Bejelentkezés

x
Search & Filters

Who, The

Megalakulás dátuma/Aktív évek: 
1964

További képek

Biográfia: 

Kevés olyan együttes van a rock történetében amely annyira tele lenne ellentmondásokkal mint a Who. A formáció négy tagja, négy erőteljes de egymásnak teljesen ellentmondó személyiség. Mindez szorosan hozzátartozik az együttes sikereihez de kudarcaikat is ebben kell keresnünk. A 60-as évek meghatározó figurái voltak és a 70-es években készült munkáik a zenetörténet szerves részét képezik.

A négy zenész már az iskolában együtt muzsikált. Első komoly próbálkozásuk 1962-ben a Detours nevű formáció volt. A zenével amit játszottak nem is volt baj, ám az együttes neve semmitmondó volt. Rövid ideig próbálkoztak High Numbers néven, majd a végleges névválasztás eredményeképpen ők lettek a Who. A négy ifjúban sok tehetség rejlett, ezt fedezte fel Chris Stamp és Kit Lambert, a két producer, akik egy filmhez kerestek igényeiknek megfelelő zenekart.

1965-ben megjelent első nagylemezük, amelynek címadó dala, a My Generation ezen időszak fiataljainak egyik legnépszerűbb dala, mondhatni proteszt jellegű himnusza lett. A Who a komoly, politikai témájú szerzemények mellett a slágeresebb számoknak is hagyott helyet, mint például az I Can't Explain - vagy az Anyway, Anyhow, Anywhere, a Substitute, a Happy Jack és talán a legkedvesebb, játékos dal, a Pictures Of Lily. A dallamosabb számokat kezdték követni a rockosabb, keményebb nóták. A menedzsment hatására kialakult a Who imágója. A zenészek őrjöngtek a színpadon s a hangszeres szólók után gyakran összetört a gitár vagy a dob. A szállodai szobák romhalmazzá váltak, - Daltreyék kiszórták az ablakon a tv-ket, a bútorokat, sőt a portások szerint- még a szőnyeget is. Bár ez a magatartás nem állt messze a zenekar tagjaitól, azért inkább üzleti fogás volt. A rockbiznisznek jó reklám volt, hogy az egyszerű sorból kiemelkedett rockzenészek mennyivel többek mint az átlagember. Megtehetik, hogy azt az értéket tegyék tönkre, amire gyermekkorukban annyira vágytak, ami a szívük vágya, álma volt, például a drága gitárt. A gitártörés ettől fogva jelkép lett.

A Who zenéjének korai 1964-68 -as rhythm & blues korszakát a Magic Bus című lemez zárta le. Az addigi, főleg populáris zene helyett új, stílusteremtő rockzenével próbálkoztak. Megírták a Tommy-t, az első rockoperát. Ez a dupla lemez igazi rockzenei remekmű, amely a Who talán legértékesebb alkotása. A Tommy-t Ken Russel 1975-ben filmre vitte. A filmben a Who tagjain kívül szerepelt Jack Nicholson és Eric Clapton is.

1969 augusztusában az együttes hírneve tovább nőtt azzal, hogy résztvevője lehetett a Woodstock-i fesztiválnak. Az első este fellépő Who elvarázsolta a hallgatóságot. A zene jól szólt, Townshend szolói és az eközben véghezvitt tornamutatványok elbűvölték a rajongókat, hát még az, hogy a fellépés végén a gitáros leakasztotta hangszerét és a több száz fontot érő gitárt egy elegáns mozdulattal behajította a közönség sorai közé. A zenekar a 70-es években sem vesztett népszerűségéből. Kis változásokkal, de ugyanazt a jó zenét produkálták.

1971-ben megjelent a legendás Who's Next című album, amely rocktörténeti érdekesség. A lemez borítóján a négy zenész éppen "sürgős dolga" végeztével távozik egy nagy kőhasábtól. Az eredeti terven nem szikla, hanem egy óriási Marshall erősítő szerepelt. 1973-ban ismét egy dupla lemezzel és egyetlen gondolatcsoport köré írt, tematikus LP-vel jelentek meg. A Quadrophenia filmen is látható volt 1979-ben.

Az együttes tízéves közös munka után egy kis pihenőt tartott. A tagok szólóban dolgoztak, igyekezvén megvalósítani azokat a zenei törekvéseket melyek a formáción belül nem valósulhattak meg. Daltrey filmszerepeket vállalt és mint színész is hírnévre tett szert. A zenekar továbbra is járta a koncerteket és a bulikat. Egy ilyen buli után történt még 1970-ben, hogy a bolondos dobos, Keith Moon Bentley márkájú kocsiját egy csapat skinhead vette körül. A sofőr kiszállt, hogy félrezavarja a bőrfejűeket, de Moon aki be volt lőve, elvesztette a fejét, menekülni próbált és halálra gázolta saját sofőrjét. A folyton bohóckodó dobos sajnos a drog rabja volt, 1978 szeptember 7-én kábítószertúladagolás következtében hunyt el. A többiek illően meggyászolták társukat, de úgy döntöttek, hogy nélküle is folytatják munkájukat. Kenny Jones-szal a Small Faces egykori dobosával kiegészülve további korongokat adtak ki, de sikerük már nem volt a régi.

1979-ben megjelent a The Kids Are Alright című film, amelynek témájául az együttes addigi története szolgált. A 80-as évek nem kedveztek a Whonak. A banda öregedő zenészeivel már nem tudott az ifjúsághoz közel férközni.

1982-ben megtartották búcsúkoncertjüket és húszéves fennállás után feloszlottak.

Ezzel azonban nem ért véget a Who története, mert ezt követően, főleg Daltrey és Entwistle erőfeszítéseinek köszönhetően még néhány koncertturné erejéig, illetve néhány lemezfelvételre még összejött a banda.

Utoljára 2004-ben indultak hosszab turnéra, melynek eredményeképpen egy élő lemezfelvétel is napvilágot látott. 1998-ban Roger Daltrey nem engedte, hogy Robert De Niro megfilmesítse Keith Moon életét a Moon The Loon című könyv alapján. A Who mindezek mellett egyike marad a rock legendás és örök életű zenekarainak.

2006-ban még kiadtak egy stúdióalbumot Endless Wire címmel, mely saját zenei motívumaiknak feldolgozásaira épül és minden gyanú szerint, búcsúalbum.

Jelenlegi felállás: 

NévHangszer
Roger Daltrey
ének
ritmusgitár
szájharmónika
Pete Townshend
szólógitár
billentyűsök
ének