Bejelentkezés

x
Search & Filters

„Antihumanista tanmesék az emberiség önnön korlátairól.” – Needless interjú

A Needless – a II. Rockbook Tehetségkutatón elért első helyezésének köszönhetően – jött, látott és győzött. A dánszentmiklósi csapat már évek óta a melodikus death-thrash metal mellett döfte le lándzsáját, tavaly megjelent Heresy című albumukat nem véletlenül hozta ki a rock/metal újságírói szakma a 2019-es év egyik legjobb hazai lemezének.  A sikerek mögött rengeteg munka, idő és energia van, de mitől tud kifejezetten jól működni egy zenekar? Az most kiderül az alábbi részletes beszélgetésünkből.
 
Rockbook: Hadd gratuláljak a szép eredményhez! Hogy fogadtátok a hírt, hogy a megnyertétek a második Rockbook Tehetségkutatót?
 
Ádám: Köszönjük! Őszintén szólva nem igazán számoltunk vele. Sok olyan induló volt, akik populárisabb műfajokban alkotnak velünk ellentétben. Így derült égből villámcsapásként ért a hír, mikor megtudtuk az eredményt. Mondanom sem kell, hatalmas volt az örömünk. 
 
Rockbook: A debüt anyagotok óta mondhatni felgyorsultak körülöttetek az események. Koncertek, videoklip, interjúk hada és ki tudja még, mit tartogat a jövő. Milyen mélyre nyúlik vissza a zenekar története? A 2009-es Earthborn demó óta azért történt némi változás. 
 
Ádám: Igen, nem kevés, hosszú is lenne minden történést felsorolni, és nem is annyira izgalmasak. Tagcserék, sok-sok munka, idő, pénz és energia befektetés. Talán a legfontosabb, hogy sikerült alázatot tanulni az évek során, meg önkritikát. Mikor a demónk kijött 2009-ben, jócskán kaptunk rá hideget-meleget. De inkább hideget. Így nekiültünk ennek az egésznek még egyszer és igyekeztünk sokkal feljebb rakni a léceket önmagunkkal szemben. 
 
Tamás: Borzasztóan örülök, hogy a korai próbálkozásaink idején nem volt ennyire elterjedt dolog az internet illetve nem volt mindenki zsebében kamerás mobiltelefon. Gyakran volt grafit a tetőn...
 
Rockbook: Ha jók az infóim, egyelőre CD-n jelent meg a Heresy. Tervezitek-e a más formátumokon való megjelenést a digitális platformokon kívül?
 
Ádám: Volt szó bakelitről és kazettáról is. Végül abban maradtunk, hogy még nincs itt az ideje. A következő albumunk viszont biztos fog további fizikai hordozót is kapni a CD-n kívül. 
 
 
Rockbook: A Heresy albumot elsőre meghallva teljesen lehidaltam. Mind a zene, a hangzás, koncepció – beleértve a borítót is – valami olyan egységet képvisel, ami tőlünk mondjuk északabbra, már egy kiválóan működő és egészséges formula a thrash/death/black metal underground-ban. Itthon viszont ritkaság számba megy. Hogy TG kollégám szavaival éljek egy kicsit, némi „lengyel” behatás érezhető. Mégis, honnan ered az inspirációtok?
 
Ádám: Érdekes, amit írsz, hogy ritkaság számba megy, amit csinálunk itthon. Ezen sokat gondolkodtam, hogy itthon miért is lehet ez. Kis ország vagyunk, kicsi a metal közösség, így az export is kevés. Zeneileg sem gondolnám, hogy mi annyira más zenéket hallgatnánk, mint itthon a kortársaink ezen a szubkultúrán belül. Persze lehet szinte bármilyen impulzus, ami inspirál egy zenészt. Talán nálunk megvan az, hogy tudjuk, mi is számít jónak és sokáig nem voltunk ezen a szinten. Ma sem nagyon vagyunk, ezt ki merem mondani. Mert hol van még egy Needless mondjuk egy Bloodshot Dawn szintjéhez? Viszont a honi zenéket hallgatván itthon nem hiszem, hogy ezt sokan feltennék kérdésnek és ezzel nem akarok megbántani senkit, mert minden bandának más az ambíciója. Mi viszont azon dolgoztunk, és dolgozunk, hogy ezt elérjük. Eközben ha hallgatom a mai hazai zenéket, sok olyan témát és riffet hallok bennük, amiket én sohasem tennék a dalainkba. Nem azért mert nem az ízlésem vagy mert annyira rosszak lennének. Hanem mert már tőlünk 500 kilométerrel arrébb egy Lengyelországból, de akár Ukrajnából is megkapom ugyanezt ezerszer jobban megírva. Ergo igyekszem hasonlóan jót hozni magamból én is. Ez szokott a cél lenni. Természetesen vannak kivételek szép számmal itthon is, na meg nem mindenki vágyik nemzetközi vizekre evezni és ez így van jól.
 
