Bejelentkezés

x
Search & Filters

"A Guns N' Roses-t nem lehetett megkerülni, bárhogy is szeretted volna" - Reckless Roses interjú



A Guns N’ Roses korunk talán legnépszerűbb r’n’r zenekara, akik épp most élik másodvirágzásukat a 2016-os újjáalakulásukat követően. Az irántuk érzett rajongás szinte semmit sem kopott a ’90-es évek eleji fénykoruk óta. Slash-ék egyik hazai helytartóját, a Reckless Roses zenekar frontemberét, Baranyi Norbit faggattuk.

 

Rockbook: - Amikor megalakult a zenekar már volt egy pár GNR tribute banda Magyarországon, elég, ha csak a 2 legnevesebbet, a Hollywood Rose-t és a Dust N’ Bones-t említem. Mekkora bátorság volt ilyen „konkurencia” mellett ekkora fába vágni a fejszéteket?

Norbi: Amikor kezdtük, akkor 4 GNR tribute is létezett. A sors különös fintora, hogy az akkori Rocket Queenből ma 3 ember is a Reckless Roses tagja, de említhetném a Dust n’ Bonest is, ahol Sanya több évig játszott és én is énekeltem egy ideig Torkos távozása után. Nagy bátorság volt a zenekar elindítása, de már az ötlete is, hiszen hátrányban voltunk minden tekintetben. Mi vidéken éltünk még akkor, ott is próbáltunk, nem voltak kapcsolataink, jó hangszerink, felvételeink, videóink stb… Aztán voltunk annyira jó értelemben vett „buzgómócsingok”, hogy elkezdődött a felfelé ívelés és szép lassan elkezdtünk fejlődni.

Rockbook: - Van bármilyen kapcsolatok a többi hazai GNR csapattal?

Norbi: Én személyesen Tátrai Sanyival a GND-ből egy nagyon jó kapcsolatot ápolok, és Gróf Pistivel is aki szintúgy a GND tagja. Pár hónapig zenéltem is a csapattal, nagyon jó zenészek mindannyian. Még pár dalt rögzítettünk is stúdióban. Sanyával olykor összecsörgünk telefonon, hogy „mi újság van faszi?!” Pár éve Gabesszal is újra beszéltem a DNB-ből, ha jól emlékszem, akkor tisztáztuk a régebbi nézeteltéréseket, bár nyilván minden tüske nem tűnt el egyikőnk lelkéből sem… Aztán pár hónapja Vilkóval (ex HR) is beszélő viszonyba kavarodtam, tehát mondhatom, hogy rajtam sosem múlik az, hogy a zenésztársakkal egy jó kapcsolatot kialakítsunk. Dettó ugyanazt csinálja mindegyik GNR tribute csapat mint mi, tehát miért ne tartsunk inkább össze, vagy legalább ápoljunk egy normális viszonyt?! Ők ugyanabba szerettek bele annak idején, mint mi: a Guns őrületbe..

Rockbook: - Egy feldolgozás zenekarnak - hiába nem saját dalokat játszik - sincs könnyű dolga, mivel épp az a lényege, hogy minél jobban átadja az eredeti előadó zenéjét, színpadi megjelenését, stb… Nektek ez mennyire sikerült?

Norbi: Talán nagyképűség nélkül mondhatom, hogy ez maximálisan sikerül. Az intrótól a Paradise utáni meghajlásig mi vagyunk a GNR és az a szép, hogy ezt el is hisszük.. (nevet) Viccet félre téve autentikusak vagyunk, próbálunk nem Gálvölgyi Show-t prezentálni, és persze próbálunk alázattal hozzáállni ehhez az egészhez.

 

 

Rockbook: - Melyik dalt volt a legnehezebb betanulni?

Norbi: Ha őszinte akarok lenni, akkor azt mondom, hogy az összeset! Mindegyikben ott a kihívás valamiért. Vagy ezért, vagy azért, de mindegyik dalban van valami „medvecsapda” amire figyelni kell. Ha mindenképpen ki kell emelni dalokat, akkor ének szempontjából a Perfect Crime-ra szavaznék. Elég markáns nóta! (nevet)

Rockbook: - Megoszlanak a vélemények tribute bandákról. Vannak, akik kifejezetten szeretik őket, vannak, akik inkább elutasítóak az irányukba. Mi erről a véleményetek, tapasztalatotok?

