Az együttes tagjai fontosnak tartják a hagyományok őrzését, a múltban gyökerező kulturális örökség átörökítését, hiszen „a magyar népdal és népzene (…) az egész magyar lélek tükre.” /Kodály Zoltán/ Az információ technológia fejlődése és a globalizálódó kultúra egyesítő hatása miatt tünékeny szellemi örökségünk megőrzése egyre nehezebb, ugyanakkor mi sem bizonyítja jobban, hogy igény van annak köztudatban való fenntartására minőségi, korszerűen feldolgozott formában, mit akár a Csík zenekar és Péter Szabó Szilvia korábbi zenei munkássága, szakmai elismertsége és közönségsikere. A gyönyörű magyar népdalokat, lehangolt gitárokkal, húzós riffekkel, és népi hangszerek nélkül dolgozza át a zenekar egy fiatal(os) közönségréteget megcélozva.
A koncertek hangulata az 1800-as évek tanya és betyár világát idézi. Szólnak dalok Rózsa Sándorról – akinek nevével nem csak gaztettek élnek a köztudatban, de általa nyert igazi értelmet a betyárbecsület is, hiszen a zsákmányt mindig egyenlően és igazságosan osztotta szét a haramiák és a szegények között – de legfőképp olyan népdalok hangzanak el, melyeknek szövegét mindenki ismeri, így valóságos közösségi összetartozást és szabadságélményt hoz létre a Zinfield zenekar, mint a nép – a közönség – pásztora egy fergeteges közös énekléssel.