Rockbook: Ha a megfelelő formula megvan, akkor gyakorlatilag minden klappol nálatok  - csak itthonról nehéz elindulni. Biztos vagyok benne, rengeteg munkátok van a zenekarban, és a megfelelő irányba haladtok. Hogy látjátok a mostani helyzetet? Mennyi esélye van egy honi bandának külföldön teljes mértékben befutni és letenni valamit az asztalra, ami fajsúlyos? Most például az Archaic zenekar Metal Battle második helyezésére gondolok, ami szerintem egy igen szép eredmény.
 
Ádám: Nagyon kicsi az esélye még mindig, de igen, vannak szép eredmények is, és az Archaic-on látni, hogy igyekeznek ezt a helyezést egy lehetőségként felfogni, ami roppant fontos. Nekik már csak egy jó kinti kiadó hiányzik a sikerhez. Azonban általánosságban véve sajnos a nemzetközi név szerzése még mindig hatalmas falat, ami napról napra nő. Eszméletlenül nagy a túlkínálat, sőt, egyre nagyobb, és nagyon sok az olyan zenekar akár itt Európában is, akik kenterbe verik a hazai szcénának egy jó nagy szeletét, mind minőségben, mind dalszerzői szinten és ez kinn még szimplán csak a jó középmezőnynek számít. A világhírnév vagy akár egy nagyobb kiadó még mindig szinte elérhetetlen itthonról. Ahhoz, hogy fajsúlyos dalokat rakjon le valaki, ahhoz az adott műfaj kereteit 110%-ig ismernie és magáévá kell tennie egy zenekarnak és ez még csak a kezdet. El kell érni azt, hogy jó dalokat írj, amik mellette nem árt, ha egyediek és valamilyen téren hozzá tesznek az adott műfajhoz, nem pedig puszta iskolapéldái. Valamint nem szabad sajnálni a pénzt, hogy a lehető legjobb minőségben prezentáld mindezt. Így megadod neki az esélyt arra, hogy talán egy Anthony Fantano, egy Infidel Amsterdam vagy egy Banger TV stáb esetleg rátok kukkantson. Azt tudom, hogy a Banger stáb közül van, aki napi szinten figyeli a Metal Encyclopediára felkerülő megjelenéseket. Tehát a világ figyel és felfedezi a jót, a lényeg főleg abban van, milyen szintű anyagot tesz le egy banda az asztalra, van-e olyan magasan a léc náluk, hogy megüsse azt a bizonyos nemzetközi ingerküszöböt.
 
Rockbook: Szerintetek miért nincs meg itthon az igazi áttörés? Pedig rengeteg nívós csapatunk van, Lazarvs, Perihelion, Thy Catafalque, Oaken, éK, csak hogy párat említsek. De akár a mostani 10-be jutott tehetségkutatós banda között is találni ígéretes formációkat – pontozástól függetlenül. Mi kell még ahhoz, hogy a magyar bandák is ott hagyhassák a nyomukat a nagy európai metal térképen? Több zenekar, nagyobb underground élet? Esetleg a kérdés a produkciók minőségében keresendő?
 
