„Alföldi thrash betyárkodás” - Atrox Trauma: 'On the Line of Nothing and Something' lemezkritika
A hódmezővásárhelyi Atrox Trauma hosszú, de mozgalmas utat tett meg idáig: az On the Line of Nothing and Something képében végre sikerült debütálniuk. 12 szám hallható a lemezen (ebből a címadó intróként funkcionál) melyek többnyire a régivonalas thrash metal iskolát követik, mindenféle modernkedés nélkül, itt-ott death metal-os elemeket beleszőve. Ami egyből átjön, hogy ez a zene bólogatásra, headbangelésre született. Olyasmi víziói támadnak az embernek az album hallgatása közben, hogy mikor láthatom ezt élőben vagy, hogy mikor mehetek végre koncertre öklöt rázni, sört locsolni, hörögni-óbégatni, pogózni. Csupa örömteli dolog. Az „I Don’t Understand” Machine Head—et idéző kezdésére kapom fel a fejem, a gitárszóló az elején (Török Imre gitáros/vokálok és Székely András szólógitáros) nagyon adja, dübörög a kétlábgép (Győri Gergely dobos) majd pikk-pakk szétcsap a tuka-tuka. Török Imre hangja érthető, középmély hörgés, karcol, sehol egy heavy metal-os sikoly, ami amúgy a klasszik thrash éra egyik védjegye. Mondjuk ez a Malevolent Creation-ös Brett Hoffmann-ra emlékeztető, durva ének itt sokkal jobban illik ehhez a stílusú zenéhez.
A lemezen végig középtempóban rombolnak a fiúk, Gergő különösen szereti a lábait rajta hagyni a duplázón, ami szerintem alap egy thrash zenekarnál, hogy a kétlábgép mániákus dózer módjára taposson szét és ezt váltogatja az alapjáratnál gyorsabb tuka-tuka vágtákkal. Természetesen vannak málházós témák is. Tábori Gyula (basszusgitáros) magabiztosan hozza az alapokat. Ezt pontosan így kell csinálni! Nincs nagy megfejtés, nem a fiúk fogják megújítani a műfajt (arra ott vannak mások) viszont amit letettek az asztalra az egy igenis minőségi és szerethető anyag. Sosem voltam nagy thrasher, a szívem más szélsőségek és zenei extrémitások felé húz, de az On the Line of Nothing and Something még nekem is szerzett kellemes perceket. Ami különösen tetszik benne, az kimunkált gitártémák, az ízes gitárvirgák tömkelege. Szinte mindegyik számba csempésztek valami kis trükköt a srácok, nem fullad unalomba a lemez. Elég csak meghallgatni mondjuk a „This Is the Thruth”-ot, a „The One Who’s Got Sense”-t vagy akár a „Vanity”-t. Biztos vagyok benne, hogy aki rajong a death metal vadságaival átitatott pőre thrash metal-ért, az rongyossá fogja hallgatni a számokat, főleg, ha mondjuk, megjelenik kazettán is a cucc…
Tudtommal CD az tuti lesz hamarosan, a digitális felületeken már kijött, de ennél a kiadványnál én ilyenkor óhatatlanul azt érzem, hogy kötelező az MC formátum, és ha a kiadód ráadásul még frankón megtámogat, akkor ki lehet nyomni azt bakelitre is. A hangzásról még nem beszéltem: Simon István hangmérnöknek és a gyulai No Silence stúdió nívójának köszönhetően, a lemez hangzása kellemesen telt, letisztult. Abszolút élvezhető, közel nyugati a flash. Nincs túlvezérelve, nincs túltolva, tök természetes a sound, mondhatni maximálisan prezentálja vagy pontosabban fogalmazva: érvényesíti az egész anyag lényegét. Átjön, aminek át kell jönnie, kihallani szépen minden hangszerest a mixből. A debüt vége felé kapunk még egy 2 perc körüli vérbő thrash darálást „Upgrade” címmel, ebben változatosabb vokálok vannak, egyszerű nóta, de ebben rejlik nagyszerűsége. Majd a „Moon Dawn” kongázós - darbukázós akusztikus merengése méltó módon zárja le a On the Line of Nothing and Something-ot, mellyel végül az utazásunk végéhez is értünk.
A hódmezővásárhelyi thrasherek újfent bebizonyították, hogy igenis van létjogosultsága ennek a zenének Magyarországon (régen hatalmas kultusza volt a Bay Area-i és a teutonic-thrash vonalnak hazánkban) bemutatkozó lemezük pedig ékes példája annak, hogy az Alföldön rengeteg olyan tehetséges, de kevésbé ismert metal csapat van, akire érdemes lesz odafigyelni.
Ha szereted a modernkedésektől mentes, régi ízekkel átitatott pőre thrash-death metal-t, akkor az Atrox Trauma a Te zenekarod. Thrash ’Till Death!
Az Atrox Trauma: 'On the Line of Nothing and Something' dallistája:
01. On the Line of Nothing and Something
02. You Are Servant
03. Parasite Elite
04. I Don’t Understand
05. The World Doesn’t Exist
06. This Is the Truth
07. Vanity
08. Get Out Of Publicity
09. The One Who’s Got Sense
10. Until It Connects
11. Upgrade
12. Moon Dawn
Lupus Canis