Bejelentkezés

x
Search & Filters

"A gimnázium óta imádom a rock zenét" - Interjú Kiss Gergely olimpiai bajnok vízilabdázóval



Kiss Gergő, a honi vízilabda aranygenerációjának oszlopos tagja, olimpiai, világ és európa bajnok, jelenleg a Racionet Honvéd játékosa, akit a Rockbook Rockmagazin egy rendhagyó interjú keretén belül faggatott a rockzene iránti rajongásáról.

Rockbook: Szia Gergő! Hogyan és mikor került be a rockzene az életedbe? Kik voltak rád nagy hatással a kezdetekben?

Kiss Gergő: Sziasztok! Üdvözlöm a Rockbook olvasóit! Azt előre bocsájtom, hogy nincsenek zenei gyökereim, tehát a zenéhez egyáltalán nem értek, mint művelő, viszont nagyon imádom. A kazettás korszak vége felé csatlakoztam be, kb. 1989-ben tájékán. A rendszerváltás idején voltam 12 éves, akkor mentek a kazettamásolások a 60-as és 90-es kazettákon és akkor már előtérbe kerültek a Bon Jovi és a hasonló, akkoriban divatos bandák. Aztán a komoly váltás akkor állt be, amikor gimnáziumba kerültem, ott kaptam nagyon sok zenei hatást a Nirvana-n, Metallica-n, Red Hot Chili Peppers-en, Faith No More-on keresztül a Rage Against The Machine-ig, de még sorolhatnám. Vízilabdában pedig nagyobbak között játszottam, mivel erősebbnek és tehetségesebbnek ítéltek a korosztályomnál és azért ott is kaptam a dózisokat rendesen.

 

 

Rockbook: Kamaszként sok fiatal szeretett volna zenész lenni, mivel ugye nagyon menő a rock ’n’ roll életforma. Neked voltak ilyen jellegű ambícióid?

Kiss Gergő: Mint zenész nem, mint rocker, úgy igen. Tehát koncertre járni, zenéket hallgatni, olyan helyekre járni, ahol rock zene van, arra abszolút nyitott voltam. Régen voltak kultikus helyek, mint a Sideway, a Rocktogon és hasonló rockkocsmák, ahol lehetőség volt rock zenét hallgatni, ott ismertem meg többek között a Body Count-ot és a Biohazard-ot is. Hozzáteszem, hogy bennem mindig is volt egy kettősség, ugyanis nagyon szeretem pl. az olyan klasszikusokat, mint az LGT, vagy a 90-es évek alternatív rockzenéje, amiket azóta is nagyon szeretek.

Rockbook: A grunge-ra gondolsz?

Kiss Gergő: Igen! A grunge-ra Seattle-ből, ami visszaadja azt a kaliforniai érzést. Rammstein-t is hallgattam néha, de ezen felül gyakorlatilag mindent, ami rock zene. Az 50-es, 60-as évek zenéit is szeretem, mint Elvis Presley-t, a Beatles-t és a Rolling Stones-t.

Rockbook: Sok helyen említetted, hogy fanatikus Red Hot Chili Peppers rajongó vagy. Hogyan találtál rájuk, mikortól datálódik a rajongásod?

Kiss Gergő: A gimnáziumban találkoztam a számomra legértékesebb rock zenekarokkal, így a Red Hot Chili Peppers-szel is. Padtársam volt és azóta is az egyik legjobb barátom Eszenyi Gábor, a Warpigs együttes korábbi dobosa, és emlékszem, amikor elkezdett órákon dobolgatni a kezével a padon, könyveken, füzeteken, akkor rákérdeztem, hogy mit hallgat éppen (fejhallgatóval a fején), és ő épp RHCP-t hallgatott, amit megmutatott nekem és gyakorlatilag azonnal bele is szerettem, gyakorlatilag azóta szeretem a rock zenét. A gimis osztályban egyébként 6-7-en rockzenei érzelműek voltunk.

 

 

Rockbook: Kik a kedvenc zenekaraid?

Kiss Gergő: Amint már említettem, a 90-es évek grunge és alternatív rockzenéi álltak mindig is a legközelebb hozzám, mint pl. a Faith No More, a Pearl Jam, a Nirvana, az Alice In Chains, a Soundgarden, Rage Against The Machine ,a klasszikusok közül pedig a Metallica és a Guns N’ Roses, de sokat hallgattam Aerosmith-t is, valamint Megadeth-et. De a Bon Jovit is, mivel a feleségem nagyon szerette.

Rockbook: Mi volt életed első meghatározó koncertélménye?

Kiss Gergő: Az első, talán 17 évesen a Kisstadionban a Red Hot Chili Peppers koncert volt. Elmentünk az osztályból páran, de a koncert sajnos elég gyengére sikerült, mivel nagyon rövidre fogták a repertoárt. Az élmény ettől függetlenül megmaradt. Az akkori új albumukat, a One Hot Minute-et turnéztatta a csapat, a korábbi Jane’s Addiction gitárossal, Dave Navarro-val felállva.