Ádám: Sok pénz, idő, és energia. Ezek pedig nem mindig járnak együtt. Valahol ezek kereszteződésében van szerintem az ok. Na meg a mérce, amiről fentebb is beszéltem: Eleget próbálsz? Heti egyszer? Biztos, hogy elég az? Eleget hirdeted az eseményeid, a lemezed, mert kiemelted egyszer? Elég szerinted? De menjünk a legalapabb szintre, ami a legeslegfontosabb, mert a fentiek e nélkül semmit sem érnek: Jó a zenéd vagy csak a műfaj árnyéka? Mondjuk jó thrash metal dalokat írsz? Igen? Biztos vagy benne? Van egy ici-picit is olyan jó, mint egy Vektor - Terminal Redux lemezének bármelyik nótája, amiről a szakma a thrash műfaj egyik legfontosabb lemezeként beszél? De ne menjünk messzire, maradjunk Európában: van olyan jó mint egy Suicidal Angels? Nem? Akkor gondold újra ezt is, hogy mit is szeretnél kinn a nemzetközi piacon, de akár itthon is, mert nem gondolnám, hogy ez ebben az országban másképp működne. Ezek azok a sokszor kellemetlen kérdések, amiket mindenkinek érdemes feltenni magában. Azt látom, hogy főleg az undergroundban mindig megy a bűnbakkeresés és az ujjal mutogatás a másikra, de közben meg a jó zenékre ugyan úgy bemennek az emberek itthon is, ahogy külföldön is. Ha megnézed bármelyik nagyobb hazai bandánkat, akik nemzetközi mezőnybe is bejutottak, azok mögött érzed az a töméntelen mennyiségű évet, munkát, és anyagi befektetést, ami elvitte őket idáig. Továbbá tudtak egyedit alkotni. E tekintetben mi még a parton vagyunk úszógumival. Igyekeztük a Heresy-t a lehető legtöbb platformra eljuttatni, de még így is a lemezünk a középmezőny aljának egy csöppnyi terepére tudott felkapaszkodni. Mi ennek is hálásak vagyunk, a következő lemeznél pedig megpróbálunk még több teret megnyerni, de még így is a mezőny kultikusabb szintjére lehet csak esélyünk. Viszont mi már annak is iszonyatosan fogunk örülni, ezt elfogadtuk. A lényeg ebben az egészben az, hogy kintre kiemelkedőt kell alkotni, ami roppant nehéz. Emellé még jön a sok idő, ráfordítás és türelem, valamint az a képesség hogy el tudd magad helyezni a globális metal térképen 100% önkritikával. Ez a hálátlan része a dolognak, és ha ezt nem szereted igazán, akkor ez nem is fog menni. 
 
 
Rockbook: Beszéljünk a Heresy-ről! Mennyi ideig íródott és milyen elképzelésekre épül? Honnan jött az ötlet, hogy a No Silence stúdióban vegyétek fel a lemezt? Gondolom, nem most dolgoztatok Simivel először.
 
Tamás: Manapság sokan temetik az album formátumot, mi viszont csökönyösen ragaszkodunk hozzá. A mi műfajunkban nem megszokott a nyári slágerek gyártása, viszont egy lemezen rengeteg irányba lehet mozogni. A Heresy is ebben a szellemben készült, nem kevés régebben íródott témával. Annyit elárulhatok, hogy a Sky Burial már akkor egy albumzáró tétel volt, amikor még a kanyarban sem volt a többi nóta. Simivel a Stalkers of Athanasia dalon dolgoztunk először. Nagyjából közös megbeszélés nélkül már akkor eldőlt, hogy „bármit is veszünk fel, azt ott fogjuk”. Elképesztően jó szakembernek tartom, akiben rejtve ott van, azaz őrült kreativitás is, amit munka közben mutat meg. 
 
Rockbook: Már két klipetek is van. Mi alapján választottátok ki az új lemezről azt a dalt, hogy „ezt most meg kell csinálnunk vizuálisan”? 
 
Tamás: Én személy szerint külön szeretem az On A Journey Sublunaris-t, valamint az is kapóra jött, hogy eddig a koncerteken is hanyagoltuk. Azon ritka döntések egyike, amire mind az öten azonnal igent mondtunk. 
 
Boti: Úgy emlékszem, nem volt különösebb variálás a döntésben, ez a szám adta magát. 
 
Rockbook: A Stalkers Of Athanasia videója egy igényes alkotás. Olyan, mintha a Hexvessel rituális esztétikája teljesedne ki, egy Von Trier rendezte Melankóliá-ra emlékeztető rövidfilmben. Mit lehet tudni erről a dalról?
 
