„Ahogy öregszünk, egyre könnyebben megy a lázadás” – Aurora-interjú
Az Aurora évtizedek óta a vezető magyar punkzenekarok közé tartozik, és bár hamarosan már 40 éves lesz a banda, az alkotási kedv és a zenélés öröme továbbra is töretlen, amit az aktív koncertezés és az új album is bizonyít. A csapat teljes legénysége, Vigi, KisBé és Norbi válaszolt a kérdéseinkre, amelyekben szó esett múltról, jelenről, jövőről és a közelmúltban másodvirágzását élő Bella ciao-ról is.
Rockbook: Február 18-án már ötödször léptetek fel a Junkies-zal együtt Hangos Punkos Rockandroll Táncház jeligével. Honnan ered a két banda jó kapcsolata és hogy merült fel a közös bulik ötlete?
Vigi: Van pár banda, akivel kifejezetten jó kapcsolatot ápolunk, Junkies, Alvin, de bele se kezdek, mert hosszú a sor. 
KisBé spanjai a vezérek, állandóan szívják egymás vérét. 
Az együtt zenélés a közös bandázás során lett kitalálva.
KisBé spanjai a vezérek, állandóan szívják egymás vérét. Az együtt zenélés a közös bandázás során lett kitalálva.Kisbé: A kölcsönös szeretet és tisztelet az alapja mindennek. Ezután következhet bármi…
Rockbook: Ez az este a szokásosnál is különlegesebb volt, hiszen mindkét zenekar lemezbemutató bulit tartott, ami esetetekben a Teszt alatt a türelem albumot jelenti. Hogy alakult a régebbi és az új dalok megoszlása a koncerten?
Kisbé: Az utolsó pillanatban beugrott egy spontán közös zenélésre Alvin és Sanyi, én meg trombitáltam.
Vigi: A koncert mellett mostanában teljesen lefoglalta a figyelmünket és az időnket az új videoklip, amely az Olajra lépek című dalhoz készült. Talán egyszerűbb, ha bemásolom ide az aznapi programot, amibe 10 új nóta került be.
Aurora 02.18. setlist, Barba Negra:
01. Miért ne lennél
02. Mások lettek
03. Iskolás
04. Nem érdekel
05. Mi időnk
06. Gyári hibás
07. Helló szia
08. Nincs térerő
09. Magányos éjszaka
10. Mindegy is talán
11. Munkanélküliek dala
12. Egyszemélyes háború
13. Robin Hood
14. Húszezredik
15. Olajra lépek
16. Teszt alatt a türelem
17. Utolsó buszra
18. Az élet zsoldosa
19. 88 telén
20. Kifacsart Citrom
21. Előre Kurvák
Ráadás:
22. Nem hagyom magam
23. Anarchia
24. Ez a város
Rockbook: Az új album címe többféleképpen értelmezhető és könnyen vonatkoztatható az elmúlt nagyjából két évre is. Számotokra milyen volt ez az időszak? Mennyire tette valóban próbára a türelmeteket?
Vigi: Igen valóban áthúz a lemez címe az elmúlt időszakra, gondolhatunk a világjárványra, de ebben van még valami más is, amit mára már az élet magától megoldott. Kicsit titokzatosnak tűnik, de néha az is kell.
Kisbé: Sajnos amint látszik, az embereknek egyre nagyobb önuralomra van/lenne szükségük. Mindig van, ami próbára teszi a társadalom türelmét és nem könnyű eligazodni az elfogult, hamis információcunamiban sem.
Rockbook: Jövőre már 40 éves lesz az Aurora. Mi az, ami még négy évtized után is erőt és motivációt ad nektek ahhoz, hogy koncertezzetek és új dalokat írjatok?
Vigi: Ez egy olyan dolog, amit az ember már a kezdetektől komolyan gondolt. Olyan szerencsés a helyzetünk, hogy az a közösség, akikkel mondhatni, szinte barátságot ápolunk, rengeteg örömöt, pozitív energiát ad át. Innentől nincs is értelme tovább folytatni a kérdésre a választ.
i a kérdésre a választ. Kisbé: Az akarat és a lehetőség hajt, a többit a barátom elmondta.
Rockbook: A győri kötődés mindig is erőteljesen jelen volt nálatok, tavaly pedig Pro Urbe díjat vehettetek át a város vezetésétől. Mit jelent számotokra Győr és ez a rangos elismerés?
Vigi: Sohasem tetszett, hogy az ország mennyire Budapest központú. Nem akartuk elfogadni, hogy csak onnan lehet mindent irányítani, és hogy csak ott működhet igazán a rock ’n’ roll. Volt alkalmunk Dr. Dézsi Csabával beszélgetni az élet nagy dolgairól. Mint sok helyen, neki is kifejtettük, hogy semmilyen szinten nem akarunk belefolyni a hatalomért küzdő politikusok fényezésébe. Sem az egyik, sem a másik oldal nem fog tőlünk a színpadról támogatást kapni. Nyilván van önálló véleményünk, de nem tartjuk bölcs dolognak azt, amikor a zenész szerepét veszti, és nekiáll a színpadon politizálni. Megköszöntük a díjat, amit kaptunk, és minden halad ugyanúgy tovább, mint ahogy előtte.