 

Red Hot Chili Peppers koncerten (2006 - Bécs)

 

Chad Smith dobverőjével

 

Rockbook: Mely zenekarokat néznéd meg, ha lehetőséged adódna rá, azok közül, akiket még nem láttál?

Kiss Gergő: Talán a Metallica-t, és a Guns N’ Rosest említeném az első két helyen, bár nem tudom, hogy az új Guns felállás hozni fogja-e a korábbi színvonalat Axl Rose szétcsúszása után. Reméljük, hogy igen. Ezen felül még a Rage Against The Machine -t is megnézném, a lágyabb vonalról pedig a U2-t és a Rolling Stones-t.

Rockbook: És melyek azok a zenekarok, akiket megnéztél volna, de már nincs rá lehetőséged, mert vagy már feloszlottak, vagy elhunytak?

Kiss Gergő: Egy Queen-t mindenképpen megnéztem volna a csúcson, a Led Zeppelin-t, a Nirvana-t és Elvis Presley-t, de nagyon hosszú lenne a lista.

Rockbook: Milyen platformokon hallgatsz zenét?

Kiss Gergő: Elég sok CD-m van, úgy 200-300 db, amelyeket kb. 1992 óta gyűjtök, leginkább ezeket hallgatom, de a telefonomon is szoktam az autóban zenét hallgatni elég sűrűn.

Rockbook: Amikor zenét hallgatsz, szoktad bizonyos hangulatokhoz kötni, hogy éppen mi szól a lejátszóban?

Kiss Gergő: Korábban, azt hiszem 19 éves lehettem, amikor még a feleségemnek udvaroltam, akkor a rock balladákat is előszeretettel hallgattam, vagy akár egy hosszabb autóút alkalmával, amikor nyugisabb zenékre vágytam. Ugyanakkor a minőségi pop számok is helyet kaptak, mint Sting és Prince. A fontosabb mérkőzések, világversenyek előtt már a szobában is hangolódtam a csendes pihenők alkalmával, vagy épp meccsre igyekezvén a buszban, amikor legszívesebben ott helyben széttéptem volna a buszülést, vagy kirúgtam volna a busz ablakát a kicsattanó energiától, hogy minél hamarabb széttéphessek minden szerbet, horvátot, montenegróit, amerikait, spanyolt, olaszt, görögöt, vagy bárkit, aki szembejön velem a medencében.

Rockbook: Ilyenkor gondolom inkább a keményebb zenék jöttek elő.

Kiss Gergő: Igen, ekkor a durvábbak, mint pl. a RATM-tól a Killing In The Name, vagy RHCP-től a Give It Away, a Nirvana-tól a Smells Like Teen Spirit, a Metallica-tól és a GNR-tól pedig a zúzósabbak.

 

 

Rockbook: Kiket tudnál megemlíteni egykori vagy jelenlegi csapattársaid közül, akik szintén nagy rockzene rajongók? Biros Petiről tudjuk, hogy az, de Biró Attiláról és Tóth Laciról (a női válogatott szövetségi kapitánya és másodedzője) is köztudott, hogy nagy rock fanok.

Kiss Gergő: A régiek közül Tóth Laci (3x olimpikon, jelenleg a Szentes női csapatának az edzője, a válogatott másodedzője) által ismertem meg Frank Zappa-t. Bár annak ellenére, hogy volt köztünk több, mint 10 év korkülönbség, nagyon tiszteltem őket, amikor bekerültem hozzájuk fiatalként a válogatott keretbe. Az én korosztályomban a 90-es évek közepén azt tapasztaltam, hogy mindenki hallgatott bizonyos fokig rockzenét, de természetesen nem death metalt. Szécsi Zoli viszont inkább elektronikus zenét hallgatott meccsek előtt, de volt pl. Guns N’ Roses koncerten, amit én személy szerint nagyon sajnálok, hogy kihagytam. Molnár Tamás, a már említett Biros Peti, Benedek Tibi és Varga Zsolt is szereti az igényes rockzenét, de nem hinném, hogy a keményebb, reszelős vagy éppen grunge vonalat rajtam kívül valaki ennyire szerette volna. Gór-Nagy Mikiről tudom, hogy szereti a rockzenét, Varga Dani pedig a pszichedelikus, Pink Floyd-os vonalat. De voltunk mi Edda koncerten is a Vasassal, ugyanis Decker Ádám és Kovács Robi jóban vannak a zenekarral, amelynek nagy rajongójuk. Emlékezetes volt például egy Tankcsapda koncerten Máltán, amikor az ottani nyári bajnokságban játszottam. Az lett volna az elképzelés, hogy egy hajón játszottak volna a Földközi-tengeren, de a hullámok akkorák voltak aznap, hogy a zenekar nem vállalta be a koncertet, nehogy rosszul legyenek a nézők. Ehelyett a tengerparton lett megtartva a műsor, ahova 300-400 magyar kíséretében ellátogattunk.

