A 2008 őszén alakult Wasted Struggle a kezdetekből fogva ugyanazzal a felállással büszkélkedhetett egészen 2016-ig, amikor is énekes váltáson esett át a zenekar. Adamek Róbert helyett Alakszai László lett a Wasted frontembere, aki egyébként rövid ideig második gitárosként játszott a bandában. A legelső koncert 2009-re datálódik, amikor a Dürer Kertben olyan zenekarokkal oszthatták meg a színpadot, mint az xBishopx, A Kingdom és az akkoriban még a színtéren aktív szerepet betöltő Motivation.
A 12 éves működés alatt hivatalosan 6 anyag köthető a nevükhöz. A legelső demó egy thrashesebb, punkosabb megközelítésű agresszív punk / hardcore zenekar képét mutatta, amivel annak idején elég sokat koncerteztek, viszont a második anyag („Void”) megjelenésekor már érezhetőek voltak azok a sötétebb elemek, amik később is jellemezték a zenéjüket. 2012-ben pedig napvilágra került a legelső lemez, a „Guillotines”, ami az igazi lökést adta nekik ahhoz, hogy többen megismerjék a nevüket. Mélyebbre hangolt gitárok, kaotikus hangzás, disszonáns riffek, de mégis punk / hardcore alapokon nyugvó számok jellemezték ezeket a számokat, amit a Supersize stúdióban rögzítettek a srácok Dexter segítségével, akivel a mai napig tart a közös munka.
A német acuity music (ami a legendás Let it Burn megálmodóinak digitális promócióra létrehozott kiadója) megjelentette a „Guillotines”-t, ami által szélesebb réteg is megismerhette a zenekar muzsikáját, illetve az indonéz Violence of Crusade-del közösen egy splitre is felkerült ez a 6 szám, ami CD formájában látott napvilágot.
Ezután eléggé megpörgették a lemezt, amennyire csak lehetett. Számos hazai koncert mellett háromszor is bejárták Európát (kétszer a Cult of Grace-szel, és egyszer a Hanoi zenekarral közösen egy pár napos mini kiruccanást is letudtak) 2 éven belül, majd 2014-ben egy 3 számos EP-vel rukkoltak elő, ami a „Plaguebringer” címet kapta. A vészjósló cím 3 tétele még sötétebb, még direktebb lett, mint elődje, ahol szintén nem lehetett tagadni a black metal hatásokat, de ezen a kislemezen stílusilag sokkal koherensebb képet alkotott ez a 3 szám. Talán ebben az időszakban volt a zenekar a legaktívabb, hiszen újabb EU turné következett szintén a Cult of Grace –szel, ahová majdnem Dexter is követte őket, aki pár koncert erejéig a Wasted tagjának mondhatta magát.
Annyira elemében volt a zenekar, hogy ugyanebben az évben a Ghostchant-tel közösen egy splitet is megjelentettek, amin mindkettőjüktől 1-1 feldolgozás, illetve 1-1 saját szám volt hallható. Ez a közös kiadvány 7” formájában jött ki piros és fekete lemezen. A Wasted a Left for Dead egyik klasszikusát, a „Pulling Teeth”-t választotta feldolgozásnak. Saját szám ügyileg az eddig „megszokott”, sötétebb stílushoz képest most egy teljesen új iránnyal jelentkeztek.
A „Cycles „egy eddiginél elszállósabb, kísérletezősebb, post-metálosabb irány felé mutatott, amiről később kiderült, hogy ez a jó értelemben vett kilengés csak erre az egy anyagra vonatkozott. A zenekar elmondása szerint valami újat szerettek volna kipróbálni, amire eddig nem volt példa a részükről, ami teljesen más, mint az elődei.
Aztán mintha egy kicsit földbe álltak volna. Kevesebb helyről hallhattuk a nevüket, vissza is fogtak a lendületből, de a háttérben nem volt történésektől mentes ez a pár év. Hosszú idő után a korábban említett tagcsere is bekövetkezett az életükben, illetve Laci megalapította a Touchot, ami azóta a hazai hardcore / punk szintér egyik feltörekvő zenekara lett és nemzetközi szinten is egyre nagyobb elismerésben részesülnek (ennek ékes példája az új lemezük, amit a Defeater énekes Derek kiadója jelentetett meg). A gitáros, Lali pedig beszállt az Oakenbe gitározni, és egy újabb zenekart kezdett el Dexter-rel közösen, ami a Kytaro névre hallgat és egy kísérletezősebb, matekosabb zenével operálnak. Viszont mindezen tényezők mellett íródtak az új számok, szépen lassan körvonalazódott az új anyag iránya, ami úgy nézett ki, hogy 2019 tavaszára már megjelenésre kész lehet, viszont a logisztika és egy két hetes európai / angol kiruccanás az Oakennel úgy hozta, hogy csak Szeptemberre talált kiadót magának a Wasted a sheffieldi Sludgelord személyében, aki végül a teljes lemezt idén Januárban hozta ki. Az eddigi megosztott számok alapján lehetett sejteni, hogy az új lemezzel sem egy könnyebben befogadható irányt lőtt be magának a zenekar. Az „Agenda of Fear”-rel az volt a céljuk, hogy ne ismételjék önmagukat, de mégis fellelhetőek legyenek a rájuk jellemző stílusjegyek. A koszos sound, metálosabb hangzás, disszonánsabb témák mellett nem szabad megfeledkezni a hardcore / punk hatásokról, amik, ha nem is direktben jelentkeznek, de a számszerkezetek felépítésében és hozzáállásban abszolút fellelhetőek. Amennyire a korábbi Wasted anyagok szövegvilága nem volt könnyen megfejthető (amik többnyire olyan történések hatására íródtak elsősorban, mint a családon belüli elszakadás, és az általa okozott lelki törés, amit egy életen át cipel magával az ember a személyisége fejlődése során, vagy akár a társadalomból számkivetett ember, aki nem talál már lelki nyugalmat az életében), az új 8 számos lemez esetében sokkal direktebben hatnak a szövegek. A belső, pániktól fűtött lelki vívódások és a depresszió mellett a társadalmi, aktuálpolitikai problémák is górcső alá lettek véve. Remélhetőleg az új lemez megjelenése után többet fogunk hallani róluk és nem kell újabb 5 évet várni egy újabb kiadványra.
A Sludgelord mellett hazai szinten a Tortured Tree Productions gondoskodik az itthoni megjelenésről. Az „Agenda of Fear” egyelőre kazetta formájában kapható, amit a kiadóktól és a zenekartól lehet beszerezni.
Facebook kommentek