Kisbé: A zenei munkásság mellett azt a karitatív tevékenységet ismerték el, amely emberi, önzetlen és mindentől semleges. Nem kértünk és nem adtunk semmit, amit most szégyellni kéne. Jólesett az elismerés, ez arra is jó alkalom, hogy felhívjuk a figyelmet a rászorulók segítésére. Szerencsére jó irányba tart, többnyire működik az összefogás ereje.
Rockbook: Az Aurora nemcsak közönségét, hanem felállását tekintve is többgenerációs zenekar, hiszen Vigi és Norbi esetében apa-fia párosról beszélünk. Mennyiben más a közös munka így, hogy egy család vagytok? Megkönnyíti a helyzetet vagy kihívásokkal is jár?
Vigi: A dolgaink sokkal olajozottabban mennek, mint valaha. Azonnal tudunk mindenre reagálni, szerencsés dolog, hogy a „munkakörülmények” szinte tökéletesek. Saját stúdiót alakítottunk ki, a dalok rögzítése nálunk történik. Keverés, mastering az egy másik téma, arra ott van a Denevér stúdió. Ha új dal készül, akkor Norbival, Szabival lecsettegünk, és felkalapáljuk.
Kisbé: Norbi közöttünk nőtt fel, ha úgy tetszik, a saját ízlésünkre neveltük. Persze azóta már bőven elszemtelenedett annyira, hogy önálló véleménye legyen és balanszba hozza döntéshozáskor a mérleg nyelvét. Elég tapasztalatot gyűjtött az évek alatt, így ritkán gondolunk mást a dolgokról.
Persze azóta már bőven elszemtelenedett annyira, hogy önálló véleménye legyen és balanszba hozza döntéshozáskor a mérleg nyelvét. Elég tapasztalatot gyűjtött az évek alatt, így ritkán gondolunk mást a dolgokról. Norbi: Inkább szerencsés helyzetnek mondanám a mi esetünkben, minthogy kihívásokkal telinek. Sokkal jobban ismerjük egymás gondolatait, érzéseit úgy, hogy egy család vagyunk, mint amikor csak ténylegesen a zenélés miatt találkoznak a zenészek.
Rockbook: Ha már a felállásnál tartunk, korábban jó pár tagcsere volt a bandában, 2008 óta azonban ti hárman alkotjátok a csapatot, Vigi és Kisbé pedig már 96 óta együtt játszanak. Kijelenthetjük, hogy ez (lesz) a zenekar végső felállása?
Vigi: Igen.
Kisbé: Igen.
Rockbook: A banda már jócskán a rendszerváltás előtt is jelen volt. Mennyiben jelent mást punknak lenni mostanában, mint akkoriban? Lehet/kell ugyanúgy vagy máshogy lázadni?
Vigi: Lázadni mindig is kell! Az ott van a vérünkben.
Az ott van a vérünkben. Kisbé: Alkati kérdés, tehát alap, de ahogy öregszünk, egyre könnyebben megy.
Rockbook: Az 1989-ben megjelent Viszlát Iván!-t az első magyar punklemezként tartják számon. Milyen emlékeitek fűződnek hozzá és mit szóltok ahhoz, hogy ennyi év után is hatással van egy újabb generációra, akik nem is emlékezhetnek azokra az időkre?
Vigi: Akkor amikor az Iván lemez íródott és lemezre került, egy olyan korban éltünk, amit a mostani fiatalok már el sem tudnak képzelni. Nem volt ritka dolog, hogy koncertre menet a rend őrei gumibottal elvertek minket, mert hosszú volt a hajunk, vagy mert csak úgy. Hogy hatással vagyunk fiatalokra, ha úgy van, akkor annak örülünk, mi is kaptunk pozitív energiákat az általunk nagyra tartott bandáktól. Nem kezdem el sorolni a neveket.
Kisbé: Azóta is a hatása alatt vagyok…
Rockbook: Ezen az albumon szerepelt a Bella ciao feldolgozása, a dal pedig az utóbbi pár évben reneszánszát éli A nagy pénzrablás című sikersorozatnak köszönhetően, sokan pedig már eleve ebből ismerik. A ti koncertjeiteken is érződik, hogy nőtt az ismertsége és a népszerűsége?
Vigi: Látod, ezt nem is tudtam. Bemásoltam a koncertprogramot, ott látható, hogy már nem is játsszuk olyan sokat. Csak annyit láttam, hogy az egyébként nézettségi csúcsot tartó akusztikus klip egyszer csak átlépte a milliós nézettséget, és havi 60 000 újabb megtekintést produkál.
Csak annyit láttam, hogy az egyébként nézettségi csúcsot tartó akusztikus klip egyszer csak átlépte a milliós nézettséget, és havi 60 000 újabb megtekintést produkál. BP
Támogatónk a Nemzeti Kulturális Alap és a Hangfoglaló Program.
Kapcsolódó koncertek, klubok
Kapcsolódó érdekességek
