„Arra törekszünk, hogy még sok éven keresztül zenéljünk” – Macskanadrág interjú
A Macskanadrág közel 30 éve a hazai punkrock színtér egyik meghatározó zenekar, és bár a felállás többször is változott, az énekes-basszusgitáros, Krachtsmer Ákos „Garfield” kezdettől fogva a banda egyik motorja. Vele beszélgettünk a csapat múltjáról, meghatározó dalairól és koncertjeiről, valamint a készülő best of lemezről és egy közelgő együttműködésről is.
Rockbook: A Macskanadrág Salgótarjánban alakult még a 90-es évek elején/közepén, de a mai napig aktív. Korábban azt nyilatkoztátok, hogy leginkább a Toy Dolls, a Ramones, a NOFX, a Dead Kennedys, a MXPX és a Lagwagon hatott rátok, de a zenétekben erősen fellelhetőek (főleg a kezdetekben) a Blink-182, a SUM-41 és az Offspring hatásai és külsőségi jegyei. Ma mit mondanátok, milyen zenék és együttesek hatnak rátok leginkább?
Garfield: Ezek a bandák mindenképpen, de ami a részemről még ebből a felsorolásból kimaradt – de feltétlenül hozzáfűzném –, az a Pennywise zenekar Kaliforniából. Nagyon nem változunk, maradnak a jól bevált régi bandák. Nálunk ez nem olyan, mint a divat, ami évről évre a más. A mi zenénket vagy szeretik, vagy nem.
Krachtsmer Ákos „Garfield”
Rockbook: Nehezen találtátok meg a saját hangzásotokat?
Garfield: Inkább azt mondanám, nehezen találtuk meg azt a stúdiót, ahol ezt a műfajt jól keverik és értenek hozzá, de végül szerencsére megtaláltuk, és a Grenma stúdiós Matyi ezen a téren tökéletes választás volt.
Rockbook: A „Modern szerenád” és a „A Csillag még késik” nagy siker volt a maga korában és a mai napig dúdolgatjuk ezeket a dalokat (is). Az „Ez nem az a party” szintén igen híres dal lett, és jónéhányan indulóként énekelgetjük a koncertek előtt. Sok bandával ellentétben annak idején még a VIVA TV is játszotta a számaitokat. A 90-es évek végén vagy a 2000-es évek elején már számítottatok ekkora sikerre és ismertségre? Hogy érzitek, keményen megdolgoztatok ezért?
Garfield: Azt kell mondjam, hogy a zenekar két motorja Szabi és jómagam. Mi ketten mindent a zene köré építettünk fel, és minden időnket a zene töltötte ki. Mostanság természetesen már keményen kell dolgoznunk azért, hogy biztosítani tudjuk a zenéléshez szükséges feltételeket. Annak idején minden könnyebben ment, mivel ha szórványosan is, de megjelentünk a Vivában vagy más tv vagy rádió csatornán, ami a napjainkra megjelenésileg kb. a nullára redukálódott, így pedig elég nehéz az MNG iránti népszerűséget és érdeklődést fenntartani és koncertezni. A saját csatornáinkon próbálunk megjelenni, vagy híreket közölni azok felé, akik szeretik a zenénket, vagy ismernek minket.
Rockbook: A zenekar a szokásosnál is több tagcserét élt át, de te még mindig oszlopos tagja vagy a bandának. Vajon veled nehéz együtt dolgozni vagy mindenki mással? Mit gondolsz, miért volt sokszor átjáróház az együttes a zenészek számára? Illetve szerinted miért választotta mégis Figula Gergő az Alvin és a Mókusok helyett mégis a Macskanadrágot?
Garfield: Szerintem nem is vagyunk Szabival könnyű esetek, de a lényeg az elkötelezettség! Inkább az volt kevés a többi tagban, és annyira nem volt fontos ez a zenekar számukra, mint Szabinak és nekem. Elmentek más, jobban fizető formációba, vagy csak nem tudták már összeegyeztetni az életükkel a zenekarral járó dolgokat valamilyen változás miatt. A mai napig van olyan a tagok között, akinek nem fér bele az idejébe a havi egyszeri próba. :) Meglátjuk, mi lesz, arra törekszünk, hogy fennmaradjunk, és még sok éven keresztül zenéljünk.
