1943. április 2-án született a texasi Galvestonban.
Washington államban nőtt fel. 1958-ban dolgozott először gitárosként, amikor a billentyűs Michael Mandellel egy rock and roll bandát alapítottak. 1965-ben visszaköltözött New Yorkba és csatlakozott Chico Hamilton együtteséhez, ahol a legendás gitárossal, Szabó Gáborral dolgoztak, majd csak Coryell maradt az együttesnél. 1966-ban az amerikai indián tenorossal, Jim Pepperrel megalapította Free Spirits együttesét. 1967-68-ban Gary Burtonnel turnézott, majd Herbie Mann Memphis Underground című lemezén játszott. Coryellt lelkesítette, amit Jimi Hendrix és Eric Clapton a Creammel felderítettek, és közreműködése a Michael Mantler vezette Jazz Composers Orchestra projektben 1968-ban a legjobbja elektromos gitáron.
Coryell saját korai lemezein erőteljes támogatást kapott Elvin Jonestől és Jimmy Garrisontól (Lady Coryell), valamint John McLaughlin-tól és Billy Cobhamtól (Spaces).
Az 1971-es Montreux-ben élőben felvett Fairylandon a soul veterán Chuck Raineyvel (basszus) és Bernard “Pretty" Purdie-val (dob), erős triót formáltak, amely nagyszerű szólóival ragad meg. Az ugyanabban az évben az Electric Lady Studiosban felvett Barefoot Boy emlékezetes a párját ritkító dobos, Roy Hagnes játékáért és az elektromos visszacsatolás és torzítás párhuzamos alkalmazásáért. Coryell Mandellel megalapította az Eleventh House-t, hogy virtuozitásának bizalomgerjesztő kirakatába kísérleti zenét vigyen bele. A zenekar hamarosan feloszlott, és Coryell egy ideig felhagyott az elektromossággal. Más gitárosokkal közösen kezdett játszani, így Philip Catherine, John McLaughlin, Paco De Lucia és John Scofield társaságában dolgozott.
1977-ben játszott Charles Mingus Three Or Four Shades Of Blue című lemezén, és Sztravinszkij-hangszereléseket készített a Nippon Phonogram részére.
A nyolcvanas évek közepén Coryell Bunny Brunel (basszus) és Alphonse Mouzon (dob) társaságában ismét elektromos hangszeren kezdett játszani.
1990-ben Don Lanphere-rel készített felvételt, saját nevét arra használva, hogy régi barátjának újra indítsa karrierjét: egyszerű, igénytelen akusztikus jazz. Különlegesen jó technikája és a korai ígéretek ellenére Coryell sohasem alkotta meg saját zenéjét, ehelyett tagadhatatlan kifinomultsággal játszik a legkülönbözőbb kontextusokban.
