A The Sisters of Mercy egy 1980-ban alapított angol rockzenekar. Az Egyesült Királyságban elért underground sikerek után az együttes nagy áttörése a ’80-as évek közepén jött el, s a siker a ’90-es évek elejéig tartott, mely után a lemezkiadójuk elleni tiltakozásból már nem jelentettek meg több felvételt. Pillanatnyilag ők egy kizárólag turnézó zenekar.

A The Sisters of Mercy a pályafutása alatt három stúdióalbummal rukkolt elő, ezek közül az utolsóval 1990-ben. Minden lemez más-más tagok közreműködésével készült el; Andew Eldritch énekes-dalszerző  és az ő dobgépe voltak az egyetlen fix pont a felállásban.

1993-ban az együttes sztrájkot indított a Time Warner kiadó ellen, akikről azt állították, hogy jogdíjakkal tartozik, és egyébként sem tölti be rendesen a rá bízott feladatokat. 1997-től a kiadó hivatalosan is levált az együttesről, akik azóta sem szerződtek más céghez, annak ellenére, hogy koncertjeiken hallhatók új szerzemények is.

1985-ben, mikor az eredeti tagok kiszálltak a csapatból, a The Sisters of Mercy Andrew Elditch személyes művészprojectje lett. Az alapító tagok új, saját együtteseket alapítottak: a Ghost Dance-t és a The Missiont.

Kezdetek

A The Sisters of Mercy-t 1979-ben, Leeds-ben alapította Gary Marx és Andrew Eldritch abból a felindulásból, hogy szerették volna magukat a rádióban hallani. A formáció nevét a McCabe & Mrs. Miller című 1971-es film egyik betétdala, a Leonard Cohen-féle ’Sisters of Mercy’ ihlette. Első kislemezük, a ’Damage Done’ a megalakulás után hamar megjelent. A basszusgitáros pozícióra Craig Adams bizonyult a megfelelő embernek, Eldritch pedig dobosi kötelességeit teljes egészében a „Doktor Avalanche”-nek keresztelt dogépre bízta, hogy kizárólag az éneklésre fókuszálhasson. Eldritch írta a dalszövegeket, programozta a „Doktort” és ő volt az együttes producere is.

Ez volt tehát ez első, eredeti Sisters of Mercy felállás: a Doktor/Eldritch/Marx/Adams négyes először a leeds-i egyetem Riley Smith Hall-jában adott koncertet az 1981-es esztendő elején. Mivel a pontos dátumra senki sem emlékszik, a második, február 16-ai koncert dátuma lett az együttes ünneplésre méltó évfordulója. Még abban az évben megérkezett az új gitáros, Ben Gunn is.

Az együttes kislemezeivel gyakran lehetett találkozni a brit chartokon; egyes helyi indie magazinok még a hét kislemezének is kikiáltották őket. A ’Reptile House’ című EP nagyszerű példa erre, hiszen látszik rajta Eldritch folyamatosan fejlődő írói, produceri és zenészi képessége is (állítólag az albumon hallható összes hangszeren ő játszott). A ’Temple of Love’ című single megjelenése után a Sisters a WEA kiadóval kötött szerződést. Nem sokkal ezután Ben Gunn kilépett a zenekarból kölcsönös elégedetlenségre hivatkozva. Gunn főleg azzal indokolta a különválást, hogy egyáltalán nem értett egyet azzal az iránnyal, melybe Eldritch vitte az együttest.

A ’First and Last and Always’ korszaka (1984-85)

Ben Gunn utódja Wayne Hussey lett, aki a 12-húros elektromos- és akusztikus gitárokon játszott, de dalszerzőként is közreműködött. A Dead or Alive-ban szerzett stúdiós tapasztalata sokat segített a Sistersnek is, mikor elkezdték felvenni az első nagylemezüket. A ’84 őszén tartott angol Black October turné kihangsúlyozta a zenekar underground kultuszbeli imidzsét. Eközben az Eldritch és társai között húzódó viszály kezdett kiélesedni. Az sem segített a helyzeten, hogy Eldritch egészségügyi és pszichológiai problémái egyre súlyosabbnak tűntek. Az 1985 márciusában megjelenő ’First and Last and Always’ kiadását követő turné kellős közepén Gary Marx kilépett az együttesből, arra hivatkozva, hogy képtelen együtt dolgozni Eldritch-csel. Az együttes három taggal is befejezte a turnét, melyről a videófelvételeket később ’Wake’ címmel adták ki. Ezt követően megkezdődött a videoklipek gyártása: a ’Black Planet’, a ’Body and Soul’, a ’Walk Away’ és a ’No Time To Cry’ is kiegészült egy-egy promocionális videóval, ám ezek közül egyik sem jelent meg hivatalos keretek között.

Az utolsó fellépés után Eldritch Hamburgba utazott, ahová a még meglévő társai, Hussey és Adams is követték. Céljuk az volt, hogy megkezdjék a következő nagylemez, az ideiglenesen ’Left on a Mission and Revenge’-nek keresztelt anyag felvételét, melyből több dalt is Hussey írt. Mikor Eldritch úgy döntött, hogy mégsem szeretné a lemezre tenni a ’Torch’ című számot, a régóta húzódó nézeteltérés végleg kitört közte és Craig Adams között. Adams minden további nélkül faképnél hagyta Eldritch-et, és visszatért az Egyesült Királyságba. Hussey hamarosan követte őt, s a szóbeszéd úgy tartja, hogy Eldritch még aznap felvette együttesébe az amerikai énekes és basszusgitáros Patricia Morrison-t, a The Gun Club tagját.

