Az Omega Diatribe nem sokat vacakolt az első album kiadása előtt sem, de már a második, 'Abstract Ritual' névre keresztelt CD-t tartom a kezemben. Ez nálam nagy piros pont, mert vallom, hogy a zenélés alkotó folyamat. Ha valakinek van mondani valója a zene által, akkor dalokat ír. Ha ezt megfelelő mennyiségűnek és minőségűnek érzi, akkor rögzíti valamilyen formában. Persze tudom, hogy a koncertezés is fontos, sőt, de az mégis inkább az alkotás eredményének bemutatása.

Ez a tempó mindenképp szimpatikus. Nem ülnek a babérjaikon, hanem nyomulnak előre. Így kell! A teljes album a cikk alatt meghallgatható.

A kis madárlelkem fel volt készítve előre, hogy a keretből ismét csak CD-R-re futotta. A borító már az előző lemeznél is tetszett, a mostani viszont igazán remekül sikerült. Gyönyörű többlapos digipack. A front borító is igényesen lett elkészítve. Szép a nyomdai munka és még kis ajándék matricákat is rejt a csomagolás. (most már tényleg utánanézek a CD-gyártási áraknak, mert ez nekem így egyre szürreálisabb).

Nem vettek nagy fordulatot zeneileg. Ez volt az első perc utáni következtetésem a 'Subsequent Phase' közben. Bizonnyal igyekeznek kialakítani egy O.D. hangzásvilágot, amiben majd építkezhetnek. Valamilyen változás mégis érkezhető, még ha nem is annyira ordító a különbség. A zene kevésbé lett matekos. Letisztultabb és könnyebben rá lehet állni a szaggatott témákra. Most is akad témaváltás bőven a dalokon belül, de koherensebben állnak össze.

Továbbra is kerülik a hagyományos rímekre épülő formát, így az énektémákat elég nehéz megfogni, de az 'Extrinsic' elég jól tipor. Lehet rá bólogatni rendesen. A 'Hydrozoan Periods' már kicsit agyasabb. Lehet, hogy többször hallgatós, de kicsit elment mellettem. (Itt egy kis homokszem került a gépezetbe, mert a borítóhoz képest a következő két szám fel lett cserélve.)

A lemez egyértelmű csúcspontja nálam a címadó dal, főleg a második fele. Komáromi Gergely itt már színesebben használja a hangját és néha teljesen Jonathan Davist juttatta eszembe. Nem bánnám, ha elkanyarodnának ebbe a színesebb irányba, mert jól áll nekik.

A 'The Quantum' a maga nemében egészen hangulatos, ami egy háttérzenével kísért előadásrészlete Terence McKenna amerikai író, gondolkodónak.

Az 'Unshadowed Days' elég súlyosra sikerült. Eleve lassabb darab, de a szaggatott gitárdöngölésekkel szépen belekalapál a földbe. Amikor pedig azt hinné az ember, hogy véget ér, még visszajön egy percre zúzni.

És már a végére is értem a lemeznek. Nehéz besorolni, hogy milyen formátum is, mert a 27 percet kissé meghaladó hosszával nem mondanám igazi albumnak. Ellenben szerepel rajta 6 (hosszúságát tekintve) teljes értékű szerzemény, így az EP keretein is túl nyúlik.

Az Omega Diatribe folyamatosan csiszolgatja a hangzásvilágát, de nem kapkodnak a stílusok közt. Ez a lemez nekem határozottan jobban tetszik, mint az előző, de úgy érzem, hogy a következő még jobban fog. A zenekar hozzáállása pedig példaértékű!

Az 'Abstract Ritual' album dallistája:

1. Subsequent Phase
2. Extrinsic
3. Hydrozoan Periods
4. Abstract Ritual
5. The Quantum
6. Unshadowed Days (Perception Remix)

vtb