Bejelentkezés

x
Search & Filters

„Az innovatív zene iránt mindig lesznek érdeklődők” - Interjú a szentesi Zone63 zenekarral



Noha a Rammstein vagy a Fear Factory befutott, elismert zenekarok, maga az industrial metál műfaj mindig is egy rétegzenének számított. Ennek dacára akadnak lelkes képviselői itt hazánkban, mint például a Zone63. A zenekar dolgairól beszélgettünk Spitzer Jenővel (gitár), és Szabó Lászlóval (ének).

Rockbook: - Először is mit kell tudnia rólatok az olvasóknak?


Jenő: A Zone63 egy industrial metal-t játszó zenekar, az elektronikus zenei elemeket súlyos és feszes metál zenével építjük egybe, ami nem a legelterjedtebb az underground világban. Az öt fős formáció a stílusnak olyan nagyjai előtt kíván tisztelegni, mint a Rammstein és a Fear Factory. Témáink militáris és posztapokaliptikus jellegűek, valamint a legkülönbözőbb, sokszor eltorzult emberi vágyak kerülnek elő a dalokban. Még 2011 végén kerestem meg Lacit az elképzelésemmel, amit gyorsan közös ötletelés követett. Aztán jött a fekete leves, a tagok keresése. Lényegében majdnem egy évig tartott, mire az első formáció próbálni kezdett. Azóta szerencsére az első album, egy videoklip, számos sikeres koncert van mögöttük, előttünk pedig - ami mindig fontosabb- számos lehetőség, amiket nem leszünk restek megragadni.

Rockbook: - Korábban szentesi bandaként voltatok ismertek, nemrég azonban áttettétek Szegedre a székhelyeteket. Mi volt az indok?

Jenő: Több oka is van ennek. Egyrészt a zenekarból hárman Szegeden tanulunk, a dobosunk pedig ott is lakik, így minden szempontból sokkal egyszerűbb a rendszeres próbálást ott megoldani.

Laci: Másrészt pedig lássuk be, a lehetőségek is sokkal szélesebb körűek, ezt rétegzenénél különösen figyelembe kell venni. Egy kreatív underground zenei műhely (Szentély) tagjává váltunk, ami mindenképpen előrelépés.

Jenő: Mindig is volt bennünk lokálpatriotizmus, ezért is szerepel a nevünkben a 63-as szám (Szentes körzetszáma), de otthon sajnos az elkövetkező jó pár év nem az élő zenéről fog szólni, pláne nem a metálról. És akkor a mi sajátságos helyzetünkbe már kár is belemenni.

Rockbook: Idén jelent meg bemutatkozó lemezetek, a Desires. Hogy fogadta a szakma, és a közönség?

Jenő: Úgy gondolom, alapvetően jó volt a fogadtatás minden oldalról. Industrial által csak részben vagy semennyire sem érintettektől és a stílusban jártas emberektől egyaránt, mindkettőnek nagyon örültem. Nem csak a közönségét kezdte el megteremteni az album, de a szakmán belül is kaptunk számos pozitív visszajelzést. Jelentek meg cikkek, szerepeltünk vele tévében, felkértek filmzene írására is, valamint külföldi koncertlehetőségeket is hozott a konyhára a Desires. Na meg építő kritikát, ami mindig előre mutat, kell is. A ,,jó” magyar mentalitás sem maradt el, vannak olyanok, akik eretneknek tartanak minket, de erre mindig készen kell állni és tudni kell helyén kezelni, főleg az underground-ban.

Laci: Fontos megemlíteni az amerikai Metal Recommendations nevű oldalt, amely személyünkben először írt lemezkritikát magyar zenekarról, mi több industrial-ról is. Kezdésnek egy 10/7-es lemezkritikával szerintem sokan elégedettek lennének.

 

Zone63 - Shadows of the Past

 

 

Rockbook: - Az industrial műfaj mindig is rétegzenének számított, pláne Magyarországon. Miért döntöttetek mellette?

 

Laci: Mióta az eszemet tudom industrial metal-t hallgatok, így miután Jenő felkeresett ezzel, szinte azonnal rábólintottam.

Jenő: Én soha nem voltam különösebben nagy industrial-os, noha minimális szinten ismertem a stílust. Aztán volt szerencsém végigtombolni két Rammstein koncertet. Már elsőre is levett a lábamról, utóbbin pedig a második sorból érezhettem át ennek az egész világnak a hangulatát. Tetszett maga a tematika, a zene feszessége, és az elektronikus zene igényes felhasználása. Hazaértem és elhatároztam, hogy én is valami ilyesmi, egyedi dolgot szeretnék összehozni, nem a kétmilliomodik punkrock vagy trash bandát.

Rockbook: - Mennyire nehéz eljuttatni az emberekhez a zenéteket, megtalálni hazánkban a közönségét?

Jenő: Eljuttatni az emberekhez valamit úgy gondolom, relatíve könnyű az internet világában, azonban valami kevésbé populáris és nem könnyen emészthető dolognak megtalálni a közönségét már korántsem egyszerű. Amellett, hogy az internet a promócióban könnyebbséget hoz, nagyon felhígította a zenei életet. Feltöltöd a zenédet és szinte biztos, hogy abban a pillanatban valaki más is megtette a sajátjával. Elveszik az ember ebben a nagy rengetegben gyorsan.

