Bejelentkezés

x
Search & Filters

„Az istenek és a királyok fájdalmas titka: az, hogy az emberek szabadok.” - Slowmesh: 'Isolate' lemezkritika

Második nagylemezéhez érkezett nemrég a Slowmesh zenekar. A beszédes című CD még tavaly év végén jött ki a Nail Records jóvoltából, és elődjéhez hasonlóan (Something New) igényesen megírt, dallamos stoner rock muzsikát rejt. Ha információim nem csalnak, több mint 3 év telt el a két album megjelenése között: volt egy remek EP-jük (a 2019-es Liquid Love), turnéztak Téglás Zoli (Ignite énekes) szóló-zenekarával, a Zoli’s Band-del a saját koncertjeik mellett, majd 2020 váratlan fordulópontot hozva szinte mindenki számára, új dalok írásába fogtak a fiúk, és megszületett a legfrissebb opus, az Isolate. Bizonyára rengetegen inspirálódtak 2020 világméretű eseményei miatt (elég csak a szociális platformokat figyelni, csak úgy ömlenek ránk a „szebbnél-szebb” hírek, elég csak „görgetni” hozzá) és művészi-alkotói értelembe véve, megpróbálták ezt valahogy a javukra fordítani, valami kreatív munkát szerettek volna kihozni belőle. Míg egyeseknek ez maga volt a válság, a reménytelenség (vagy éppen a vég), sok zenész mégsem adta fel, bár ha kissé komoran s törötten is, de haladt tovább a kijelölt útvonalon. 
 
A kvartett sajtóközleményében azt olvashattuk, hogy a zene továbbra is maradt a régi mederben, valahol a desert rock, stoner és a grunge hármas-határmezsgyéjén elhelyezkedve: az előzetes hallgatások alkalmával, egyre csak erősödött bennem az érzés, hogy az Isolate túlmenően felülmúlja elődjét, több aspektusból is. A szokatlan country-western hangulatot árasztó bevezető (Add Cart) után berobbannak a Slowmesh turbinák: húzós, groove-os rock and roll-ral árasztanak el bennünket, közel 38 percen át kapjuk az arcunkba a southern (néhol csipetnyi hard rock) feelinget, mely tele van jobbnál-jobb pillanatokkal. Érezhető szerzői-írói progresszión ment keresztül a csapat, a nóták sokkal kiforrottabbak, a refrének, ha lehet azt mondani, még nagyobbat ütnek, elég csak meghallgatni a szenzációs címadó tételt vagy a Little Rock Nine-t. 
 
 
Mindkettő grandiózus tétel, de az „egészséges” értelembe vett slágeresség magaslatainak még korán sincs vége, szinte mindegyik dalban felfedezhető egy olyan rész, ami miatt emlékezetessé-szignifikánssá válik. A Ladyguest kocsma-blues-os sleaze-rock-ja simán megfér az Alice In Chains-t és amerikai tv-sorozatokat idéző Liquid Love mellett. És mindezt úgy, hogy nem fordulunk át a ló túloldalára, nem változunk át semmilyen csöpögős-nyálas kontenté. Az elképesztő dallam-centrikusság mellett (Szabó Dávid óriási vokálokat hoz) a Slowmesh-nek sikerült megőriznie lazaságát, de ugyanakkor, ha kell, képes „komolyabb sérüléseket” is okozni. A gyönyörű basszus (Mészáros-Komáromy Dénes érdeme) és zongoratémával operáló, lassabb lüktetésű Out Of Reach pont ilyen, hangulatában lágyabb tónussal rendelkezik, de ahogy a szöveget figyelem még most is kiráz a hideg. A maga nemében brutális mondanivalójú track, a másik kedvenc, a záró Sunflower mellett. Amúgy elég komoly dolgok jelennek meg a szövegekben (az egész albumot áthatja a személyes hangvétel) de egy ilyen év után, szerintem, ezen senki nem fog csodálkozni, sőt, nagyon remélem, hogy hamarosan múlt időben fogunk erről beszélni, bármennyire aktuális még mindig. A zenén nem érezni a keserű feketeséget, még ha tematikájában nem éppen vidám és szív-melengető, amit hallunk, de ez most már a valóságunk része. Izolációban, elzárva a többiektől… Beszabályozva, keretek közé szorítva és a digitális sugárzás vakító fényben nap, mint nap módszeresen megfürödve, egy biztonságosabb jövőkép érdekében. A Together Alone-ba például érdekes gondolatmenetet olvashatunk, a sötétebb hangnem ugye nem meglepő, a többi számhoz képest ennek talán kicsit másabb „íze” van. Az Isolate-re és erre is készült videoklip.
 
