Bejelentkezés

x
Search & Filters

Vágtázó Életerő

Megalakulás dátuma/Aktív évek: 
2005

További képek

Biográfia: 

A Vágtázó Csodaszarvas egy 2005-ben alakult magyar együttes, őserejű, mágikus népzenét játszik, a mai kategóriák közül talán a világzene áll hozzá a legközelebb. Elődje a Vágtázó Halottkémek (VHK) (1975-2001, 2009-től Vágtázó Életerő néven) főleg elektromos hangszereken játszotta sok szempontból hasonló zenéjét, és világszerte nagy feltűnést és elismerést nyert. A Vágtázó Csodaszarvas a magyar népzene legősibb rétegét, az eurázsiai lovas népek népzenéjét eleveníti fel. A fennmaradt nyomok szerint ilyen lehetett a hunok zenéje. Rendkívüli energiájuk és az ősi, sámánisztikus népzenével közös gyökerek miatt gyakran etno-punk és sámán-punk zenekarnak tekintik őket.

Grandpierre Atilla már tizenéves korában meglepte kortársait a belőle spontán kitörő elementáris erejű, keleties, sámánisztikus népzenékkel. Kodály Zoltán és Bartók Béla összehasonlító zenei tanulmányainak nyomán több évtizeden át gyűjtötte a Kárpát-medencétől Koreáig és Észak-Indiáig terjedő körzet ősi népzenéjéből az őserejű, varázslatos népzenei maradványokat, amelyek rokonságban állnak a belső világából fakadó zenével. Így fedezte fel előbb belső világában, majd az eurázsiai népzene ősrétegében azt az elemi erejű, öntörvényű népzenét, amelynek létére Bartók következtetett a "A népzene forrásainál", "A magyar népzene" és a "Mi a népzene?" c. tanulmányaiban, és amelyet "igazi parasztzenének" nevezett.

Ennek a kitartó munkának köszönhetően állt össze az az egységes zenei világ, amit a Vágtázó Csodaszarvas zenekarban zenélő 10 kiváló népzenész hasonló tapasztalataival ötvöz és ad elő. Bemutatkozó koncertjük rendkívüliségét jelzi, hogy a közönség jó része szinte hihetetlen élményt élt át. „szóval azt lehetett sejteni, hogy népi hangszerekkel és magyar népzenével mit lehet elérni, no de ez minden képzeletet felülmúlt. Nem hiszem, hogy csak a jó öreg VHK-s dalok jellemzik a tegnap este hangulatát. Ez VHK volt ízig vérig. Meg valami több. Grandpierre azt adta és úgy, ahogy az az ő elméjében már nagyon régóta lobogott. Őserők. Talán nevetséges, de tényleg őserők tomboltak a hangszerekből. Amint Grandpierre kiugrott az emberek elé, ahogy csak ő tud, már érezhető volt a gerinc vonalában, a torokban, mindenhol, hogy beléptünk egy olyan állapotba, amit nem csak egy magyar érezhet át, hanem mindenki, akiben vér folyik. Ez a zene már-már kémiailag és fizikailag hat a vérre. Azért én felfedeztem némi megdöbbenést, persze az emberek nem tudták biztosan, mit kapnak attól az estétől. Sokáig álltak csak, nekem zubogott a könnyem. Olyan hatása volt, mintha az embert sokk éri, legalábbis szerintem. Aki nem volt ott, legközelebb használja ki a nem mindennapi lehetőséget, hogy ember lehessen ebben a sárban”.

„Aki azt gondolta volna, hogy a VHK-t nem lehet felülmúlni, nagyon is tévedett. Most a Csodaszarvassal szólalt meg igazán az, amit annak idején Grandpierre Attila megálmodott első vágtázózenekarában. Ez a népzenei, azon belül is erőteljes moldvai hangszín, a gitár helyett használt koboz, a cimbalom, a duda, a csángó dob olyannyira kiemeli a dallamokban rejlő őserőt, hogy szinte letaglózza a hallgatóságot. A két VHK-s szám, a Hunok csatája és a Halló, Mindenség új hangszerelése erről mindenkit meggyőzhetett. Ezután nincs olyan muzsika, amit hallgatni tud az ember. Ez maga a teljesség, legalábbis az a szelete, amit itt a földön fel lehet fogni belőle. Örök dallamok, amelyeket korszerű köntösbe öltöztettek. A zenészek, bár egészen más közegből érkeztek, mindannyian azonosulni tudtak a produkció nem mindennapi légkörével. Szokolay Dongó Balázs és Balogh Kálmán teljesítménye viszont ezen felül is felért egy kisebb varázslattal, az, amit ők tudnak, alighanem világelsővé teszi őket a területükön.

Nem zenélnek: ők maguk a zene. Hihetetlenül együtt tudtak működni a színpadot körbeugráló táltossal, Grandpierre Attilával. Grandpierre Attila mindig lélekből énekel. Elveszíti önmagát a színpadon, hagyja, hogy eszközzé váljon a zene kezében, s annak üzenetét közvetítse. Ezért aztán aligha akad más olyan muzsika, amellyel ennyire hatásosan győzhetnénk meg nemzeti múltunk, örökségünk hatalmas, máig ható erejéről honfitársainkat és akár az egész világot, mint a Vágtázó Csodaszarvas zenéje. Aki egyszer meghallja, soha többet nem felejti el, mindig keresni fogja. Első lemezük, a „Tiszta Forrás”, 2006-ban jelent meg, és az év legjobb lemezei közé került. A Hungarian Metal Awards Hang-Súly’06 nemzetközi listáján 2006 legjobb debütáló albumai, legjobb produkciói és legjobb lemezborítói közé jelölték. A „Tiszta Forrás” aranylemezzé vált, és a MAHASZ Top-40-be is felkerült.