Gergő elmondása szerint azért jött vissza a MNG-ba, mert megromlott a kapcsolat közt és Alvi (Öreg) között. Nem volt már ez inspiráló számára, ezért véget vetett a sokéves kizsákmányolásnak, amit az öregtől kapott.
Zvada Szabolcs
Rockbook: 10 évvel ezelőtt bejelentettétek, hogy nem adtok ki több albumot. Aztán fordult egyet a világ és 2020-ban mégiscsak megjelent a „Pénzt és Életet” című nagylemez. Miért gondoltátok meg magatokat, és hogy látjátok, meg fogjátok még cáfolni többször is ezt a korai téves bejelentést? Várható még album tőletek mostanában?
Garfield: Minden zenekar életében vannak hullámvölgyek, és mi sem vagyunk kivételek ez alól. Ha jól emlékszem, Szabi vetette fel, hogy talán jobb lenne, ha befejeznénk, és kivonnánk magunkat a punk rock forgalomból. Kb. fél évig bírtuk, aztán valahogy ismét egymásra talált a banda, és újrakezdtük a zenélést, mert mindannyiunkban maradt egy űr zenekar pihenőideje alatt, és össze is hoztuk újult erővel, 10 év alatt a Pénzt és életet lemezt. Úgy érzem, jó döntést hoztunk, hogy újra beindultunk, de ezt döntsék el inkább a rajongók!
Jelenleg egy Macskanadrág „Best of” lemez befejező munkálatai folynak, amin 23 régebbi dal szerepel a 1996-2003-as időszakot átfogva, főleg olyan számokkal, amiket nem találtunk megfelelő hangzásúnak, és úgy gondoltuk, jobb felvételeket igényelnek. Több régi dalra is készül klip, amit már a megjelenésük idején is szerettünk volna megvalósítani, de akkor még nem tudtuk megoldani és finanszírozni ezeket. Sok dalban volt anno fúvós szekció, ami ma már nincsen, de a dalokat újragondolva, megpróbáltuk gitárszólamokkal pótolni ezt, és szerintem egész jól sikerült. Ez a lemez december második hetében fog megjelenni, hogy a család már erre tudjon pogózni a karácsonyfa alatt, vagy a fáról ugrálni az ajándékdobozokra.
Rockbook: Bár punkegyüttesként deklaráljátok magatokat, nincsenek durván obszcén és szélsőségesen politika ellenes dalszövegeitek. Hangzásban is leginkább a vidám, dallamos ritmusok várják a hallgatóságotokat, akkor is, ha éppen valami negatív dologról énekeltek. Az életszemléletetek is ilyen kettős? Egyszerre lázadoztok, de próbáljátok az élet szépségeit megtalálni? Könnyen tudjátok összeegyeztetni a magánéleteteket az együttes dolgaival?
Garfield: Nem vagyunk nagy szövegírók, az tuti, de igyekeztünk a tőlünk telhető legjobb szövegeket megírni, aminek van is tartalma, pl.: az „Egyszemélyes jégkorong”-nak.
A zenekart nehéz összeegyeztetni a privát munkánkkal, ezért is van az, hogy már a havi egy próbának is nagyon örülünk. De van olyan is, aki erre sem tud eljönni...
Rockbook: Neked van olyan dalod vagy albumod a Macskanadrágtól, amit különösen szeretsz? Esetleg van valami nagyon emlékezetes élményed, egy stúdiófelvétel vagy klipforgatás során, amit megosztanál velünk?
Garfield: Az összes lemezt szeretem, amit készítettünk. Lehet, hogy nem szólnak a legjobb minőségben, de ezek akkor is a mi gyermekeink.
