Suzi Quatro (Egyesült Államok, Detroit, 1950. június 3. – ) olasz–magyar származású amerikai énekesnő és színésznő. Eredeti neve: Susan Kay Quatro. Az 1970-es évek egyik legsikeresebb női rockénekesnője volt, aki azonban Európában nagyobb népszerűségnek örvendett, mint hazájában. Mindössze 152 centiméter magas, imázsához mindmáig hozzátartozik a bőrruha. Először 1977-ben adott koncertet Magyarországon. 2009. június 12-én az alsóörsi motorostalálkozón lépett fel héttagú zenekarával. Lemezei több mint ötvenmillió példányban keltek el világszerte. Unokahúga az ismert amerikai színésznő, Sherilyn Fenn.

A kezdetek

Suzi édesapja Art Quatro olasz dzsesszmuzsikus, édesanyja a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyéből származó Szaniszlay Helén. (Az apai nagyapa családneve még Quatrocchio volt, amelyet nem sokkal Suzi születése előtt rövidítettek le Quatróra.) Négy testvére született (Patti, Nancy, Arlene és Mike), mindnyájan zenészek lettek. Suzi nyolc évig tanult zongorázni, három évig pedig dobolni, mégis a basszusgitár mellett kötött ki. Állítása szerint azért, mert ez a legtermészetesebb hangszer. Édesapjától kapta az első gitárját, egy 1957-es Fender Precisiont. Nyolcéves korában már bongón játszott apja együttesében. Tizennégy éves korában mint basszusgitáros csatlakozott a Pleasure Seekers nevű női rockbandához, majd nővéreivel együtt a Cradle zenekar tagja lett. Itt figyelt fel rá Mickie Most angol lemezproducer, aki olyan sztárokkal dolgozott együtt, mint a The Animals, Jeff Beck, Lulu és Donovan. Most szerződést ajánlott a tehetséges lánynak újonnan alakult lemezcégénél, a RAK Recordsnál, amely később a Hot Chocolate és a Mud karrierjében is kulcsszerepet játszott. A siker érdekében Suzi 1971-ben az Egyesült Királyságba költözött.

Az első sikerek

1972-ben jelent meg Suzi első kislemeze, a Rolling Stone. A kiadvány nem volt különösebben sikeres Portugáliát kivéve, ahol viszont vezette a slágerlistát. Mickie Most bemutatta a védencét a Nicky Chinn – Mike Chapman szerzőkettősnek, akik az 1970-es évek olyan sztárjai számára dolgoztak, mint a Smokie, a The Sweet, az Exile és a Mud. Az együttműködés meghozta gyümölcsét, hiszen Quatro második kislemeze, a Chapmanék által írt Can the Can számos európai országban a slágerlista élére került, sőt Ausztráliában is első helyezett lett. A RAK Records címkéje alatt hamarosan jöttek az újabb slágerek, mint a 48 Crash, a Daytona Demon és a Devil Gate Drive. Az énekesnő első két albuma is jól fogyott az európai és az ausztrál poppiacon. Senki sem próféta azonban a saját hazájában, és ez alól Suzi Quatro sem jelentett kivételt, hiszen európai slágerei az Egyesült Államokban szerényebb érdeklődést keltettek. Ezen az sem segített, hogy az énekesnő a műfaj egyik szupersztárjának számító Alice Cooperrel turnézott. Ráadásul 1975-től Suzi európai népszerűsége is megcsappant. Újabb dalai már nem kerültek fel a slágerlistára, koncertjei iránt azonban nem csökkent az érdeklődés. 1977-ben Japánban koncertezett, amelyről lemezfelvétel készült. Az albumot Japánban és Ausztráliában hozták forgalomba. Ugyanabban az évben látogatott el először Magyarországra, ahol négy teltházas koncertet adott. Noha szívesen beszélt magyar származásáról, sőt itt élő rokonait is meglátogatta, mégsem titkolta, hogy a magyarországi fellépéseket nem a származása, hanem üzleti szempontok miatt vállalta. Együttesével, a Suzi Quatro Banddel érkezett, amelynek rajta kívül akkoriban még a következő tagjai voltak: Len Tuckey (szólógitár), Dave Neal (dob) és Mike Deacon (orgona, elektromos zongora, klarinét, szintetizátor).

