A Generál együttes 1971-ben alakult a ZÉ-GÉ és a Ferm tagjaiból. Átlagéletkoruk 21 év volt, bár Révész Sanyi 18 évesen csatlakozott a zenekarhoz. Ezért is ragadt rá a Kölyök becenév, bár a lelkes hölgyrajongók Alexként is emlegették. A zenekar hamarosan fuzionált három leányzóval is, akik Mikrolied vokál néven színesítették énekükkel, a dallamos, akusztikus hangzású Generál dalokat...
Az 1972-es Ki Mit Tud, és az azt követő Táncdalfesztivál megnyerése után, példátlan kezdősebességgel robbantak be a könnyűzenei életbe. A közönség percek alatt a szívükbe fogadta őket.
A Generálos fiúk eredeti felállásában Novai Gabi basszusgitározott, Karácsony János pengette a szólógitárt, a doboknál Reck Lajos ült, az akkordgitáros és a zenekar vezetője pedig Ákos István, (azaz kis-elefánt) volt. A szólóénekesi posztot a szuggesztív erejű és csodálatosan egyéni hangú Révész Sanyi töltötte be. Várkonyi Matyi (orgona) csak 1973-ban tudott a zenekarral színpadra lépni, mert 1971-ben két évre, katonaságra " ítéltetett ".
Első lemezük és koncertturnéik sikere alapján, egy pillanatig sem lehetett kétséges, hogy az év legnagyobb felfedezettjeinek számítottak. Szinte gyerekfejjel csöppentek be az akkori cenzúrázott és fafejek által sakkban tartott zenei világba. A hetvenes években a pop és rock zenészek egyébként sem tartoztak a "rendszer" kegyeltjei közé. A médiákat kiskirályok uralták, terrorizálva az úgynevezett "könnyű zenét". Egy tollvonással vagy egy szemöldökrántással, fejek hullhattak a porba, és útlevelek kerülhettek a szemétkosárba.
A Generál sem tartozott az államilag pátyolgatottak közé, de egyszerűen nem lehetett rögtön "kicsinálni"az együttest, mert a rajongók szeretete életben tartotta őket. Az első generációs bandák mellett, mint az akkori Illés vagy Omega, a Generál azonnal képbe ugrott és helyet talált magának a popzene palettáján. Ők voltak az elsők, akik merészen, látványos show elemekkel dobták fel a műsort, és a képzett zenei háttér mellett előadói képességeikkel még a nyugati zenei berkekben is labdába rúghattak. Hollandiában az első helyen álltak az "Everybody join us" című slágerükkel. A vasfüggöny mögül azonban szinte lehetetlen volt a tovább lépés a nyugat-európai zenei piac fele.
A magyar ORI (Országos Rendező Iroda) turnék mellett a zenekar NDK-ban és Lengyelországban is ismertté és közkedveltté vált. Szinte állandóan utaztak. Óriási stadionokban léptek fel és számos TV show-ban szerepeltek. Együtt játszhattak az akkori Angliában óriási sztárnak számit Middle of the Road-dal és a Smokie-val. A tomboló sikerek ellenére a Generált elkezdték minden oldalról fúrni. Egy ideig nem készíthettek saját rádió felvételt, mert összebalhéztak a Rádió könnyűzenei osztályának a vezetőjével. A második nagylemezüknél a Lemezgyár elkezdte keményen lefele nyomni a bandát. Még a lemezborítóra is egy ravatalozóra emlékeztető lila krizantémok kerültek.
Az Interkoncerten is elkezdett fagyni a levegő és a jól menő szekér egyre göcsörtösebb utakra került. Természetesen a tagcserék sem tettek jót a Generál karrierjének, de úgy látszik az egyre nehezedő nyomást nem tudta mindenki elviselni. Először Ákos István zenekarvezetője disszidált ki Amerikába. Reck Lajos Svédországba ment zenélni, és helyette Póta Andris jött dobolni. Később James azaz Karácsony János a szólógitáros átigazolt a Loksiba (Lokomotiv GT). James zenei világa olyan meghatározó volt, hogy távozása hatalmas érvágást jelentett a bandának. Paczáry Karcsi került a helyére, aki nagyon képzett és tehetséges gitáros volt, de James jellegzetes énekhangját már senki nem tudta pótolni.
A legendás zenekar 1975 őszén bomlott fel, amikor Révész Sanyi csatlakozott a Piramishoz. Ezután Várkonyi Matyi és Novai Gabi akiknek nevét számos sláger fémjelezte, arculatot váltottak és megalakították a Generál újabb verzióját, ahol a frontember Horváth Charlie lett, és Tátrai Tibusz szólógitározott. Az új Generál gyökeresen más stílust képviselt, természetesen továbbra is rendkívül magas színvonalon. Ők is kb. 4 évig húzták együtt, de ez már egy másik történet. Ne feledkezzünk meg a hölgytagokról sem. A Mikrolied vokál első felállásában Herczku Annamária, Várszegi Éva és Selényi Hédi énekelt. Hédi hamarosan férjhez ment és a helyébe Bódi Magdi lépett. Nem sokkal utána Várszegi Éva, a Cini és a Tinikkel kezdett dolgozni. Őt Szigeti Edit a Vadmacska zenekar (Ez egy női banda volt) szólógitárosa váltotta fel. A dolog persze nem ilyen egyszerű, hiszen a női lélek kifürkészhetetlen. Magdi szólóénekesi babérokra pályázott, és távozása után Éva visszajött a zenekarba.
A Generál 4 éves tiszavirág életű munkássága alatt, megálmodott néhány olyan dalt, amit ma is szívesen hallgatnak az emberek. 1999-es szeptember 18-án a banda a Budapest Sportcsarnokban 24 év után újra színpadra lépett, és a közönség óriási szeretettel és tapssal fogadta őket. Bár a Sportcsarnok azóta porrá égett, de a rajongók lelkesedése, és a tomboló siker, még sokáig emlékezetessé teszi ezt a koncertet.