Második lemezük, a „Végtelen Ázsia!”, 2008-ban jelent meg, és egyből felkerült a MAHASZ Top-40-es listájának 7. helyére, és nemsokára ez is aranylemezzé vált. „A Végtelen Ázsia! igazából nem is „ázsiai”, hanem ízig-vérig magyar muzsika, csak a mai nyugati zenén civilizálódó fül már idegennek, keletinek hallja a saját dalait is. Zenetörténeti előadásnál ezerszer hatásosabb és meggyőzőbb, amikor egymásba folyik a moldvai csángó, a dunántúli vagy a kínai népzene, és felfedezzük a közös pontokat. Hatalmas erő, amit a vágtázó muzsika képvisel. Kiemel a szürke hétköznapokból, és egy olyan világba visz, ahol kiszabadul börtönéből a lélek. Ünneppé teszi a perceket, amit a zene hallgatásával tölt az ember. A média által erőltetett sivatagos zenei kínálatban ez maga az oázis. Az egyik rajongó a koncert végén, amikor le akart vonulni a színpadról a zenekar, bekiáltott, hogy „Ne hagyjátok abba!” „Ti vagytok az igazi erő! Úgy kelletek nekünk, mint egy falat kenyér!”

A Vágtázó Csodaszarvas ebben a második összetételében bizonyos szempontból még a VHK őserején is túltett. Nemcsak az „Emlék” és az „Égi áramlás” hozza vissza az ős-VHK semmiből mindenséget teremtő ösztönzenéjének rendkívüli élményét, mert az „Emberélet” például őserejének monumentalitásában „talán még az elődzenekarra is ráver.” „Egy biztos: nemrég megjelent a Végtelen Ázsia! című második Vágtázó Csodaszarvas lemez, amely az év magyar világzene (world music) albuma is lehetne, ha nem állna hülyén ez a címke a zenekaron. A Végtelen Ázsia! a magyar egyetemes kultúra egyik igen fontos alkotása, méltó tisztelgés Bartók Béla Kodály Zoltán szelleme előtt, jó apropó lenne egy Kossuth-díjhoz, mellesleg. A Vágtázó Csodaszarvas „logikus következménye” a VHK-nak, extázis 7-től 9-ig, egyszerre monumentális és intim zene, lekottázása a végtelennek.

A Vágtázó Csodaszarvas koncertélményének rendkívüliségét jelzi, hogy a német Rockradio.de kétórás műsorban, Hollandia legtekintélyesebb napilapja, az NRC Handlesblad pedig egész oldalas cikkben számolt be 2009. decemberi budapesti koncertjükről. „A Petőfi Csarnok nagytermében, Budapest Városliget rock templomában, három dobos erőteljesen dübörgő ritmusokat döngöl, amelyek egyre izgalmasabbak lesznek, ahogy a gyors hangsúlyok megtalálják útjukat a mintázatokba. Húros hangszerek állnak csatasorba, zsongó akkordokkal. A pislákoló fényben két kecskeduda átható, kitartó hangjai vágnak rendet, egymás körül körözve a túláradóan kacskaringózó dallamok körül. Aztán egy hosszú fehér köpenyes ember ugrik a színpadra. Körbetáncolja a zenészeket örvénylő lépésekkel, mielőtt a mikrofonhoz ér. Felemelt öklökkel elnyújtott sikítást hallat, melyet átvesz a közönség. Ez adja meg az alaphangot a magyar folkpunk zenekar, a Vágtázó Csodaszarvas koncertje számára.

A zenekar, melyet Grandpierre Atilla 2005-ben alapított, egyesíti a punk zene korlátlan energiáját különböző zenei hagyományok dallamaival és hangszereivel – őshazájuk és az ázsiai puszták világát. Grandpierre nem a kifinomultság felé törekszik. Úgy vágja a közönséghez a szöveget, mintha minden sor végén felkiáltójel lenne. Amikor nem énekel, fáradhatatlanul mozog körbe a színpadon. Fut, táncol, karjai kavarognak, mozdulatai a tai chi-re emlékeztetnek. Két órán át egyhuzamban, szünet nélkül. "Ez egy magas feszültségű zene", mondja Grandpierre. "Azt akarom, hogy mindenki úgy menjen ki a színpadra, mintha ütött volna az utolsó órája. Életed egészének energiáját összevonjuk ebben a hosszú pillanatban. Ettől a zenétől függ az életünk és a halálunk. Tudom, hogy sokat követelek a zenészeimtől, de nem tehetek mást, a számomra nincs más út. Ezzel a zenekarral olyan emberek vesznek körül, akik felkészültek erre.

 

Videók

Jelenlegi felállás: 

NévHangszer
Grandpierre Attila
ének
Németh László Fritz
szólógitár
Molnár Lajos Lujó
szólógitár
Mestyán Ádám
basszusgitár
Soós Lajos Szónusz
basszusgitár
hegedű
Király Zoltán
dobok