Bejelentkezés

x
Search & Filters

post-grunge

A post-grunge az alternatív rock egy válfaja, amely az 1990-es évek közepén, a grunge egyfajta származékaként alakult ki. Az új stílus a grunge hangját és megjelenését is továbbviszi, de ezt a szélesebb közönség számára is elfogadható módon teszi. Ez az apró változtatás felelő azért, hogy a Foo Fighters, a Nickelback, a Creed és a MatchboxTwenty nevű post-grunge zenekarok a ’90-es és korai 2000-es évek legsikeresebb rockegyüttesei közé sorolhatók.

Jellemzők

A post-grunge együttesek igyekeztek felülmúlni a grunge attitűdjét és zenéjét, különös tekintettel a vaskos, torz gitárhangokra; ám eközben egy rádióbarát, kereskedelmi szempontból eladhatóbb végterméket tűztek ki célul. A korai grunge zenekarokkal ellentétben ők gyakran a nevesebb kiadókkal dolgoztak együtt, s közben különféle stílusok elemeit is beemelték a zenéjükbe, úgymint a jangle pop, a pop punk, a skarevival, az alternatív metal vagy a hard rock jellegzetességeit. A „post-grunge” kifejezésnek eredetileg sértőnek kellett volna lennie, mivel arra utalt, hogy a post-grunge mindössze egy származtatott irányzat, vagyis tulajdonképpen csak egy cinikus válasz az „autentikus” rock-mozgalomra.

1995-ben a Nirvana egykori dobosa, DaveGrohl új együttese, a Foo Fighters segített népszerűsíteni a stílust és meghatározni annak fő tulajdonságait. A Foo Fighters lett az USA egyik legnépszerűbb rockegyüttese, melyet az MTV-n birtokolt figyelemreméltó adásidő is alátámaszt.

Mialatt a poszt-grunge első hulláma fokozatosan veszített népszerűségéből, az olyan zenekarok, mint a Puddle of Mudd és a Nickelback átültette a stílust a 21. századra, méghozzá nem kevés sikerrel. Miután az eredeti mozgalom dühének és feszültségének nagy részét szélesebb körben eladható himnuszokra, elbeszélésekre és romantikus dalokra cserélték , szinte rögtön megjelentek a követők a színen, pl. a Shinedown, a Seether, David Cook és a Daughtry személyében. A 2000-es évek közepére a „poszt-grunge” helyett megjelentek az új, kevésbé vitatott terminusok: „neo-90-es rock” vagy „neo-grunge”.

A megújított, közönség-barát hanggal a poszt-grunge együttesek a ’90-es és 2000-es évek fordulójának legsikeresebb előadói közé avanzsáltak az USA-ban. Annyira népszerűek lettek, hogy a nem csekély rádiós előfordulás mellett már az alternatív metal és rap-rock bandákat is képesek voltak maguk mögé utasítani. Részben emiatt a nagy siker miatt, részben pedig amainstream felé sodródás miatt a rajongók és a sajtó egyaránt kritizálta aposzt-grunge együtteseket, állítva, hogy művészi képzelőerejük limitált, eredetiségük pedig elenyésző az eredeti grunge zenekarokhoz képest.

Oldalak