Erős, megbízható anyag lett az új Obituary album: 'Dying Of Everything' lemezkritika
Szilárd meggyőződésem, hogy senki sem felejti el azt a pillanatot, amikor először hallott death metalt. Ez az én esetemben 1992-ben történt, amikor egy helyi lemezboltban (igen, akkor még voltak ilyenek) megláttam a zseniális borítójú The End Complete lemezt, az Obituary harmadik albumát. Mit ne mondjak, a borító szinte magába szippantott és muszáj volt megkérnem az eladót, hagy hallgassak bele a kazettába (ugyanis akkoriban ilyenek is voltak még szép számban). A zene pedig első hallgatásra letaglózott. Félelmetes erővel nehezedett rám minden másodperce, az ének hallatán pedig még jobban ledöbbentem, hogy hogyan is tud egy ember ilyen hangokat kifacsarni magából. A kazettát persze azonnal megvettem és hetekig mást se hallgattam. Kijelenthetem tehát, hogy death metal rajongásomért az Obituary a felelős.
Akiknek a pályafutása azért nem volt zökkenőmentes. Az első három albumuk tényleg csont nélküli klasszikus (hozzám természetesen a fentebb leírt elementáris erejű találkozás miatt a hármas számú nagylemez áll a legközelebb), de azért később is adtak ki remek lemezeket, még ha időközben néhány évre el is tűntek a színtérről és egy-két gyengébb album is becsúszott a zenekar diszkográfiájába. A legutóbbi nagylemezük 2017-ben látott napvilágot és véleményem szerint az egy erős lemez lett, érdemes beszerezni. Ez év január 13-án pedig a legújabb Obituary nagylemez is megjelent, ami a tizenegyedik a sorban.
A Barely Alive képében a zenekar bele is csap a lecsóba – egy örlő riffre érkezik be John Tardy bömbölő hangja Trevor Peres jellegzetes gitározása mellé. Remek albumindítás, sodró tempó, tipikus Obituary. A másodikként érkező The Wrong Time sejtelmes kezdése alatt szinte látja az ember maga előtt a csatába induló barbár hordák seregét – ez a dal kimértebb tempójú, de nagyon jók a kétlábgépes megoldások benne, az embernek automatikusan beindul tőle keze-lába.
A Without A Conscience is a lassabb darabok közé tartozik egy remek headbangelős középrésszel. A War háborús zajokkal indul, erre úszik be a zenekar fokozatosan felhangosodva és egy újabb középtempós death monstrumot alkotva. Ken Andrews Jr. nagyon feelinges dolgokat szólózik itt össze (de ez az egész album esetében elmondható), ráadásul még egy akusztikus kiállás is helyet kapott a dalban – hirtelen nem is tudom, hogy volt-e már erre példa az Obituary történelmében. Itt viszont tényleg nagyon ütős ez a kis szösszenetnyi betét.
A címadó dal gyorsabb vizekre evez – tuti koncertfavorit lesz belőle, remek váltások és zorall riffek keverednek egymással. Donald Tardy dobolása is abszolút élményszámba megy, de ezen ennyi év után már meg sem lepődünk. A My Will To Live és a By The Dawn remek brutalizálására a Weaponize To Hate még rá is erősít egy újabb jellegzetes Obituary riffel – ez a dal szintén a koncertprogramba kívánkozik.
A lemez végére is marad azért még szufla a csapatban, ugyanis a Torn Apart és a Be Warned (remek doomos részekkel megfűszerezve) is kiváló death metal szerzemények az Obituary minden erősségével felvértezve. Sokan illetik a zenekart azzal a kritikával, hogy már nem képesek megújulni és rendre ugyanazokat a köröket futják, én viszont azt mondom, hogy így és ebben a formában erre csak ők képesek – egészen egyszerűen baromi jó ezeket a dalokat hallgatni és kész.
Az album hangzása kiváló, Terry Butler basszusát is nagyon jól lehet hallani, nem kell a gitárfalak mögött nagyítóval keresgetni. A borító pedig egészen egyszerűen fantasztikus – szinte megint 1992-ben éreztem magam, amikor először megláttam a festményt. A kép alkotója, a lengyel Mariusz Lewandowski sajnos tavaly elhunyt, viszont érdemes más munkáit is megtekinteni, mert rendkívüli képeket készített.
Az album hossza másodpercre pontosan 45 percnyi játékidőt tesz ki – ez a nyolcvanas és a kilencvenes évek kazettacserélgetős korszakában pont ideális lett volna egy kazetta A vagy B oldalának a megtöltésére.
A cd booklet belsejét sajnos kissé puritánra vették, ugyanis a szövegek egyáltalán nem fellelhetők benne, viszont a fronton is látható festmény egy részlete itt is megjelenik, ami tényleg annyira szenzációs, hogy azt mindenkinek látnia kell.
A fentiek összegzéseként elmondható, hogy ha újabb mérföldkő most nem is született az Obituary műhelyében (ezt ennyi évtized után talán már irreális is lenne a zenekartól elvárni), a Dying Of Everything akkor is egy nagyon erős, megbízható anyag. Hallgassátok meg!
A ’Dying Of Everything’ album dallistája:
01. Barely Alive
02. The Wrong Time
03. Without A Conscience
04. War
05. Dying Of Everything
06. My Will To Live
07. By The Dawn
08. Weaponize The Hate
09. Torn Apart
10. Be Warned
A teljes album ide kattintva meghallgatható.
Gál Endre
Kapcsolódó koncertek, klubok
Kapcsolódó érdekességek