Hussey és Adams megalakították saját, ’The Sisterhood’ nevű együttesüket. Dalaik között akadtak olyanok is, melyeket Hussey eredetileg a Sisters of Mercy-nek írt. Eldritch tiltakozásának hatására a nevüket később ’The Mission’-re változtatták, hogy ne legyen akkora a hasonlóság az eredeti nevükkel.

(1987-1997)

A magára maradt Eldritch 1987 novemberében felvette a ’Floodland’ című albumot, mely a gitáralapú rock felől egyre inkább a Wagneri billentyű-centrikus kísérletezgetés felé vette az irányt, ahogyan az már a ’Gift’ nevű albumon is tetten érhető volt. Az album producerei Eldritch és Larry Alexander voltak, ám Jim Steinmann is hozzájárult két dal elkészítéséhez, melyek közül az egyik a híres ’This Corrosion’ volt.

A Sisters of Mercy újabb generációja egy addig ismeretlen gitárost is felvonultatott: ő volt Andreas Bruhn, akit Eldritch valószínűleg egy hamburgi kocsmában fedezett fel. Szerzett továbbá egy vitatott tehetségű basszusgitárost Tony James, és egy last-minute gitárost Tim Bricheno személyében. Az új felállás 1990-ben a ’Vision Thing’ albummal mutatkozott be. A címet George Bush alelnök egyik ’87-es felszólalásából vették, hogy politikai töltetet adjanak a lemeznek, mely ezúttal újra a gitár-uralta rockzene felé tett lépéseket. 1991-ben Tony James szólókarrier reményében távozott az együttestől, s a basszusgitáros szerepét Doktor Avalanche kapta meg. Ekkortájt volt egy derékba tört közös turnéjuk a Public Enemy-vel (a két rajongótábor rasszista nézetei fenyegetést jelentettek egymásra nézve), amely kicsit sem javított az Eldritch és az EastWest kiadó közötti, már amúgy is megromlott kapcsolaton).

A konfliktusok miatt a WEA 1991-92 körül felrúgta a szerződésük USA-ra vonatkozó részét, s ettől a ponttól kezdve Amerikában csak importként lehet hozzájutni Sisters of Mercy albumokhoz. A kiadó további követelőzésének eleget téve a zenekar újra kiadta korábbi kislemezét, a ’Temple of Love’-ot, hogy ezzel is támogatást nyerjenek a saját büdzséből megjelentetett single lemezek kiadásához. A kollekció neve „Some Girls Wander By Mistake’ (1992) lett.

Bricheno még abban az évben kilépett az együttesből, s 1993-ban Adam Pearson állhatott a helyére. Az ’Under the Gun’ című kislemezen Pearson volt az egyetlen gitáros. A single kiadásának célja a ’Slight Case of Overbombing’ (1993) című válogatásalbum népszerűsítése volt. Ezek a lemezek lettek a zenekar utolsó kereskedelmi forgalomban is megjelent CD-i. Andreas Bruhn állítólag ekkor lélekben már nem volt az együttes tagja, de ez nem gátolta meg abban, hogy továbbra is velük turnézzon.  Ekkortól kezdődött az időszak, melyet Eldritch úgy hívott, hogy „az EastWest elleni sztrájk korszaka”.

1994 körül Eldritch-et lekötötték azok a jogi perpatvarok, melyek részben a Public Enemy-vel tartott koncertből, részben pedig az EastWest Records ellenségeskedéséből származhattak (a zenekar még mindig két stúdióalbummal tartozott a kiadónak).

Egy ponton Eldritch felkérte Gary Marx alapító tagot, hogy közösen megállapított körülmények között részt vegyen egy új album megírásában. Marx összesen 11 dalt írt meg, ám ekkor Eldritch egy árva szó nélkül visszalépett az egyességtől.

1997-ben az EastWest-hez fűződő szerződést felbontották, ám az anyag, melyet a cég még a szakítás előtt hajlandó lett volna kiadni, azóta is illegális mp3-ak formájában kering a neten.

A kései évek (1998-tól napjainkig)

Bár a Sisters of Mercy nem jutott el odáig, hogy újonnan felvett zenét adjon ki (függetlenül vagy akárhogy), Eldritch 2004 kivételével minden évben feltámasztotta a csapatot egy-egy turné erejéig. A zenekar ilyenkor B-oldalas számokat, kiadatlanul hagyott dalokat vagy épp a felújított klasszikusokat adja elő. 2005-ben Adam Pearson elbúcsúzott a Sisterstől, aki jelenleg a MC5-val játszik.

2006 folyamán Ben Christo gitárossal kiegészülve intenzív turnézás vette kezdetét Észak-Amerika és Európa-szerte. Ekkor több mint 70 koncertet adtak, ami az elmúlt 15 év során a leghosszabb turné, amelyre az együttes vállalkozott.

2011-ben a Sisters a 30. évfordulójukat ünnepelte: februárban két egymást követő éjszaka léptek fel Leeds-ben, melyet belga, holland, magyar, német, francia és luxemburgi koncertek követtek.