Norbi: Ez pont így van, ahogy mondod. Mind két álláspontot maximálisan megértem. Én magam nem nagyon hallgatok, és nem nagyon megyek tribute koncertre. De nyilván ennek oka van, vagy nem is tudom. Talán olyan tribute-okat szívesebben hallgatnék meg, akiknek az anyazenekarát kevésbé hallgatom. Ilyen pl. a Kiss Forever. Mivel Kiss-ből jóval tájékozatlanabb vagyok, mint mondjuk Queenből, így a KFB nagyon le tud kötni. Egy Queen tribute talán akkor kötne le, ha az énekesnek nem lenne bajsza és hófehér sportnadrágja… nem tudom érted –e?! Különös, hogy ezt pont én mondom.

Ami minket illet, egyre többen csinálnak tribute zenekarokat és a közönség már idehaza is vevő rá, és mára nagyjából mindenki tisztában van vele, hogy ez egy külön műfaj a zenebizniszben. Az a nem mindegy, hogy egy „B” kategóriás tribute csapatot csinálsz, vagy mondjuk egy olyat, mint az előbb említett Kiss Forever, akiket a videókon látva nem nagyon mondod meg hogy az eredetit látod/hallod, vagy a KFB-t. Itt kezdődik az „A” kategória szerintem. Ez egy jó példa nekünk is.

Rockbook: - Hogyan fogadta a közönség a Reckless Roses-t? Mikortól datálhatók az első sikerek?

Norbi: Eleinte nyilván kevés embernek játszottunk, de ahová eljutott a hír ott érdeklődés mutatkozott irántunk. 2012 májusában a saját akkori párom kiröhögött mikor elmondtam neki, hogy itt a Reckless Roses és hamarosan külföldön is zenélni akarunk. Aztán májusban megalakultunk és Június 01-jén Schwäbisch Hall-ban találtuk magunkat Németországban. Tehát a 3. bulink már egy német színpadon ment le, aztán szépen lassan egyre többet csurogtunk külhonba (is). 2012-ben úgy emlékszem 6 alkalommal voltunk kint még év végéig, utána már egy németországi menedzsment szárnyai alá kerültünk, így az ottani szervezések ügyes-bajos gondjai nem minket terhelnek már (nevet). Tehát az első siker, talán az első német koncert volt, mert ez iszonyatosan seggbe rúgta a bandát. A 2. siker már az volt, amikor a Rock Imitations (németországi menedzsment) a szárnyai alá vett minket.

 

 

Rockbook: - Milyen érzés Guns N’ Roses-t játszani? Ilyenkor teljesen átszellemültök?

Norbi: Ha azt akarnám mondani amit vársz, akkor azt mondanám,hogy hát persze, mindig át vagyunk szellemülve. Nem! Amint sikerül a közönséggel megteremtenünk azt a bensőséges hangulatot, amint megkapjuk az energiákat és amint visszaadjuk azt….na akkor történik meg a csoda és akkor szólnak jól a dalok. Ehhez az kell, hogy mi jó formában legyünk, illetve jó közönség előtt kell, hogy játszunk, akik értik is, hogy ez az 5 marha itt mit akar. Tehát egy patvarci falunapon délután 14.20-as kezdéssel Fásy Zsülike után, az ilyenkor jól megszokott színpadi és hang technikai feltételek mellett soha nem tudnánk azonosulni a GNR feelingel akármennyit iszunk és akármennyit kapnánk érte, mert az ott nem a mi helyünk. Ha mondjuk ugyanezt este 9-től - egy nagyobb színpadon, sok ember előtt prezentálhatjuk akár egy falusi művházban is…. akkor ott már biztos vagyok benne, hogy éreztetni tudjuk a „GNR eszenciát.”

Rockbook: - Hogyan definiálnátok a GNR életérzést?

Norbi: A GNR egy „fertő”. Mindenkit megfertőzött a maga korában és mindenki a hatása alá került. Ki így, ki úgy. Nem lehetett megkerülni, bárhogy is szeretted volna. Rajongók millióinak adott és ad a mai napig példaképeket, mondanivalót, hoz elő érzéseket stb … Nem biztos, hogy ma akkorát ütne egy Appetite mint a maga korában, de az akkor úgy betalált, hogy azóta is „isszuk a levét”! (nevet).

Rockbook: - Ti is partyarcok vagytok, mint anno a GNR tagjai?

Norbi: Igen, hát persze. Annyi hogy mi nem drogozunk és erre büszkék is vagyunk. Az utóbbi időben sokat csillapodtunk, sok őrültséget csináltunk. Ma már kicsit nyugodtabbak vagyunk, úgy érzem, kezdünk felnőni a feladathoz. Néha visszaesünk! (nevet)

Rockbook: - Tribute zenekar vagytok. Vannak saját dalaitok?