 
A 6 percen felüli Sunflower zárja a korongot, a pumpáló-vaskos riffekre (amelynek szólóját Tari Szabolcs, a lemez producere jegyzi) és feszes dobjátékra (Apró Antal kiválóan hozza a ritmusokat) épülő nótába ismételten hatalmas refrént írtak bele a fiúk. Már-már katartikus jelleggel bír, a végén levő akusztikus résznek (ahol szintén Tari Szabolcs játéka hallható) köszönhetően pedig méltósággal zárja le az egész lemezt. A 11 szám többnyire közép-tempóban pörög, végig fogva tart bennünket üresjárat nélkül, csak megy és húz magával dalról dalra, s mindezt úgy, hogy erőlködésnek vagy görcsös megfeszüléseknek nyoma sincs. A hangzással is elégedett vagyok, az Isolate tisztán és erőteljesen szól (üdvözlöm Sohajda Péter urat!) többszöri hallgatás után is felfedezek egy újabb basszus-futamot vagy egy stílusosan elnyújtott-bújtatott gitárszólót. A ragadós-fogós refrénekkel felvértezett nóták egyszerűen belevájódnak a füleidbe, gyakorlatilag olyan, mint egy fájdalom-csillapító, ami azonnal hat. Remek érzékkel megírt, komplett kompozíciókat kapunk, látszódik és hallatszódik, hogy a srácok szívük-lelküket beletették ebbe az albumba. Az előző kiadvánnyal ellentétben, az Isolate booklet-jében helyet kaptak a szövegek, érdemes elolvasni őket, ugyanis zenével együtt az igazi. Szabó Dávid végig érthetően énekel, ügyesen artikulál, simán ki lehet venni, hogy mit mond, de ha az összképet nézem (belevéve a profi hangszeres tudást és írói-vénát) totál nyugati színvonalúvá válik az anyag, minél többet nyúlok a lejátszás gomb után. Az igényesen kivitelezett, szimbolikus borító és a lay-out (a friss logó nekem jobban bejön) meg hab a tortán.
 
Becsülendő, hogy a lehangoló tavalyi történések ellenére, egy ennyire felemelő lemezt tudtak összehozni a Slowmesh tagjai, mondjuk azért sokan képesek erre, de sokan el is véreztek az út alatt, mely idáig vezetett. Szerencsére vannak, akik nem adják fel a küzdelmet, időt és vért nem spórolva áldoznak a rock and roll Isteneinek/Ördögeinek oltárán. Nagy kincs ez manapság, óvjuk meg!
 
 
Az Isolate a HammerWorld január-decemberi CD mellékleteként jelent meg, de a zenekartól csinos digipak formájában is beszerezhető, illetve a szokásos platformokon vagy a csapat hivatalos honlapján keressétek.
 
Az ismertetőm címe pedig Jean-Paul Sartre író, Drámák I-II. című művének egy idézete.
 
Az Isolate dallistája:
 
01. Add To Cart
02. Sold Out
03. Isolate
04. Little Rock Nine
05. Ladyguest
06. Out Of Reach
07. Liquid Love
08. Just A Guy
09. Up To You
10. Together Alone
11. Sunflower
 
 
Elérhetőségek: Honlap, Facebook
 
Lupus Canis