Rockbook: Az előbb említettük Frank Zappát, akivel kapcsolatban van egy érdekes észrevételem. Ugyanis nemrégiben, apósodról (Valkai Ferenc) a FB-on felbukkant egy fiatalkori kép, melyen edzőként szerepel, ott milliméterre úgy néz ki, mint a legendás zenész.

Kiss Gergő: Igen, valóban nagy a hasonlóság, de ő inkább Iron Maident és Queen-t hallgatott a 30-as, 40-es éveiben. Nemrégiben egyébként megbeszélte az unokájával, aki az én lányom, hogy Iron Maident fognak együtt hallgatni, mivel Viktóriát is elkapta a rocker vonal. Mostanában Slipknot-ot és Metallica-t hallgat orrba-szájba.

 

 

Rockbook: Milyen sűrűn van lehetőséged eljutni koncertekre?

Kiss Gergő: Nagyszabású koncertre kb. 2-3 évente tudok eljutni. Sajnos tavaly is kimaradt az osztrák Nova Rock és a Rock In Vienna fesztivál, amelyről idő hiányában mindig lecsúszok. Tavaly pl. a nevemet felvevő KISS együttes is játszott (nevet), de volt Metallica és talán Limp Bizkit is. Úgy néz ki, hogy idén is lemaradok róla, mivel a korábbi olimpiai bajnok sikercsapatból beválasztottak bennünket a Hall Of Fame-be (Vízilabdás hírességek csarnoka), és Kásás Tamással, Biros Petivel, Molnár Tamással, Szécsi Zolival, Benedek Tibivel éppen akkor San Francisco-ba utazunk ennek apropójából vagy éppen Máltán leszek a nyári bajnokságban.

Visszatérve a nagyokra, négyszer voltam Red Hot Chili-n, láttam a Faith No More-t, tavaly a családom megnézte a Eszembe jutott, ők még One Republic-ot és a Sziget fesztiválon Robbie Williams-t (Málta miatt lecsúsztam erről is), novemberben viszont elkaptam Slash-t a Budapest Arénában. A két lányom (9 és 12 évesek) Tankcsapda koncerten voltak, mivel óriás rajongójuk Lukácséknak.

Hazai zenekarok koncertjére jóval egyszerűbb eljutni, általában Gödöllőn a Trafó Klub rendezvényeit szoktam látogatni vagy Pesten megyek el 1-2 koncertre.

 

RHCP koncert a volt gimis osztálytársakkal (2006 - Coventry)

 

 

Rockbook: Egyébként a nagyobb vagy a kisebb klubkoncertek jönnek be jobban?

Kiss Gergő: Ha nagy sztárfellépőről és a látványról van szó, akkor természetesen a nagyobbakat, ha viszont a haverokkal vagyunk és a feeling a fontos, akkor inkább a klubkoncertek. Amikor pl. a Warpigs évente egyszer-kétszer összeállt és elmentünk a koncertjükre, ott igazi örömzenét kaptunk, még külön számokat is küldtek nekünk a színpadról.

Rockbook: Ha már ennyire „bennfentes” vagy a Warpigs-szel kapcsolatban, akkor érdekelne bennünket, hogy mit lehet róluk tudni?

Kiss Gergő: Ők egy gimnáziumi banda voltak és elég sikeresek a ’90-es években. Aztán volt egy válaszút. Amikor felléptek a Biohazard előtt a Szigeten (és együtt buliztak velük a backstage-ben), elgondolkodtak rajta, hogy elmenjenek-e egy professzionálisabb irányba vagy sem. Mivel semmiképpen nem akartak másodvonalbeli, elhasznált, megélhetési zenekar lenni, elüzletiesedni, ezért onnantól kezdve mindenki inkább a civil munkájára fókuszált és maradtak az évi 1-2 örömzenélésről szóló koncertek mellett.

 

 

Rockbook: Mely zenekarok új albumait várod a legjobban?

Kiss Gergő: A Faith No More-nak nemrég jelent meg az új albuma, a Sol Invictus, amit őszintén bevallva lustaságból nem sikerült még komolyabban kielemeznem, úgyhogy ez a feladat még várat magára. Azt nem tudom, hogy a RHCP mikor jön ki új albummal, de kíváncsi vagyok, hogy az 50 feletti lenyugodott tagok, akik már elmentek a „zöld teát iszunk kokó helyett” irányba, vissza tudják-e hozni azt az indián rock ’n’ roll hangulatot, azt a szabadságvágyat, ami a tetoválásaikban, szövegeikben, zenéjükben korábban benne volt. De bárhogy is alakul, mindig is imádni fogom őket, ebben biztos vagyok Ha lenne új Guns N’ Roses album, arra azért mindenképp kíváncsi lennék.

Rockbook: Köszönjük az interjút!

 

Kiss Gergő elérhetőségei: Honlap, Facebook

 

Támogatónk a Nemzeti Kultúrális Alap és a Cseh Tamás Program.