Norbi: 2015-ben kihoztuk a Wicked Song videónkat. Fejes Tamás (Tankcsapda) nagyon rendes volt és az egész klubját kölcsönadta a forgatásra nekünk csak úgy… Tervek és további dalok már vannak, Sexyvel elkezdtünk dolgozni az ügyön, de valami mindig kizökkent minket ebből az egészből, de garantálom, hogy a „gyerek már úton van”.

 

 

Rockbook: - Idén 5 éves a Reckless Roses. Mire számíthatunk tőletek?

Norbi: Sok dolgunk van. Most a dubaji szervezés és készülődés minden energiánkat leköti, az 5 éves jubileumi turnénkat a jövő hétvégén kezdjük. Szeretnénk GNR dalokat is rögzíteni, és rohadt sok helyre eljutni idén is. Mint mondtam, saját dalokat is írunk, tehát elképzelhető hogy ebben az évben végre elindul ez is. De, hogy teljesen őszinte legyek semmi extra dolgot nem beszéltünk meg, vagy nem emlékszem rá..(nevet). A lényeg, hogy előre megyünk. 2017 késő őszéig igazából már majdnem megtelt a naptárunk, úgy gondolom nem lesz unalmas ez az év sem.  

Rockbook: - A Facebook oldalatokon látható, hogy februárban kisebb turnéra indultok, amely érinti Németországot, Ausztriát és Dubajt. Az első kettő az rendben, de hogy jött Dubaj?

Norbi: Épp egy mélyebb beszélgetést követően hazafelé tartottunk egy külföldi buliról és az út igen hosszú volt én meg az anyóson unatkoztam. Nyomkodtam a telefonomat, aztán jött egy kósza gondolat, hogy akár most értelmes dolgokkal is foglalkozhatnék, ha már 12 óra utazás van előttünk. Kiküldtem vagy 90 e-mailt szerte Magyarország klubjainak, illetve a környező országok szervezőinek, majd csak úgy, - az esélytelenek nyugalmával – elküldtem egy Dubai klub szervezőjének is a levelemet. Mondanom sem kell, hogy én lepődtem meg a legjobban, amikor 2 nap múlva szerződtünk a Dubai klub szervezőjével. Tehát ez csak úgy jött.. Vannak durva ötleteim még nyugodjon meg mindeni!(nevet)

Rockbook: - Mi a véleményetek a Guns N’ Roses „részleges” újjáalakulásáról (Mert ugye nem teljes a klasszikus felállás)? Miért kellett ennyit várni rá?

Norbi: Nagyon örültem neki, hogy ez megtörténik az én életemben. 7-8 éves korom óta vártam ezt, szóval nem ma ismertem meg őket. De csalódás ért és nem a „mikimausz” ének miatt elsősorban, hanem a zenekar modorossága miatt. Kijönnek a színpadra, (mintha ez olyan természetes lenne, hogy ők így együtt), le játszák a nótákat és kész. Nem látom azt rajtuk amit mondjuk a profibb UYI turné korszakában. Nyilván nem arra számított az ember, mint amit a 88’-as Ritz videón látunk, de valami plusz jól esett volna. Majd az új lemez (ha lesz) eldönti, hogy ennek a temérdek pénzen kívül mi értelme van/volt. Az biztos, hogy sok ember helyre jött anyagilag tavaly, hiszen az utóbbi évek legsikeresebb turnéját nyomják a srácok. A GNR összeállása  magára a rockzenére is jó hatással van.

Rockbook: - Amennyiben lesz még új Guns N’ Roses nagylemez, úgy mire számítotok, milyen lesz?

Norbi: Izzy nélkül vannak félelmeim. Ha megtalálják az egyensúlyt Slash „régimódisága” és Axl balladás, szintis, kütyüzős, modernebb világa közt, akkor biztos vagyok benne, hogy legalább 12 erős dal még bennük lehet. De ezt nyilván ők is tudják, és nyilván most még jobban odafigyelnek arra, hogy minden hibát kiszűrjenek, mint a Chinese democracy korában, hiszen akkor Axl-nek teljesen szabad keze volt, és senki nem szólhatott bele a lemez milyenségébe.  

Rockbook: - Köszi az interjút!

 

 

A Facebook lájkokat ide dobjátok!

 

Balogh Péter

 

Támogatónk a Hangfoglaló Program