Ritka volt a kellemes klipforgatás. Az mindig nyűg az embernek. Vagy túl hideg van, vagy túl meleg. A legutóbbi forgatás mondjuk egész jó volt, az MNG Service-re készült klip, amit már a MNG „Best of” lemezre is felvettünk. Az 1 perc 30 másodperces dalt viszonylag könnyen és gyorsan felvettük. Gondolom, nem lövöm le a poént, ha elárulom, hogy egy roncstelepen forgattunk.
Rockbook: Idén már 28 éves a zenekar és nagyon sok más együttessel kötöttetek barátságokat a közel három évtized alatt. Kikkel álltok a legközelebbi kapcsolatban és kikkel szerettek együtt fellépni, közösen dolgozni? A Facebook-on például sejtelmesen elhintettétek, hogy a magyar rockkirálylánnyal, Dodóval (I’m Dorothy) készültök valami közös dallal. Elárulnál esetleg egy kis háttérinfót erről az együttműködésről?
Garfield: A 28 év alatt nagyon sok zenekarral dolgoztunk és kerültünk baráti kapcsolatba, ezért neveket nem is sorolnék fel, nehogy megsértődjenek, akik véletlenül kimaradnának. Dodóval készült egy dal, amiben felváltva éneklünk verzénként, és a szövegen is úgy alakítottunk, hogy Dodó is tudja énekelni, mivel eredetileg csak az én szemszögemből volt hallható, úgyhogy kellett egy kicsit csavarnunk rajta, hogy egy nő is előadhassa az ő oldaláról nézve. Ez a dal egyébként az „Igazi szerelem”. Azt kell mondanom, baró lett a végeredmény.
Rockbook: Hogy látod, a 90-es években volt nehezebb punkrock együttesként érvényesülni, vagy inkább ma nagyobb kihívás betörni a köztudatba a bandáknak? Ti azért még online marketingbüdzsé, YouTube, Facebook, TikTok, Instagram és Spotify nélkül értétek el a mai ismertségeteket. Emlékszel még, mit tettek régebben azért, hogy felfigyeljenek rátok?
Garfield: Mi annak idején postáztuk a kazettákat. Itthon sokszorosítottuk őket, és nyomtattunk hozzájuk fekete-fehér borítót. Talán 60, vagy 99 Ft volt a kazi, amit mi 50 Ft-ért vettünk, a profit pedig a nyomtatáson kívül kb. 20 Ft volt. Ebből vettük az első pengetőinket.
Rockbook: Már 1996-ban együtt turnéztatok az akkor is népszerű Aurora és Prosectura együttesekkel, 1997-ben pedig már a GBH előzenekaraként játszhattatok, ami óriási élmény lehetett egy páréves zenekar számára. Hogyan éltétek meg ezeket a kezdeti sikereket, illetve ma mit tartasz igazi sikernek?
Garfield: A Dead Kennedys-t ki ne hagyd, arra vagyok a legbüszkébb! A Pecsában volt, jó régen. Én mostanában már azt egy sikeres napnak könyvelem el, ha úgy ébredek fel, hogy nincs semmim meghúzódva vagy beállva, és szerintem Szabi nevében is beszélhetek, mert vélhetően ő is osztja ezt a nézetemet.
Rockbook: Hamarosan 30 éves lesz a zenekar. Gondolkoztok már rajta, hogy mivel lepitek meg a közönséget? Várható majd turné, nagykoncert, korábbi tagok felbukkanása, új album vagy videoklip a jubileum alkalmából?
Garfield: Jó lenne addigra egy új dalokból álló albumot összehozni, ami szerintem egészen esélyes is. Mindenekelőtt pedig zenélgetni szeretnénk, amennyire ez lehetséges, mivel kevés az olyan klub, ahol egy underground banda – mint például mi – fel tud lépni.
Klipek pedig addig is érkeznek a „Best of” lemez dalaira. Ezeket közzétesszük a csatornáinkon, úgyhogy azokat érdemes figyelemmel kísérni. Üdv: MNG!”
GG
Támogatónk a Nemzeti Kulturális Alap és a Hangfoglaló Program.