Bejelentkezés

x
Search & Filters

Laterna Magika - A zene és a film kapcsolata

Havonta jelentkező rovatunkban zene és film, illetve film és zene kapcsolatát mutatjuk be kicsit közelebbről, nem a megszokott módon. Tágan értelmezhető kategóriánkba éppúgy beletartoznak a hosszabb-rövidebb alkotások, mint például a videó-installációk vagy az egyedi performanszok, mint zenei oldalról, a klasszikus filmzenék, a jazz, vagy akár a kísérleti, aláfestő hangképek is. Írásunk e művészeti ágak egymás közötti interakciójába, avagy furcsa szimbiózisába nyújt részletesebb betekintést.

„The owls are not what they seem.” – vagyis a „A baglyok nem azok, amiknek látszanak.” – mondta az Óriás, Dale Cooper földön fekvő és épp agonizáló ügynöknek, a mára már legendásnak mondható Twin Peaks tv-sorozatban. A „Radírfej” megalkotója, David Lynch filmrendező, valami olyat hozott létre a 90-es évek elején, aminek máig érezni lehet a hatását rajongói körökben, és ami körül valóságos kultusz alakult ki. Ezt persze nem csak ennek a szériának, hanem igényes, művészi filmjeinek is köszönheti. Jó hír, hogy idén állítólag el kezdik forgatni a harmadik Twin Peaks évadot, így 2016-ra már el is készül a folytatás. Hogy ez most igaz-e, vagy sem, majd kiderül. A 30 epizódos, 2 évadba sűrített Twin Peaks univerzum, egyik legjelentősebb része, a „Tűz, jöjj velem!” című egészestés sulykolás. Rengeteg kritika érte Lynch-et, hogy csak összekuszálja a szálakat az eddig sem egészen érthető, lineárisnak meg végképp nem mondható történetben. Sokan drámai fordulatokban gazdag thrillernek titulálják, én viszont egy psycho- horror jelzővel illetném leginkább, ugyanis rettegés és félelem szempontjából csillagos ötös alkotás, csak úgy, mint maga a sorozat. Amikor először láttam, nem tudtam magamnak megmagyarázni, hogy most ez micsoda. Majd többször, idősebb fejjel megtekintve, kezdtem érteni, talán megérteni és feldolgozni az egészet. Az atmoszféra magával ragadott és beszippantott, és mint ez később ki fog derülni, nem csak engem. A „Tűz, jöjj velem” gyakorlatilag a sorozat veszélyesebb szintű kibontakozása, sokkal súlyosabban ábrázolva az eddigi, sokszor rémálomba illő mondanivalót. Elég, ha csak Bob különös személyére gondolunk… vagy a baglyokra. Az utánozhatatlan légkör megteremtéséhez, Lynch zsenialitása mellett, egy olyan zeneszerzőre is szükség volt, mint az olasz gyökerekkel rendelkező, de amerikai származású Angelo Badalamenti. Első közös munkájuk a „Kék Bársony” című film volt, melynek során barátság szövődött Lynch és Badalamenti közt. Ezután a két teljes évad és a „Tűz, jöjj velem” zenéjét is Badalamenti jegyezte, aki munkásságával gyakorlatilag kiegészítette tökéletesen a vizuális oldalt. Sőt, Lynch további filmjeit is.
 


A soundtrack többnyire a jazz és éjszakai bárzene keverékeként írható le, mely sokszor éteri opera-szerű dallamokká avanzsálódik, de ami a legfontosabb, hogy az albumot hallgatva azonnal előjönnek részletek, jelenetek. Majdhogynem lehetetlen feladatnak tűnik másra gondolni, elvonatkoztatni a filmtől. A sorozat zenéje szintén hasonló erővel égett bele az ember hallójárataiba és elméjébe, de ahogy ez az évek során kiderült, nem csak az enyémbe, hanem a másokéba is. Számos olyan kiváló előadó és zenekar bukkant fel az utóbbi időben, akik képesek megidézni ezt a fajta hátborzongató hangulatot. Ezen csapatok egyike a német származású Bohren & der Club Of Gore, amit legelőször Mike Patton kiadójánál, az Ipecac Recordings honlapján pillantottam meg még nagyon régen. Szeretetem irántuk, azóta is tart, sötét, film noir-ba illő ambient és jazz elemekkel átszőtt, lassan hömpölygő zenéjük azonnal magával ragadott. Egy lazulós délután, egy üveg jó bor mellé pörög a lemezük, és teljes a kép. A több mint 20 éve létező Bohren, egy rakás kiadvánnyal rendelkezik, számomra legkedvesebb albumuk a „Sunset Mission” és a „Midnight Radio”.
 


Másik ilyen csapat még a beszédes nevű Dale Cooper Quartet & the Dictaphones, Franciaországból. A koncepció és hangulat, hasonló a Bohren-éhez, annyi különbséggel, hogy ebben talán több a fény és árnyaltabbak a tónusok. Kellemes hallgatnivaló, elmélkedős, borongós napokhoz illő. Van még egy formáció, akire szintén hathatott Badalamenti zenéje, ez pedig a mára már sajnos feloszlott „The Kilimanjaro Darkjazz Ensemble” és annak alteregója, a „The Mount Fuji Doomjazz Corporation”. A Holland székhelyű TKDE-t még 2000 környékén alapította Jason Köhnen (Bong-Ra) és Gideon Kiers, vendégzenészek segítségével, azzal a céllal, hogy kedvenc némafilmjeikhez (Fritz Lang: Metropolis, Murnau: Nosferatu) írnak aláfestő zenét. A kísérleti minimál elektronikát, ambient, drone, jazz és downtempo elemekkel, briliánsan ötvözve, a TKDE valami olyan maradandót alkotott, amit élőben a hozzáadott fúvós és húros hangszerek csak tovább erősítettek. Az egyre jobb sorlemezek mellett, a kollektíva folyamatosan bővült, harsonással, énekesnővel, majd később egy hegedűssel is, egészen a végkifejletig.

 


A „The Mount Fuji Doomjazz Corporation” néven jött létre aztán a TKDE, élő, improvizációs változata, ami egy kicsit sötétebb vizekre evezett az anyazenekarnál, de valójában a kettő szinte ugyanaz volt. Mindkét zenekar rendelkezik könnyen hozzáférhető élő felvételekkel, érdemes belefülelni, a TMFDC a 2012-es Roadburn-ös fellépését tette elérhetővé, míg a TKDE egy olyan válogatásalbumot hozott össze, melyen, a turné állomásokon rögzített, élő felvételek vannak. Többek között Magyarországon is.

Szerencsére pozitívan tekinthetünk a jövőbe: lesz Twin Peaks folytatás, talán addig egy Lynch film is kijön (ideje volna már, hisz az „Inland Empire” óta már 9 év telt el, mondjuk a Nine Inch Nails-nek azért rendezett egy klipet nem oly rég.)

A Kilimanjaro és Mount Fuji rajongóknak sem kell szomorkodniuk, ugyanis Jason Köhnen nem volt rest és megalkotta a folytatást, ami a tűzkeresztségben „The Thing With Five Eyes” nevet kapta, ígéretes projekt. Zárásként pedig álljon itt egy idézet, Krúdy Gyula Álmoskönyvéből:

„Nincsen rossz álom. Mert amikor álmodunk: azt jelenti, hogy még élünk. A halottak nem álmodnak, mert hiszen ők már mindent tudnak.”
 



Lupus Canis













 

Címkék: 
film
zene