Bejelentkezés

x
Search & Filters

"Ha megjelenik 1-2 lány a koncerten, az már maga a csajozós emlék..." - BoobStorm interjú



A hazai punk-rock friss vérvonalának egyik legkiválóbb feltörekvő csapata, a Boobstorm zenekar. Szilágyi Zolit, a csapat vezérét faggatom a nemrégiben megjelent lemez munkálatairól, a zenekar jelenéről, és múltjáról.
 
Rockbook: milyen indíttatásból jött létre a csapat, ha jól tudom néhányan már zenéltetek a Boobstorm előtt, illetve van akinek mai napig is van saját bandája.
 
Szilágyi Zoltán: 2013-ra gyakorlatilag kihalt az utolsó debreceni punk rock banda is, máshonnan meg a kutya se jött ide játszani, még országon belülről se, nemhogy külföldről, úgyhogy gyakorlatilag az élet kényszerített rá, hogy zenekart alapítsunk. laugh
 
Rajtam kívül mindenkinek volt már zenekara korábban (Rosszcsont, Gikszer, Replace My Heart, stb.) és mindenki játszik a mai napig más bandákban is, Ricsi pl. maga a debreceni punk élet, szinte minden aktív helyi punk rock zenekarokban játszik valamilyen hangszeren (Atom, BetterThanEver, és ugye a Boob).
 
Amúgy 1-2 tagcserét követően, a  jelenlegi formában 2017 óta zenélünk együtt, és számomra ez a felállás az igazi BoobStorm, ennél tökéletesebb már csak állandó fúvóssal lehetne. Vagy kettővel. laugh
 
Rockbook: Az biztos, hogy nem vagytok egy unalmas csapat. Amikor hallgatom a dalaitokat, mindig visszahozzák számomra a 90-es évek közepe-vége hangulatát, amikor betört a tengerentúlról az a bizonyos „Kalifornia punk hullám". 
 
Sz.Z.: Nem fogod elhinni, de főleg a 90-es évek punk rock bandái hatottak ránk zeneileg. smiley
 
Rockbook: Kik voltak azok a csapatok, akik igazán nagy hatással voltak a zenekarra mind a külföldi, mind a magyar színtéren?
 
Az életben nem tudnám felsorolni az összes külföldi bandát, akik hatottak ránk. Na jó, azért megpróbálom: Bad Religion, Nofx, Pennywise, Rancid, Lagwagon, MxPx, Offspring, Facet o Face, Millencolin, NUFAN, Popagandhi, ééés egy levegővétellel ennyi sikerült, de szerintem ebből nagyjából  elképzelhető az irány, igazából rengeteg zenét fogyasztunk, szóval a mai napig jönnek újabb és újabb bandák, akik megmozgatnak bennünk valamit, nekem pl. most nagy kedvencem a Ragin Nathans és a Get Dead.
 
Magyar oldalról, ami biztosan mindenkire nagy hatással volt, az a Macskanadrág, de az IQ, Rosszcsont, na meg a Fürgerókalábak se hiányozhatnak a sorból. 
 
Ricsi meg pl nagy Alvinos volt. Aztán betöltötte a 16-ot. laugh
 
Rockbook: A csapat neve nagyon találó, ha valaki ismeretlenül meghallja a neveteket, valószínűleg csajozós, enyhén hímsoviniszta szövegvilágra számít. Én személy szerint egy őszinte társadalomkritikát látok a szövegeitekben, amit profin megirtatok. Miért pont a Csöcsvihar név mellett döntöttetek?
 
Sz.Z.: Hát sajnos nem a Csöcsvihar mellett döntöttünk, pedig így utólag nézve, magyarul jobb lett volna! laugh
 
Mivel magyar szövegekkel kooperálunk, ezért én mindenképp magyar nevet akartam eredetileg, de aztán kiderült, hogy marha nehéz igazán jó zenekarnevet választani drága anyanyelvünkön, szart meg minek. Ugyanakkor nagyon sok hazai banda van, akik nagyon mély, és roppant költői angol nevet szántak maguknak, de végül mély jelentéstartam helyett, simán csak béna tucatnevekre futotta. Úgyhogy igazából kicsit fricskának is szántuk a BoobStorm nevet, hogy nesze neked jól hangzó angol név, a legmélyebb gondolatokkal feltöltve!
 
2016-ban adtunk egy BoobStormos matricát az Ignite-nak, akikpl  annyira elkezdtek röhögni a nevünkön, hogy pár perce konkrétan leállt a dedikálás.
 
Amúgy gondolom sokaknak nem lesz meglepetés, de a nevet amúgy az agrár metál koronázatlan királya, a Disztraktor mega slágere ihlette, ezúton is köszönünk nekik mindent!
 
 
Rockbook: Beszéljünk kicsit az új albumról, amelynek címe 'Minden rendben'! Érződik rajta néhol a pesszimizmus az emberiség jövőjét illetően, mégis minden dalban található bizonyos rejtett optimizmus. Mi ihlette összességében ezt az albumot? Hisztek a konteós elméletekben?
 
Sz.Z.: Nem akartam alapból ennyire negatívra venni a lemezt, de azért az elmúlt pár évben azért nehéz volt úgy igazán önfeledten optimistának lenni. A lemez nagy része a pandémia alatt íródott, úgyhogy innen a nagy vidámság és optimizmus. smiley
 
 
Igazából van egyfajta íve a lemeznek, a tehetetlenségből fakadó düh, depresszió, világvége, az önmegvalósítás kudarcának irányából eljutunk az album végére oda, hogy vannak azért még ilyen vészterhes időkben is dolgok, ha időben felismered a problémákat, és teszel is érte, hogy változzanak a dolgok, akkor még nincs minden veszve.
 
