Bejelentkezés

x
Search & Filters

Dallamos black metal, Junkies tagokkal - Stoneblood: 'Shrines Of Morbid Indignity' lemezkritika



Rendesen meglepődtem, amikor meghallottam, hogy black metal lemez kiadására készül a Junkies zenekar. Halvány sejtelmem sem volt róla, hogy mit is várhatok majd a korongtól, de – csak hogy előre lelőjem a poént – előzetes félelmeim alaptalannak bizonyultak.
 
Ez kérem szépen egy nagyon jó lemez, egyedül megszületésének oka rendkívül fájdalmas: a zenekar (Szekeres András tiszta ének és akusztikus gitár, Gravel Shores ének és gitár, Barbaró Attila basszusgitár és Keresztes Viktor dob) barátjuk és technikusuk, a Paragon Zero vezetője, Bonnyay Péter „Bonyának” (P.) emléke előtt tiszteleg, aki 2021. november 18-án hunyt el tragikus hirtelenséggel. Az ő kiadatlan szövegeit gyűjtötte össze Gravel, majd ez után kérte fel zenekari társait arra, hogy vegyék fel vele az albumot. Az összes zenét Gravel szerezte a lemezt záró Alexander kivételével, az ugyanis P. szerzeménye. A lemez a Metal.hu gondozásában jelent meg.
 
És mitől is jó ez a lemez? Szerintem az egyik legfontosabb válasz erre a kérdésre, hogy a fenti háttér-információk ismerete nélkül én bizony meg nem mondtam volna, hogy itt a Junkies tagjai black metalkodnak. Egyedül talán András tiszta éneke az, ami felismerhető lesz sokunk számára.
 
Ami viszont még ennél is sokkal fontosabb persze az az, hogy az album sokszínű és változatos: van itt félelmetes intro a Chant Of The Outside képében és dallamos black zúzdák, melyekre jó példák a Scars Bleeding Fire, a Second Moon vagy az Inner Devil.
 
 
Természetesen akadnak lassabb, hangulatosabb darabok is, mint például az Everlasting Breath (mely remek bontogatós gitártémával és dobtémával indít, a refrén pedig az album egyik legjobbja), de ide sorolhatjuk még a Dive And Divide dalt is azzal a lebegős énektémával, illetve a Downfall Distress akusztikus gitárbetéteit és a The Sign Of Evil Royalty hangulatos basszusszólóját is többek között.
 
 
Gravel agresszív károgása és András tiszta vokálja remekül kiegészíti egymást, valamint a zenei teljesítményekbe sem nagyon lehet belekötni. Az akusztikus gitárnak természetesen alárendelt szerep jutott, de amikor megszólal, akkor érdemes rá figyelni (például a már említett Downfall Distress esetében). A lassabb és a gyorsabb tempók is szépen simulnak egymásba a számokon belül, jó példa erre a Rise Of The Titans, a Weeping Hollowness (itt még némi musical jelleg is felüti a fejét) vagy a himnikus jelleggel bíró Crown Of Ravishment.
 
A Tortured By Disingenuous Light – The Seventh Shrine elején András és Gravel egymásnak válaszolgatós énektémái igazán hatásosan indítják el az album utolsó előtti dalát, melyet az Alexander (P. szerzeménye) instrumentalizmusa szépen vezet le a lemez legvégén.
 
 
Az album hangzása mondhatni „tipikusan blackes”, de azért minden hangszert szépen lehet hallani – igaz, a pergő hangja lehetne picit erőteljesebb. Az artwork is „egyszerű, de nagyszerű”. Méltó megemlékezés ez a korong egy elhunyt barátról és egy igazán nemes gesztus a zenekar részéről, akik így tovább tudták vinni P. örökségét.
 
A ’Shrines Of Morbid Indignity’ album dallistája:
 
01. Chant Of The Outside
02. Scars Bleeding Fire
03. Everlasting Breath
04. Dive And Divide
05. Second Moon
06. Downfall Distress
07. Inner Devil
08. Rise Of The Titans
09. Weeping Hollowness
10. Crown Of Ravishment
11. The Sign Of Evil Royalty
12. Tortured By Disingenuous Light – The Seventh Shrine
13. Alexander
 
A teljes album ide kattintva meghallgatható.
 
 
Elérhetőség: Facebook
 
Gál Endre