Tamás: Köszönjük! Ez a dal is teljesen más lett végleges formájára, mint eredetileg terveztük. Az felvezető, lassú doom témák voltak kész először, amik aztán gyorsan mentek is a fiók aljára. Majd később Tóth Marci ex-gitárosunk csapta hozzá az ő és Ádám ötleteit, megküldte egy jó gyors szólóval és kész is volt. Küldött nekünk egy házidemót aztán körülbelül egy hónapra rá már a No Silence-ben ültünk vele. A videoklipnél az ötletek valami Egyiptomos túlvilági témát hoztak volna, révésszel a folyón meg ilyesmik. Végül előkerült ez a sötét rituálé az erdőben dolog, ami azért jelentősen megvalósíthatóbb volt tekintve, hogy amíg piramisunk nincs Dánszentmiklóson, erdőből azért akad. Szóval nekiálltunk zsákvarró tűvel ruhákat varrni a lányoknak meg ágakat kötözni, lényegében úgy hogy semmiféle létező vallás szimbólumaira ne hasonlítsanak. Fekete kecskét pedig könnyebben találtunk, mint utánfutót hozzá. Amúgy Viktornak hívják (a kecskét).
 
Ádám: A dal szövege egy elég nehéz időszakomban született tetézve egy közeli hozzátartozóm elvesztésével. Így a dal fő mondandója is a halál körül mozog. Arról az emberi törekvésről szól, ami a halált követő „semmitől” való félelmet a túlvilág vízióival próbálja megfojtani. Valahol ugyanez a tematika aztán újból visszaköszönt a Heresy lemezünkön is, itt-ott beletűzdelve a dalokba. Talán ahol a legszembeötlőbb az a Sky Burial című nótánk. Eredetileg a klipben egy ókori setting jött volna a dalhoz. Ugyanis az ókori uralkodók bizton hitték, hogy hatalmuk a túlvilágra is kiterjeszthető. Ezt avanzsáltuk át vizuálisan egy okkult színpaddá, ahol halandó boszorkányok magasztalják a túlvilág démonait. A No Total Films-es srácoknak nagy horror rajongók lévén több sem kellett, remekül kibontakoztatták az ötleteiket.
 
 
Rockbook: Ássunk picit mélyebbre! Én, amit eddig hallottam tőletek, az totál meggyőző volt. Dallamos, technikás, fúziós death-thrash metal, de azt érzem – és ez nagyon becsülendő – hogy sajátos megközelítésre törekedtek a műfajon belül. Van-e valami zenei séma, amit követtek? Bármilyen progresszív megoldás a Needless univerzum része lehet, netán vannak bizonyos áthághatatlan szabályok?
 
Ádám: Tomival és Botival mindig azt szoktuk mondani, hogy bármilyen új elem jöhet a dalainkba, ami önmagában jó és ad az összképhez. Az egész csak „kötés” kérdése. Mondjuk ez utóbbi néha sokkal nehezebb, mint egy jó témát megírni: Hogyan, hová teszed bele abba a zenei mederbe, amit a Needless képvisel? Ez nálunk sokszor kardinális kérdés, ami tud fejtöréseket és vitákat szülni. 
 
Tamás: Az aktuális anyagainkkal emeljük a magunknak felállított képzeletbeli lécet. A DSOA EP után azt gondoltam, hogy „Úristen, ezt hogyan fogjuk megugrani?!”. A Heresy is okozott egy rövid egzisztenciális válságot, amin túllendülve már neki is kezdtünk az új témáknak. Az áthághatatlan szabályok inkább olyan megoldások, amik külön-külön nem tetszenek valakinek. A groove metálos témák pl a DSOA-n még szerepeltek viszont a Heresyre teljesen hanyagoltuk. De ha pl. a következő anyagon deathcore-os breakdown témák is helyet kapnak, akkor megint én lettem leszavazva. laugh
 
Rockbook: Mely zenekarok a személyes kedvenceitek?
 
Tamás: Szokásos furcsaságom hogy alsó tagozatos zenekaraim mai napig a 90-es évek Seattle-i grunge bandái. Szerintem tudnék egy egyenest húzni aközött a két esemény között, hogy kb. kilenc évesen megláttam, ahogy Kurt Cobain női ruhában üti a gitárjával a cintányért, illetve hogy felnőttként egy metál bandában zenélek. És akkor mondják, hogy a TV nem káros! 
 
