A 2014-es évet a Ramones Mania a Spirál Bárban indította. Nem is akárhogy! Érdekes este volt mindenféle szempontból.

Nem igazán bánom, hogy interjút nem készítettünk, de hozzáteszem a Ramones Mánia tagjai készséggel álltak volna rendelkezésemre. Így viszont kifejthetem, hogy az eddig megszokott felállás helyett mit újított a zenekar. A Spirál Bár véleményem szerint alkalmatlan hely bármilyen hasonló esemény megrendezésére. Nincs backstage, így lehetetlenné válik az interjúzás, a beszélgetés, a zenekarok közös készülődése, stb. A meglehetősen kis színpadon kvázi szenvednek a zenészek.

Az este a tribute zenekaroké volt. Előzenakarként fellépett a Motörhand és az Iggy pop. Mindkét zenekar idősebb tagokból állt, és kellő mértéktartással játszottak, ami a feladatuk volt, azt teljesítették is, rendesen feldobták a hangulatomat.

Jóformán csúszás nélkül lépett végül színpadra a megújult R.M., az egyébként megszokott baráti társaság villámsebességgel felállt. Fontos tudni, hogy egy tribute zenekar akkor tribute, ha teljesen ugyanazt adják át mind zeneileg, mind stílusban, viselkedésben, öltözködésben, mint az általuk „utánzott” zenekar. Véleményem szerint a Ramones Mania nem tribute zenekar, de ez köztudott. Sajátságos stílusban játsszák el a számokat, ezért lesz plusz élvezet hallgatni, hisz már ismert dalokról van szó. A tagok mindegyikének extravagáns külseje okot ad és adott is a telefonok, fényképezőek, tabletek használatához.

Ha már a villámsebességről beszélünk, kihagyhatatlan volt a Blitzkrieg Bop (villámháború). Bekapcsolták a Rock and Roll Radio-t, elhangzott a Cretin Hop 1,2,3,4 ugye!! A She’s the One, igazai punk rockerekről van szó tehát, és hát az országútra is rátévedünk a Rockaway Beach-csel.

Szinte az összes klasszikus elhangzott. Maga a koncert páratlan volt, nem volt sok rizsa. De itt villámháborúról volt szó… Egy idegszálam volt a Spirál Bár „zseniális” szervezésétől, és azon is a hely tulajdonosa, vagy üzletvezetője (nem tudom ki volt) táncolt. A koncert nem egyszer lett megszakítva az idétlen beszólongatásokkal, az erőltetett jópofizással. A meghívott zenekartól elvették a mikrofont, persze a terem végből ment a fújozás. Teszem hozzá teljes joggal. Lényegében csak ismerősökkel telt meg a hely, protekciók egymás hátán a pultnál, a belépőszedésnél.

Egy kicsit tartottam attól, hogy a számomra kedvelt zenekar új felállása a kihagyás után milyen élményt ad majd, de a külső zavaró tényezőket leszámítva, nagyon jól éreztem magam.

Ragadics Csaba volt számomra az első olyan a dobok mögött, akire külön tudtam figyelni. Dan Dalton kedvessége lejött a színpadról, és csöndes mögöttes tudása kihallatszott a basszusból. Zizzy bebizonyította, hogy egyedül is megállja a helyét a színpadon, nekem nagyon kellemes csalódás volt. Riki Church… róla szerintem nem kell sokat mondjak. Sokan szeretik, elismerik, és véleményem szerint ez így is lesz még egy jó darabig. Kifejtette, hogy a magyar közönség igen is nehezen lendül bele a felszabadult bulizásba, és határtalan türelemmel énekelte végig a koncertet.

A zenekar mindig pontos volt, senki soha nem sietett, nem maradt le. A vokál tisztán hallható volt, és hatalmas munka érződik a megújult zenekar mögött.

Szívesen meghallgatnám a tagokat más más zenekarokban, de az biztos, hogy a Ramones Mania Ramones Mania tudott maradni, nem is akárhogy. Számomra megunhatatlanná tették a Ramones dalokat, és őszintén merem remélni, hogy minél hamarabb el tudok menni a következő koncertjükre ideálisabb körülmények között. 2014-ben legalább is biztos.



Budai Ági