Emellett amit én problémának látok, – és ez erősen hazai sajátosság – hogy nem befogadóak az emberek a zenei innovációra (sem). Hullámok vannak, amikor pl. mindenki a folk-ra kap rá, vagy éppen a core irányzatokra és létrejönnek a kérész életű, nagyon kirekesztő tömegek. Valahol szomorú dolog ez nagyon, hiszen gondoljunk csak bele, mi lett volna, ha annak idején kifújjognak egy Led Zeppelint, mert más csinált, mint az elődjei? Nem magunkat akarom ezzel prófétaként beállítani, rengeteg ötletes, ígéretes zenekar kerül süllyesztőbe emiatt.

Ennek ellenére van az industrial-nak is stabil közönsége, valamint az innovatív zene iránt is lesznek mindig érdeklődők, már nekik is öröm ezt csinálni. Természetesen bízunk benne, hogy meg tudjuk a zenénket szerettetni szélesebb körökben is, nem célunk a kis klubos bulik szintjén megragadni.

Rockbook: - A dalaitok igen keményen építenek elektronikus alapokra, betétekre, viszont sampleres nincs a zenekarban. Élőben hogyan oldjátok meg ezeknek az elemeknek a visszaadását?

Jenő: Nem titok, hogy nagyon sokáig kerestünk sampler-est is a zenekarba, de egy idő után kénytelenek voltunk ezt feladni, nem találtunk senkit a környéken. Az elektronikus betétek és egyéb hanghatások visszaadását pedig úgy oldjuk meg, mint sokan mások: metronómra időzített alapokra játszunk. Ebből adódóan egyértelmű, hogy az atompontosság elengedhetetlen, egy kicsi megingás is romba döntené a performanszt. Sokszor kaptunk hasonló értelmi szintű véleményeket, hogy: ,,Na gyerekek, benne van Bill Gates is a zenekarban? Meg most ti rockerek vagytok vagy diszkósok?” Szét kell nézni a stílusunkban és egyből nincs a megoldásunkban semmi különleges.

Rockbook: - Számaitokat angol, és német nyelven adjátok elő. Esetleg van tervben magyar is?

Jenő: A Desires albumon is szerepel egy Bonanza Banzai átdolgozás, illetve ha a közeljövőben nem is, valamikor szeretnénk mindenképpen egy-két magyar nyelvű dalt.

 


Rockbook: - Mennyire tölt be nálatok fontos szerepet a színpadi koreográfia?

Jenő: Nagyon fontos szerepet tölt be, minden számhoz van egy koreográfia skicc készítve, amit - ha a helyszín lehetővé teszi - megvalósítunk, emellett egyfajta egyenruhában lépünk színpadra. Katonás a stílus is, illetve úgy gondolom, hogy az egységes megjelenés és mozgás igényesebbé teszi a produkciót. Szeretnénk látványelemeket, pirotechnikát is alkalmazni, ehhez viszont erre alkalmas helyszínek kellenek.

Rockbook: - Általános probléma manapság a koncertek alacsony látogatottsága, stílustól függetlenül. Szerintetek milyen ok bújhat meg ennek az érdektelenségnek a hátterében?

Jenő: Na, erről szinte tanulmányt lehetne írni. Van egy generáció, ami megszokta, hogy mindent ingyen kap, így nem fizet a zenéért sem. Ha egy koncertbelépő egy-két sörnél többe kerül, akkor inkább elmegy a kisboltba és vetet magának egy felnőttel még egy kanna tablettás bort, neki az is elég szórakozás. Ha ismerős, barát zenél, akkor talán elnéz, de sokszor akkor is annak reményében, hogy majd ő beviszi ingyen. Vannak a fotelrockerek, akiket nem is restek a live stream-el táplálni és újból érvnek tudom hozni azt is, hogy csak a bejáratott, népes dolgok érdeklik az embereket, ismeretlen dolgokat sokszor ingyen sem néznek meg.

Rockbook: Mik a hosszú távú terveitek?

Jenő: Minél szélesebb körben jelen lenni, idővel egy nem hűbérúr beállítottságú kiadóhoz kerülni, tökéletesíteni a színpadi show-t.  Na de hogy ne csak a távlati, nagy dolgokat említsem: készül egy öt számos EP, szervezés alatt van egy videoklip és egy külföldi, pár állomásos mini turné is.

Rockbook: - Végezetül: a hazai undergroundon belül mely zenekarokat kedvelitek, tisztelitek?

Jenő: Habár a legkevésbé sem underground, de Moby Dick, Földes László ,,Hobo”

Laci: Watch My Dying, FO System, Salvus, Földes László ,,Hobo”

Zone63 a Facebook-on: https://www.facebook.com/zone63?fref=ts

Zone63 a Rockbook-on: http://www.rockbook.hu/zenekar/zone63-0

 

Zone63 - Bite the Roadside (live @ Graffiti Klub, Szentes)

 






Ozzi
 
Címkék: 
Zone63