Boti: A zenekar minden tagjának elég széles a zenehallgatási palettája, de valószínűleg az enyém a legkorcsabb, a jazz-től a blues-on át a djent-ig szinte mindent megkajálok, így nem is tudnék olyan nagyon nagy kedvencet kiemelni talán az Audioslave-en kívül.
 
Ádám: Nálam is rengeteg banda van, nehéz lenne őket itt most felsorolni, mert tutira kihagynék valami fontosat. Meg bőven van kedvenc metalon túl is. Talán a Tom Waits, Iron Maiden és Mastodon az a varázstrió, akik életem végéig ott maradnak már a dobogón. 
 
Rockbook: A szövegi rész miről szól? A hivatalos bandcamp oldalatokon olvastam pár sort, ami röviden annyit árul el a Heresy-ről, hogy ez egy szónikus utazás különböző mítoszok, filozófiák és vallások között, igaz valójában bemutatván az embert. Ez mit takar pontosan?
 
Tamás: Annyit mindenképp szeretnék hozzátenni, hogy a szövegek teljes mértékben Ádám agyszüleményei, és gyakorlatilag utoljára kerülnek rá a dalokra. 
 
Ádám: Így van. Sokáig rágódom a szövegeken, és az utolsó pillanatig variálgatom őket. Ez most sem volt másképp. A fent említett dolgok, mindig is érdekeltek így ezek mentén íródott az EP és a nagylemez szövegeinek zöme. Talán ha röviden össze kéne foglalni, hogy pontosan miről is szól a Heresy, akkor azt mondanám, hogy egy anti-ószövetség. Antihumanista tanmesék az emberiség önnön korlátairól, sok merítéssel mítoszokból, legendákból és folklórból.  
 
 
Rockbook: A zenei hatások mellett, gondolom más is ösztönöz benneteket. Az élet áramlása, természeti változások, sors, akár álmok, víziók. Van olyan banda ahol csak és kizárólag az Űr és a Kozmosz van fő középpontban. Mi az szerintetek, ami még gond nélkül beleintegrálható egy banda ars poetica-jába és image-be és mi az ami abszolút nem?
 
Tamás: Az olyan metálbanda után, amiben egy papagáj az énekes, nem tarom szűkösnek a műfaj korlátait. laugh
 
Boti: Ezzel egyetértek, nálam csak a politika és az egyéb szélsőséges baromságok, vallások és társai azok, amiktől rosszul tudok lenni, amennyiben egy zenekar ezt húzza magára, mint image. Tudjuk, hogy mire képes a zene, felelősséggel kell csinálni, nem kib*szott eszméket eladni vele.
 
Ádám: Na igen, vagy vegyük például a Slugdge nevű zenekart, akik roppant király death metal lemezeket írnak kvázi a csigák hatalomátvételéről. A zenében az a jó, hogy bármi belevihető, ha igényesen és kreatívan van interpretálva. Mi sem maradunk ott, ahol jelenleg most Heresy szövegei vannak. Annyit elárulhatok, hogy a következő lemez története már nem a földön, hanem a világűrben fog játszódni. 
 
Rockbook: Itthonról van olyan csapat, akivel jó viszonyt ápoltok? Kivel mennétek el turnéra legszívesebben? (Akár itthon akár határon kívül!)
 
Boti: A második kérdésre válaszolva egy nagyon hosszú listát dobnék most össze, rengeteg iszonyat jó bandába futottam bele a Tumor Called Marla-tól az Archaic-on át a Nest of Plagues-ig. smiley Mindannyian nagyon szeretjük a Volumefeeder-t, nálam napi szinten pörögnek is a számaik, de szinte bármelyik bandát felhozhatnám, akikkel zenéltünk mostanában együtt. 
 
Rockbook: Hol lehet titeket élőben látni legközelebb? 
 
Boti: Január 11-én a Dürer Kertben, a Stagediving fesztiválon. 
 
Rockbook: Az utolsó szó joga a tiétek. Köszönöm az interjút és sok sikert kívánok a továbbiakban!
 
Tamás: Mi is köszönjük!
 
,,Mert mi is az ember? Hitvány titkok együttese csupán...,,
 
A Needless zenekar elérhetőségei: Facebook, YouTube, Bandcamp, Soundcloud
 
 
Lupus Canis
 
Támogatónk az NKA Hangfoglaló Program.