Forget About Me) új verzióját használják majd. Ezért újból felvették a dalt, amely novemberben kislemezen is megjelent, de a Don't You (Forget About Me) 2003 kislemez csak Olaszországban jelent meg. Decemberben szintén ennek a Vodafone kampány részeként megjelent egy új válogatáslemez, a Live & Rare. Ezt csak az olaszországi Vodafone boltokban lehetett megvásárolni, ha a telefontulajdonos feltöltötte a mobiltelefon-egyenlegét, és akkor megvásárolhatta a CD-t. A lemezen ritka és kiadatlan koncertfelvételek és remixek szerepeltek, valamint kettő vadonatúj felvétel is. A White Light White Heat Lou Reed (The Velvet Underground) szerzeménye, és még 1977-ben, illetve 1995-ben is játszották koncerten. A Dirty Old Town érdekessége pedig az, hogy tangóharmonikán Mick MacNeil is játszott a felvételen - 14 évvel a zenekarból való távozása után ez volt az első alkalom, hogy részt vett egy Simple Minds dal felvételén. Végül a Vodafone meggondolta magát, és az utolsó pillanatban úgy döntött, hogy a reklámkampányban mégsem használja fel a Simple Minds felvételét, ezért a zenekar pert indított ellenük.

2004-ben folytatódtak az új album felvételei. Júniustól auguasztusig ismét turnéra indult a zenekar, az európai fesztiválokon léptek fel. Októberben a Virgin Records megjelentette a Silver Box című, öt lemezt tartalmazó díszdobozt. A kiadvány első négy korongja ritka demo és koncertfelvételeket tartalmazott, míg az ötödik lemez a mindezidáig kiadatlan Our Secrets Are The Same album volt. Önállóan azóta sem látott napvilágot ez a Simple Minds nagylemez. A dobozzal egyidőben az előző évben megjelent dupla DVD második lemezét, amely a Verona koncertet tartalmazza, önmagában is megjelentette a kiadó, Seen the Lights - Live In Verona címmel.

2005 első felében a zenekar nekiállt befejezni az új albumot. Hosszú idő után ez volt az első olyan Simple Minds lemez, amelyet együtt vett fel a zenekar, előbb Szicíliában, majd Hollandiában. Mivel Andy-nek egyéb elfoglaltságai voltak, csak a programozásban vett részt, a billentyűs hangszerek ezúttal háttérbe szorultak, és emiatt sokkal rockosabb lett a lemez. A végső hangzást közel húsz év után ismét Bob Clearmountain adta meg. Augusztusban promóciós klubturnéra indult a zenekar - azon rádió- és TV-adók rendezvényein léptek fel, akik részt vettek az album promóciójában. Ez a turné egészen decemberig tartott, és az európai helyszíneken kívül eljutott a zenekar Argentínába is. Szeptemberben megjelent az új kislemez, a Home, amelyhez B-oldalas dalként a Mighty Joe Moon és a Bird On A Wire jelent meg. Még ugyanebben a hónapban a boltokba kerüt az új album, a Black & White 050505. A lemez érdekessége, hogy az egyik dal (The Jeweller - Part 2.) korábban már megjelent az Our Secrets Are The Same albumon, de újra felvették, mert elégedetlenek voltak a megjelent változattal. Decemberben megjelent az album második kislemeze, a Stranger.

2006 januárjában elindult a Black & White 050505 album világturnéja. A billentyűs hangszereken ismét Mark Taylor játszott. Andy nem ért rá, de továbbra is a zenekar tagja maradt, így a billentyűs effektek az ő keze munkáját dícsérték. A turné az európai helszínek mellett eljutott Oroszországba, a távol-keletre valamint Ausztráliába is, és egészen augusztusig tartott. Augusztusban az új Fiat Grande Punto reklámkampányához a Don't You (Forget About Me)-t használták. Akik Németországban az első héten vásároltak az autóból, egy exkluzív CD-n megkapták a dalt. Novemberben megjelent az album harmadik kislemeze, a Different World.

2007-ben a zenekart a helyi promóterek visszahívták Ausztráliába és Új Zélandra, hogy részt vegyenek egy helyi turnén az INXS vendégeként. Ez nem az első együttműködés volt a két zenekar között, hiszen még 2002-ben, a The Floating World turné amerikai állomásain már játszottak együtt. Áprilisban két egymást követő vasárnapon a Sunday Express két számához egy kétrészes Simple Minds koncert CD-t csatoltak ajándékba. A felvételek az előző évi Black & White turné állomásain készültek. Októberben A Virgin Records összecsomagolta két korábbi kiadványát, a 2002-es Best Of albumot és a Seen The Lights - Live In Verona DVD-t, és Gift Pack címmel dobta piacra a kiadványt.

2008 ápriliában Jim és Charlie újból csatlakozott a Night Of The Proms csapatához, amely ebben az évben egy exkluzív szimfónikus szerzeményt is előad a koncerteken, amelyet a Simple Minds dalok inspiráltak. Az áprilisi koncertek után októberben és novemberben is folytatódnak a fellépések.
Novemberben és decemberben a zenekar 30 éves jubileumi turnéra indul az angliai nagyobb arénákban. Az összesen 6 koncerten speciális program lesz, a fellépések elsõ felében egy az egyben elõadják majd a teljes New Gold Dream albumot, a második felében pedig egy válogatás lesz, amelyben minden albumról játszanak majd.
 

Jelenlegi felállás: 

NévHangszer
Jim Kerr
ének
Charlie Burchill
gitár
billentyűsök
Andy Gillespie
billentyűsök
Ged Grimes
basszusgitár
Mel Gaynor
dob
ütőhangszerek