Bejelentkezés

x
Search & Filters

„Ahol mi együtt vagyunk, ott működik a kémia” - Doors Tribute Band

„Egy vendéglátóhelyen voltunk a haverokkal, a háttérben ment valami zene, de nem volt jelentőssége. Beszélgettünk, állt a kocsma. Majd a semmiből megszólalt egy hangzás, megszólalt a zenekar… Ennek hatására beindult az élet, a testek mozogni kezdtek, kezdetét vette a megőrülés. Ez az érzés megfoghatatlan, ez a Doors!”
 – Lovász Gergely –

Arról, hogy miért az a dal fogja meg a hallgató fülét, ki más tudna beszélni, mint maga a hallgató. Arról, hogy miért épp az a stílus fogja meg a zenészt, amit játszik, a zenész tud nyilatkozni. E két kérdésre a válasz ott van egy koncerten, ahol a zenész és a közönség ötvöződik, a hallgató és a zenész örült táncot jár egymással.

Erre a táncra voltam kíváncsi mikor a szarvasi illetékességű Doors Tribute Band tagjait kérdeztem magukról és munkásságukról. A tagokkal egymástól függetlenül beszélgettem, ám az egység érezhető volt a válaszokban. Ahogy a zenekar basszus gitárosa Földi István megfogalmazta: „Aki eljön egy koncertre nem feltétlen Doorst hall, bennünket hall, de tudunk olyan élményt nyújtani, mint a legendás Doors. A Doors hatás lényege a közösben van, a zenekar és a közönség kapcsolatában. Mi egy egységet képviselünk, akik szerelmesek a zenébe, az impulzusokba, a gondolatokba. Ez egy zenei szerelem, ami köztünk van.”

 

A tribute bandek jellemzője, hogy működésükkel egy ismert együttes vagy zenész előtt tisztelegnek. E tisztelet segédeszköze a zene. Mikor azt kérdeztem, hogy miért pont Doors szinte egy öntetű választ kaptam: „A Doors őrület a saját korában és őrület most is a 21. században.” – mondta a zenekar gitárosa, Lovász Gergely. A szarvasi bandában ketten szólalnak meg, tőlük Jim Morrisonra voltam kíváncsi, hogyan látják a szövegeket és az alkotót magát. Mag Bogdán a zenekar billentyűs-énekese szerint: „A dalszövegekben olyan mögöttes tartalom van, amit nem biztos, hogy mindenki meg tud érteni, át tud érezni. Ez nekünk sem megy mindig. Jim Morrison korának egy kiemelkedő alakja volt, egy őrült, aki példaképe lehet bárkinek.” Kupecz Tamás a tribute band másik énekese hasonlóképp nyilatkozott: „Jim Morrison nagyon szimpatikus ember, egy zseni. Vannak őrületesen magvas megfogalmazásaik, amikkel úgy érzem tudok azonosulni. És hogy miért pont Doors? Szerintem sokkal jobban megfogalmazták a dolgokat, mint bárki más abból a korból. Nem Love, love me do, hanem Not to touch the earth. Ennyi, és ez nekem nagyon fontos.”

Beszélgetésünkben érintettük a múltat, majd a jelen és a jövő irányába haladtunk. A mennyire érzed magad felkészültnek egy tribute zenekarhoz kérdesemre Földi István a következőt mondta: „Van szakmai múltam, szimfonikus és könnyű zenei egyaránt. Nekem a blues újdonság volt, de úgy érzem tudom segíteni a zenekart.” Bereczki Zsolt az együttes dobosa így fogalmazott: „Képes vagyok úgy ellazulni, tanulok már annyi ideje játszani, hogy elképzeljem magam egy tribute bandben. Elsősorban a dalok stílusa fogott meg, és azok előadás módja. Próbálok én is hasonló szisztémákat játszani, mint John Densmore. Hisz ha a Doorsról beszélünk, akkor nem csak Morrisont kell említeni, hanem az egész zenekar kellett ahhoz, hogy összerakják azt, amit Morrison elképzelt.”

És miért várnak minden zenekedvelőt a koncertjeikre:

„Mindenki őrült volt a zenekarban és nálunk is mindenki őrült egy picit. Maximálisan saját magunkat adjuk, egymást szeretjük és az életet. Ritka mikor egy zenekar ennyire egymásra talál. Ahol mi együtt vagyunk, ott működik a kémia. Nem csak zenét kapnak a mi koncertjeinken, annál sokkal többet…” – válaszolta Kupecz Tamás.

 

Facebook: https://www.facebook.com/pages/Doors-Tribute-Band/114330505274478



bodmarti