Baráti bokszmeccs a Hajón: Malevolence, Gatecreeper, Dying Wish koncertbeszámoló - A38 Hajó, 2026.06.10.
Malevolence, Gatecreeper, Dying Wish - A38 Hajó, 2026.06.10.
Van valami különösen szimpatikus abban, amikor három zenekar három különböző irányból érkezik, mégis ugyanarra a célra tart: minél nagyobb pusztítást végezni a nyakizmok között. A Dying Wish, a Gatecreeper és a Malevolence pontosan ilyen csomagot hozott június 10-én az A38 Hajóra, ahol a metalcore, a death metal és a hardcore találkozása garantálta, hogy ezen az estén senki sem marad egy helyben.
Hobbista firkászként vannak az életnek csapdái. Az egyik ilyen, hogyha este hatig dolgozol és a bulika hétkor kezdődik, akkor hiába számolod ki patikamérlegen az érkezésedet, valami úgyis keresztbe tesz (elhúzodó munkafolyamatok, közlekedés stbstb). És ha magabiztos vagy a dologban, akkor a törvényszerűség gépezete kiszagolja ezt és beindul. Ennek a működésnek "hála" teljesen lecsúsztam az amerikai Dying Wishről. A női frontos metalcore csoport nyította meg az estét a hajón, adva meg az alaphangulatot az aktuális táncmulatságnak. Az idén a tizedik születésnapját ünneplő csapat az oregoni Portlandből indult meg, és három studió lemezt szabadítottak eddig a világra.
Őket a bemelegítésben a szintén amerikai színekben induló Gatecreeper death metal fogata követte. És meg is leptek. A helyszínen azzal az összképpel, amit a színpadon láttam, utólagosan írás közben pedig azzal, hogy ők death metal. 2013-ban másztak ki a barlangból, valahol Arizonában és négy az eddigi stúdiólemezeik száma, amivel terrorizálják a nagyérdeműt. Az énekesük megjelenése megvett kilóra és neki köszönhető, hogy a banda le sem tagadhatná a származását. Hosszú haj, napszemcsi, baseball (vagy inkább trucker) sityó, a mez szabású pólón pedig a varázs szám: 69. A többiek megjelenésben klasszikusabbak, kibontot rözsék ment is a rázás meg a hellikopterezés. A fárasztó munkanap okozta fásultságot lerúgta rólam a barlanglakó grooveok energiája és az a magabiztos jelenlét, amivel a srácok belakták és leuralták a színpadot a srácok, nem az (urambocsá) fárasztóan kötelező előzenekar vagyunk, de mindek életérzés lengte be a termet, volt mozgás és a közönség jelentős része is inkább ott volt és ment a showal, minttsem kint a cigi sörrel.
Gatecreeper setlist:
01. Dead Star
02. The Black Curtain
03. A Chilling Aura
04. Caught in the Treads
05. Mistaken For Dead
06. Starved
07. From the Ashes
08. Desperation
Itt bukkant fel először a fejemben a gondolat, hogy érdekes dolog ez a modern metál címke, meg úgy alapból a mai szkéné. Mert vannak a klasszikus irányok képviselői, akik beleférnek a skatulyákba (death, black, thrash stb) és viszik tovább az oldschool lángját, nagyon helyesen. Meg vannak azok, akik már inkább azt a lángot viszik, hogy milyen zenéken nőttek fel, náluk a filing megragadása és az összkép a lényegesebb, mintsem a genre hűség. Olvasztótégely az ember, minden tapasztalása és az őt ért hatások összeségéből kovácsolodik össze és izgalmas, amikor ezt a folyamatot a mai vagy inkább a fiatalabb bandák átemelik a zenélésbe, elmosva így a határokat. És ez a gondolat a Malevolence-nél csúcsosodott ki.
A srácok már azzal gurítottak egy merészet, hogy az átszerelésnél kezdetben vala a metal de aztán annak helyére becsúszott valami franciás, triphoppos, rappes cucc. Nekem nem volt vele bajom, sőt még hozzá is adott a hangulatomhoz, a Gyűlőlet című Vonvent Cassel remeklés húrjait pedítette meg a lelkemben, hogy aztán amikor a valódi húrok is megpendültek a színpadon már totálisan utcai zavargásos flessben legyek, amire csak ráerősített a frontemberünk fehér pólós, fekete (golyóállóra hasonlító, de amúgy Nike) mellényes megjelenés. Kezd a Malevolence.
És megint felbukkan ez a modern metál dolog. Mert modern is meg metál is, de ez amúgy hardcore baszod, le se tagadhatná a gyökereit és miért is tenné.
A nevükkel ellentétben (Malevolence: rosszindulat, rosszat akarás, gonoszság) a brigád közvetlen és laza. A stadionkoncertek és a nagyok előtti előzenekaroskodás nem szállt a fejükbe és érződik is, hogy ez a közeg az igazi otthonuk. A Hajó gyomra sajátos mágiával bír és ezt a varázst erőlködés nélkül hasznosítja a Malevolence. Sok koncerten jártam már, de kevés olyan frontembert láttam, mint Alex Taylor.
A fickó olyan mackós csibész kisugárzással bír, hogy azonnal olyan az egész, mintha a gimis spanod lenne, de ő nem rest mindannyiunk gimis spanja lenni. Mosolyog végig, spanol, frocliz, reagál a közönségre. Gyertek közelebb, jöjjön a wall, te oda állj, te pedig ide, csináljuk meg a legnagyobb circlet na gyerünk papi, fussál és társai. Mindezek persze kötelező kellékek, hadd lássam a kezedet, de mindezt olyan lazasággal és könnyedséggel, amit az eredet magyaráz csak meg.
A fiúk britek, egészen pontosan Yorkshire déli részén alakultak az Úr 2010-es esztendejében és eddig négy sorlemezzel örvendeztették meg az arra fogékonyakat. Előhallgatva őket nekem nem jött át, élőben jobban érvényesül az a mix, amivel dolgoznak és beleviszok azt a bizonyos pluszt a dolgaikba. Ez pedig nem más, mint a szóló gitárosuk/másod énekesük Konan Hall teljesítménye. Míg Alex a klasszikus hc-s énekért felel, addig Konan az, aki azt a fajta amerikai bölény hangzást hozza, amit Anselmo vagy Windstein (és még sokan mások) képviselnek a sludge vonalról. Tisztább és lélekemlőbb a hangja, az érzelmi mondani való neki jut, Alexé a düh és nagyon élvezetes párost alkotnak. A jelenlegi program gerincét a Malicious Intent című album adta 2022-ből, erről négy dalt is eljátszottak a srácok, köztük a hivatkozási ponttá vált On Broken Glass-t, ez annyiból meglepő , hogy a turné maga a legutóbbi 2025-ös Where Only the Truth Is Spoken megfutatása.
Összességében az egész este egy baráti box meccs volt. Baráti, mert ahogy fentebb írtam a Malevolence közvetlensége magával vissz, ugyanakkor a zene súlya és vadsága hozza a boxot és az agressziót. Kellően feszes programot raktak össze, nyolc dalt, semmi sallang vagy töltelék, profi tálalásban. Hibátlan este volt, profi munka, köszönjük srácok.
Malevolenvce setlist:
01. Trenches
02. Life Sentence
03. So Help Me God
04. Still Waters Run Deep
05. Karma
06. Self Supremacy
07. Higher Place
08. Keep Your Distance
09. Serpent's Chokehold
10. On Broken Glass
11. If It's All the Same to You
Virág Balázs Face
Fotó: Béres Máté
Kapcsolódó koncertek, klubok
Kapcsolódó érdekességek