Rock, pop, diszkó

A Magyar Ifjúság című lapnak adott 1977-es interjújában Suzi határozottan elutasította azt a felvetést, hogy valaha is diszkó stílusú dalokat énekeljen. Ennek ellenére 1978 és 1980 között olyan dalokkal sikerült újra a slágerlistákra kerülnie, amelyek a pop- és a diszkózene hatását tükrözték. A sort az If You Can't Give Me Love indította, amely Angliában és Ausztráliában vált nagy slágerré. A The Race Is On szintén népszerű felvételnek bizonyult, akárcsak a Smokie együttes énekesével, Chris Normannel felvett duett, a Stumblin' In. Ez utóbbi még az Egyesült Államokat is meghódította, ahol negyedik helyezett lett a toplistán. (A sláger magyar nyelvű paródiáját Pogány Judit és Balázs Péter adta elő a Magyar Televízió 1980 szilveszterén sugárzott Diszkó, Diszkó című műsorában.) Az említett dalok az If You Knew Suzi című 1978-as albumon hallhatók, a Stumblin' In azonban csak az amerikai és a kanadai kiadáson szerepel. A következő esztendőben jelent meg az énekesnő személyes kedvence, a Suzi... And Other Four Letter Words című nagylemez. Erről a She's in Love with You, a Mama's Boy és az I've Never Been In Love vált nagy slágerré. 1980-ban Suzi Rock Hard címmel énekelt egy új szerzeményt a Times Square című filmben, amelynek további betétdalait a punk és a new wave olyan sztárjai adták elő, mint a Talking Heads, a Ramones, az XTC és a The Pretenders. Ugyanabban az évben jelent meg a válogatásalbuma is, amely részben a jelentős médiakampánynak köszönhetően negyedik helyezést ért el a brit albumlistán. 1982-ben került az üzletekbe utolsó igazán sikeres kislemeze, a Heart of Stone.

Túl a csúcson

1985-ben az énekesnő a Bronski Beat, a The Kinks, a Dr. Feelgood és az Eddie and the Hot Rods tagjaival közösen dolgozta fel David Bowie Heroes című dalát, amely a következő évben jótékony célú kislemezként került forgalomba. Ugyancsak 1985-ben Suzi egy mentálisan sérült egykori MI5-ügynököt alakított a Dempsey és Makepeace című tévésorozat egyik epizódjában. A filmezés egyáltalán nem volt ismeretlen terep számára, hiszen már énekesnői fénykorában szerepelt a Happy Days című sikeres amerikai sorozatban. Ráadásul ottani szerepét meghallgatás nélkül kapta meg, miután a show producere, Garry Marshall meglátta őt egy poszteren a lánya szobájában. 1986-ban Londonban az Annie Get Your Gun című musical főszerepében lépett színpadra. 1990-ben szerepet vállalt Clive Barker Az éjszaka szülöttei (Nightbreed) című horrorfilmjében. A gyártó cég azonban drasztikus vágásokat rendelt el, és a Quatro által megformált figura jelenetei a vágószoba padlóján végezték. 1991-ben mutatták be a Tallulah Bankhead színésznő életéről szóló Tallulah Who című musicalt, amelynek Suzi volt az egyik szerzője és a főszereplője.

1992-ben újra duettet énekelt Chris Normannel, ám az I Need Your Love című dal nem keltett különösebb figyelmet. 1994-ben Suzi az Absolutely Fabulous című angol vígjátékszéria egyik epizódjában tűnt fel. 2005 decemberében mutatták be az életéről szóló Naked under Leather című dokumentumfilmet, amelyet a The Runaways női rockegyüttes egykori alapítótagja, Vicki Blue rendezett. Két hónappal később, 2006 februárjában megjelent új stúdióalbuma, a Back to the Drive. A címadó dalt korábbi állandó szerzője, Mike Chapman írta, a lemez producere pedig a legendás The Sweet együttes gitárosa, Andy Scott volt. 2006 folyamán Suzi újabb filmszerepeket vállalt, októberben pedig részt vett a Trust Me – I'm a Beauty Therapist című brit televíziós valóságshow-ban. 2007 márciusában feldolgozást készített a The Eagles Desperado című dalából, illetve kiadta az Unzipped című önéletrajzi kötetét. (Itt érdemes megemlíteni, hogy a már említett 1977-es Magyar Ifjúság-interjúban az énekesnő beszélt megjelenés előtt álló életrajzi könyvéről, amelyet saját maga írt és illusztrált. A könyvet a cikk az Egy túlélő vallomásai címmel említi. E sorok írója azonban a világhálón semmi nyomát nem találta ennek a kötetnek, ezért nem kizárt, hogy a mű annak idején mégsem jelent meg.) Suzi Quatro régóta Elvis Presley nagy tisztelőjének számít. A „Király” emlékére vette fel a Singing with Angels című nagylemezt, amely honlapja szerint idén januárban jelent meg.

Magánélet

Suzi Quatro 1976-ban feleségül ment együttese gitárosához, Len Tuckey-hoz. (Más források 1977-es, sőt 1978-as dátumról tudnak. Ez utóbbi azonban biztosan téves, hiszen 1977-ben Suzi a házasságáról is nyilatkozott a magyar médiának.) Négy évvel később Essexben egy vidéki kastélyt vásároltak. Két gyermekük született: Laura 1982-ben, és Richard Leonard 1984-ben. A házaspár 1992-ben elvált, munkakapcsolatuk azonban megmaradt. A következő évben Suzi a német Rainer Haas koncertszervezőnek mondta ki a boldogító igent. Ennek ellenére továbbra is sok időt töltött Essexben a gyermekeivel és az unokájával. 2008 vége felé, amikor a gyerekek kirepültek a családi fészekből, az énekesnő el akarta adni az essexi házat. Végül meggondolta magát, és továbbra is ott tölti szabad ideje javát. Esze ágában sincs azonban visszavonulni, évente még mindig körülbelül 60 koncertet ad. A magyar közönség legutóbb 2009. június 12-én láthatta-hallhatta őt az alsóörsi motorostalálkozó sztárvendégeként héttagú együttese élén.

Forrás