Szombat este egy hangulatos buliban volt részük a magyar Miyavi rajongóknak, hiszen kedvenc szamurájgitárosuk másfél év után ismét ellátogatott hozzánk, ráadásul ez már az 5. koncertje volt hazánkban, ami egy egész szép szám. Idén a Fire Bird Tour keretében csalogatta rajongóit az A38 Hajóra, és egy nagyszerű estét adott nekik.

Ha valaki csütörtök reggel elém áll, és azt mondja, hogy én a szombat estémet az A38-on töltöm, biztosan kiröhögöm, mert akkor még nem gondoltam volna, hogy a Dunán ringatózva fogok kikapcsolódni. Mindez persze délutánra megváltozott, és kíváncsisággal vegyes izgalommal nyugtáztam magamban, hogy a szombat estémet Miyavinak szentelem majd. Ha mindez nem lett volna elég, az este vendége volt egy magyar csajbanda, a HolyChicks zenekar. Biztos voltam benne, hogy az este során nem egyszer fogok meglepődni, de nem is kétszer.

Már jóval a koncert megkezdése előtt kígyózó sor várt a bejutásra, és egész hamar átragadt rám is a várakozók izgalma. Miután bejutottam, a közönségen végignézve jól látható volt, hogy sokan készültek az estére, nem egyszer botlottam Miyavi-s pólót viselő rajongókba, sőt, akadt, aki szépen ki is öltözött a jeles eseményre – gondolok itt az igazi jrock-os viseletre.

Az estét óramű pontossággal nyitotta meg a budapesti HolyChicks zenekar (tagok: Hunyadkürti Éva – ének, Bakos Zita – billentyű, Seprényi Fanni – basszusgitár, Lahucsky Kriszti – gitár, Tiszai Vivien – dob). Bár Zita, a billentyűsük igazoltan volt távol, a csajok így is kitettek magukért. Már Éva beköszönése is hatásos volt, nincs ember a földön, aki ne figyelne fel a hangerejére, legalábbis én egyből felkaptam a fejem egy „miafrancvoltez” gondolattal.

Kezdetét vette rövid, de annál tartalmasabb műsoruk, a fél órányi tömény csajos rock ’n roll tökéletes bemelegítésnek bizonyult, tapsban sem szenvedtünk hiányt. A csajok koncertje alatt szövegmániás énem is jóllakott, nem egy refrén azonnal az agyamba égett, többször is elégedetten bólogattam, hogy „igen, végre igazi csajos szövegeket kapok”, ráadásul a dallamokkal is tök jól passzolnak. Nagyon tetszett az az átélés, amivel a HolyChicks tagjai játszanak, rövid, lendületes műsoruk pedig igazán üdítő volt, a lányok nyarat varázsoltak ebbe a borús április estébe.

A HolyChicks koncertje után elkaptam egy látogató mondatát, mely nagyjából így hangzott: „Tetszett ez a kis feminista blokk.” Én is minden kétség nélkül kijelenthetem, hogy kellett ez az odamondós, kicsit vattacukor ízű csajbuli. Egy rövid átszerelés (és sörszünet) után már Miyavi nevétől zengett a hajó, és nem kellett sokat várni ahhoz, hogy a szamurájgitáros bevegye a színpadot – na meg persze a lány rajongók szívét. Minden dalt hatalmas ováció és tapsvihar fogadott, Miyavi szavait pedig itta a közönség. A koncert során színes volt a zenei paletta, az elektronikusabb dallamoktól kezdve a rockig több műfajból is kaptunk egy kicsit. Az este során a Fire Bird című albumé volt a főszerep, de olyan régebbi kedvencek is elhangzottak, mint pl. a Horizon, a The Others és a Cry Like This.

A koncert során elhangzott pár lassabb dal is, így két ugrálás között volt lehetőség egy kicsit pihenni. A közönség nagyon kitett magáért, megmozgatták a padlót rendesen, és egyszer csak azon kaptam magam, hogy én is együtt ringatózom velük. A hangulatra sem panaszkodom, több százan voltunk, mégis olyan légkörben, amit leírni sem nagyon lehet, szép szó lenne ide a családias légkör, de úgy érzem, az kevés. Én is meglepődtem magamon, hogy mennyire jól éreztem magam, mert bevallom, nem nagyon vagyok otthon a japán rockban, de kellemes meglepetés ért, és nem egyszer elismerően nyugtáztam a tényt, hogy Miyavi bizony érti a dolgát, sokszor ámultam a játékán, öröm volt nézni.

Ahhoz képest, hogy eleinte alig találtam a helyem, egész könnyen átvettem én is a közönség hangulatát, és csalódottan vettem észre, hogy nagyon gyorsan elrepült az idő. Kicsit rövidnek is éreztem a koncertet, szívesen hallgattam volna tovább. Persze a jóból is megárt a sok, mégis úgy érezzük, hogy sosem elég. A koncert végére még készült a rajongótábor egy kis meglepetéssel, pontosabban 268 pálcikás szívecske lendült a magasba, ezzel kifejezve a magyar rajongók szeretetét. Ez nagyon szép gesztus volt, és tökéletes lezárása az estének.

Örülök, hogy részese lehettem ennek az estének, és remélem, hogy találkozunk még!

További képekért katt ide.

Fotók: Bende Csaba /Zenefesto.hu/, HolyChicks

Cetti