A 80-as évek eleje ismét sokkolta a világot, zeneileg. A prűd nyárspolgárok alig heverték ki Elvis Presleyt és a rock&roll-t, megkapták az arcukba a sokszor sátánistának megbélyegzett Black Sabbath-ot, a lázadó hard rockot és a Led Zeppelint, a 80-as években pedig maga a Sátán is eljött. Az előző évtizedben kialakult heavy metal addigra már senkit sem rémisztett meg, a szegecses bőrszerelések, hosszú loboncok inkább önmaguk paródiái voltak néha, és már a hangos, részeges punkok sem bizonyultak elegendőnek. Ezt ellensúlyozandó, 3 új metal irányzat is született: a thrash, a black, és a death metal. És az egész kiindulópontja a Venom. Műfajilag nehéz behatárolni őket, mindhárom stílusjegyeit magukon hordozzák, zeneileg egyértelműen az ős-thrash megteremtői, többek közt a Metallica, a Slayer, a Sodom, a Possessed és még sok más, nagy nevű, és még több kisebb együttes inspirálói.

A Guillotine nevű formáció átkeresztelésével jött létre az együttes Jeffrey Dunn gitáros, Dave Blackman énekes, Dave Rutherford gitáros, Dean Hewitt basszusgitáros és Chris Mercaters dobos részvételével. Egy évvel később Mercater-t Tony Bray, Blackman-t Clive Archer váltotta, majd Hewitt és Rutherford is távozott, helyükre Alan Winston és Conrad Lant érkezett. Pár nappal az első koncert után Winston kilépett, Lant pedig gitárról basszusra váltott.

1980-ban döntöttek úgy, hogy a világnak valami új kell: sátánista szimbólumok, és ezekhez megfelelő nevek: Clive-ot innentől kezdve Jesus Christie, Lant-ot Cronos, Bray-t Abbadon és Dunn-t Mantas néven ismerjük (a nevek sok hasonlóságot mutatnak a mai black metal elnevezésekkel).Áprilisban felvettek egy 3 számos demót, majd 50fontból még 6 nótát. Archer nemsokára kiszállt, és Cronos az énekesi posztot is átvette, a Venom pedig megszilárdult.

1981-ben jelent meg az első kislemez, a In League with Satan" / "Live Like An Angel, amit a Welcome To Hell követett még ugyanebben az évben. Második, Black Metal-ra keresztelt nagylemezük a 3 fentebb említett műfaj alapműve, és a black metal névadója. Ezzel a Venom gyakorlatilag véghez is vitte, amire hivatott volt. Jelentőségük a későbbiekben rohamosan csökkent. egy 86-os turnén, amin a Henry Rollins vezette, fénykorát élő Black Flag volt az előzenekar, az énekes-frontember úgy nyilatkozott a britekről, hogy gyengék voltak, a gitáros pedig félelmetesen rosszul játszik.

Rollins véleménye többékevésbé helytálló, a Venom végéhez is ez vezetett, nem fejlődtek semmit az évek során, minden lemezük a korai művek stílusában, zenei megoldásaival íródott. A 90-es években alig adtak ki új albumot, a 2000-es Resurrection óta csend honolt, egészen 2006-ig, amikor ismét új hanghordozót adtak ki, Metal Black címmel.

Bár az elmúlt 20 évben gyakorlatilag semmi maradandót nem csináltak, a Venom jelentőségét nem lehet elvitatni, második lemezükkel olyan hatást gyakoroltak a metal zene új nemzedékére, amit sokak egy egész életművel sem képesek elérni.

2008-ban megjelent Hell című albumuk, 2011-ben pedig 13., Fallen Angels címmel a következő nagylemezük.