'Átutazó' premier az Akvárium Klubból - Hét Jel interjú
A Hét Jel zenekarrá alakulásakor Pócsi Pisti azt ígérte, hogy kompromisszumok nélkül fogja megvalósítani művészi, zenei elképzeléseit. Április 5-én a Black-Out vendégzenekaraként egy cseppet sem alárendelt szerepű koncerten mutatkoztak be az Akváriumban, majd másnap már a „turné” második állomását is maguk mögött tudhatták. Önmagában már ezzel a ténnyel is méltóra sikerült a bemutatkozás. Éppen egy hónappal a debütálás után megjelent az Átutazó koncert változata, ami hűen mutatja be miről is szól a Hét Jel. A zenekar tagjaival, Pócsi Istvánnal, Kiss Lászlóval, Gilián Péterrel, Nóniusz Gáborral és Tari Botonddal beszélgettünk a közelmúltról, és a most megjelent klipről.
Rockbook: Csapjunk is a közepébe! Klip, vagy valaminek az előszele az Átutazó?
Pócsi István: Annak az útnak a hű lenyomata, amin december elejétől járunk ezekkel a srácokkal. Talán ez a magasztos megfogalmazás a leghelyesebb. Nagyon szerettem volna, hogy ennek a mérföldkőnek egy nagyon komoly minőségű dokumentációja készüljön el. Ez lett az Átutazó. Eleve egy fontos dal a Hét Jel történetében, ami eddig nem kapott képi alátámasztást. Tessék, most itt van, csupa „szeretem” emberrel az oldalamon.
Rockbook: Extra gyorsan elkészült az utómunka, ezzel üzenni szeretnétek valamit?
P.I.: Ha már technikailag több stáb ennyire profin dolgozott, igazából miattuk is fontosnak tartottam, hogy a lehető leggyorsabban megjelenjen. Ami ezzel párhuzamosan nagyon fontos, hogy ezt a zenekart egy ilyen anyaggal tudjuk legalizálni. Akik ott voltak a koncerteken, tudják, hogy milyen a Hét Jel, de a nagy többséghez csak most kezdünk eljutni. Akik ott voltak, azoknak egy jó emlékeztető szuri, a többieknek pedig egy kis ízelítő. A projekt zenekarrá alakult, az Átutazó pedig tökéletesen mutatja az egységünket.
Rockbook: Valahol azt olvashattuk a koncert kapcsán, hogy gyakorlatilag szupergroup alakult. Mit kell ezen még legalizálni?
P.I.: Tévhit szerintem, hogy az által, hogy jó arcok, vagy sokat próbált figurák vannak egy zenekarban, már garantálja ezt a kitüntető megnevezést. Láttunk már tényleg szuperszonikus zenészekből összeállt zenekart, ahol a produktum nem lett annyira fényes. Így én ezennel is kérem, ne is gondoljon senki ilyen pátoszosan a Hét Jelre. Hat zenész egymásra talált, és mostantól így alkotunk. Ha kifelé jó érzést sugárzunk, annak nagyon örülök, mert az a célunk, hogy mi magunkat jól érezve szórakoztassunk.
Rockbook: Egy kicsit az elvárásokról és a beteljesülésről is váltsunk szót. Milyen hangulatban telt a koncertre készülés időszaka?
Kiss László: A hangulat nagyon jó volt, néha már túl jó is (ha-ha), persze ez a munkától nem vette el az időt és a figyelmet sem. Pár hónap alatt irgalmatlan mennyiségű melót tettünk bele a dalokba sokszor a nulláról, hiszen teljes hangszerelési feladatokba kellett belemélyedni annak ellenére, hogy ezek a nóták lemezen már megjelentek. Viszont zenekar kezében sosem voltak ezidáig.
Gilián Péter: Gyakorlatilag három “duó” állt össze egy “szextetté”, értem ez alatt a Boti & Huni, valamint a Taz és az én párosomat, akik jó pár éve együtt koptatjuk a színpadot. Nóniusz és Pisti pedig ugyanúgy sok-sok munkaórát beletett egymás vérének a szívásába, vagy ha még viccesebb és frappánsabb akarok lenni: ‘Vérrel írva’ volt a kapcsolatuk.
Rockbook: Hogy éltétek meg a koncertet-koncerteket?
Nóniusz Gábor: Utólag esett le, hogy egyáltalán nem izgultam semmin. Meg is lepett. Annyira pontosan elő volt készítve, és annyira pontosan tudtuk, hogy mikor minek kell történnie, hogy sem vizsgadrukk, se semmi egyéb nem volt rajtam. A másik pedig, hogy egy olyan baráti segítő közeg kezébe tettük az életünket, hogy nem is kellett izgulni. Biztonságérzet volt.
P.I.: Részben önkívületi állapotban toltam le a koncerteket, az egyik bemutatásnál Boti nevén kellett gondolkodnom, ez épp az Átutazóban történt.
Tari Botond: Teremtettünk, teremthettünk magunknak egy kényelmes komfortzónát. Emellet egy csomó technikai újítást is alkalmaztunk ezeken a koncerten, amelyek mindegyike a színpadi előadói létünket tették szabadabbá. A koncertek éppen ezért lazaságban, boldogságban, örömben teltek. Valahol írták is utólag egy kritikában: tök jó volt a buli, de a stílushoz és a műfajhoz nem illik ez a rengeteg mosolygás. Talán igazuk is van, de olyan boldog voltam, hogy nem tudtam palástolni. A színpadon látható produkciónkat nagyon komoly, több hónapos, 0-24-es munka előzte meg és minden úgy működött, ahogy kellett.
Pócsi István
Rockbook: Milyen visszajelzés érkezett a közönségtől?
K.L.: Kizárólag csak jó visszajelzések érkeztek a közönségtől a koncert közben és után is, ez pedig hatalmas plusz löketet ad nekünk a jövőre nézve.
T.B.: Számomra a koncertek közben érkezett az első és talán legfontosabb feedback: a közönség nem hagyott ott bennünket, sőt! Egyre többen lettek és érdekelődve figyeltek. Igaz, hogy ezért mi előzetesen és a helyszínen is minden tőlünk telhetőt megtettünk, de ez akkor sem egy elvárható dolog. Főleg egy olyan estén, ami nem első sorban rólad szó. Valószínűleg érezhető volt, hogy szeretet és őszinteség árad a színpadról!
Rockbook: Sikerült azt megvalósítani élőben, mint amit terveztetek?
K.L.: Úgy gondolom, hogy igen. Természetesen a buli hevében mindig előfordul, hogy félremegy kicsit ez az, de majd minél többet játsszuk élőben ezt a műsort, annál jobb és jobb lesz. A most megjelent Átutazó koncertfelvétele ráadásul arról tanúskodik, hogy azért már most is elég jó állapotban vannak a dalok.
Rockbook: Lehet már most a jövőről beszélni?
P.I.: Természetesen, sőt kell is. Az Átutazó ennek a korszaknak az első lenyomata. Az év folyamán egy extra kiadvány formájában a teljes koncertanyagot szeretnénk megjelentetni, és már ki vannak azok az új szerzemények választva, amik a már zenekarrá alakult Hét Jel következő lépéseit fogják jelenteni. Most lehet ráfeküdni a szervezői munkára is, így remélhetőleg minél hamarabb újra a színpadon állhatunk.
Kapcsolódó koncertek, klubok
Kapcsolódó érdekességek