A Fogaskerék című szám az eddigi legszemélyesebb dalunk, az életút keresés zsákutcái, az önmeg-nem-valósítás, a kapunyitási pánik lélekörlő nyomása szavakba öntve, illetve ékes példája 10 év kihagyott pszichológusi kezelésnek. laugh
 
Nagyon nehéz volt leírni, de iszonyatosan felszabadító is egyben. Itt van az Iránytű, aminek nagyjából az az üzenete, hogy le kell dobni a képzeletbeli béklyóinkat, és azt tenni, amire tényleg vágyunk, mert csak egyszer élünk. Ha csak nem hiszünk az újjászületésben persze.
 
Nem tudom, mit értesz konteós elméletek alatt, de ha azt, hogy a lapos Földre érkező kapitalista, reptilian gyermekevő mutánsok, akik a világ vezetői is egyben, chemtraillel juttatják be a szervezetünkbe a microchipeket, amiket aztán 5G-vel működésbe léptetnek, hogy átvegyék felettünk az irányítást és zombi rabszolgákat csináljanak belőlünk, hogy az új világrendben szolgáljuk gyík urainkat, akkor természetesen igen! 
 
Aki végig bólogatott ezen sorok olvasása alatt, az kérem ne jöjjön el a koncertünkre, köszi. laugh
 
 
Rockbook: Hohmann Bálint neve nem ismeretlen a hazai underground világában (Counter Clockwise). Ha jól tudom az eddig megjelent dalaitok háttérmunkáit (keverés + master) ő végezte, illetve feltűnt a 'Még egy perc' című dalotok klipjében is, mint pizzafutár. Hogyan kerültetek vele kapcsolatba, és milyen kapcsolatot ápoltok a hazai punk-rock élet szereplőivel?
 
Sz.Z.: Az összeset nem, a „Csak a pénz” című dalunk óta viszont ő az állandó keverő-masterelő-producer atyaúristenünk, és terveink szerint ő is marad,  és csak remélni tudom, hogy ő is így gondolja.
 
A srácokkal együtt játszottunk a Parolában a megalakulásuk évében, ami fogalmam sincs már, mikor volt, de egyből nagyon szimpi volt egymásnak a két társaság.
 
Aztán jött még pár közös buli, most meg már ott tartunk, hogy Bálinttal és kedves feleségével, Lillával együtt toljuk a zenekar közös nyári hétvégéjét, a  Csenger Fesztet, ami igazából egy kertiparti, csak így jobban hangzik. 
 
Amúgy túl sok bandával nem állunk kapcsolatban, de ennek marha egyszerű oka van, nagyon keveset koncertezünk, így a többség még a létezésünkről se tud, de azért van pár banda, akikkel nagyon jóban vagyunk, igen, rátok gondolunk!
 
 
Rockbook: A civil életben mivel foglalkoztok? Illetve a szabadidőtökben a zenén kívül?
 
Sz.Z.: Ricsinek van már vagy 13 diplomája történelemből, szóval már lassan mindenkinél jobban tudja, hogy mi történt régen, ő a berettyóújfalui Múzeumban dolgozik, Gida nádtetőfedőként munkálkodik, főleg külföldön, Zolika ügyfélszolgálati munkatárs, én pedig jelenleg fotós/videós/marketingesként dolgozok egy viszonylag friss webshopnál.
 
Munkán kívül meg a szokásos dolgok, utazás, koncertek, én meg személy szerint beteges vinyl gyűjtő vagyok, de szerencsére már Zolikát is belerángattam ebbe a kicsit sem költséges hobbiba.  
 
Rockbook: Nem vagytok már tinédzserek, de annyira vének sem mint én, azért szeretném kíváncsiságból megkérdezni, hogy mennyit változhatott a skatepunk terén a közönség összetétele mondjuk a 2000-es évek elejétől viszonyítva napjainkig? Tapasztalható zenekarok részéről az a bizonyos összetartás, ami a 90-es években ezt a stílust jellemezte, illetve akadnak olyan csapatok, akik nem biztos, hogy a legjobbat akarnák nektek pusztán szakmai féltékenységből?
 
Sz.Z.: Szerintem a közönség legalább fele ugyan azokból áll, mint a 2000-es évek elején. laugh
 
Valljuk be, kissé elöregedőben van a punk rock közösség a világon mindenhol, de azért mindig látni új arcokat, ami nagy öröm. Idén pl. eljött pár koncertünkre egy fiatal tarajos punk lány Debrecenben, mi meg csak néztünk, hogy állat. smiley De hát nehéz összehasonlítani a két időszakot, én 2004-ben vetettem bele magam a koncertezés világába, de akkoriban azért még javában tombolt itthon a punk rock hullám, minden punk és ska koncert teltházas volt, a plafonról lógtak az emberek mindenhol. Hát, ma már nem. Viszont, azt vettem észre, hogy az elmúlt pár évben rengeteg új magyar banda alakult, a punk minden irányzatából, úgyhogy ha a közönséget még nem is, de zenekarokat már elérte egy új hullám, szóval mit is mondjak, jó szelet! laugh
 
Zenekari fronton fogalmam sincs, mert akkor még bőven a színpad előtt álltam, mostanában viszont szerintem nagyon jó a viszony a különböző bandák között, mindenki mindig marha jó fej mindenkivel, szóval szerintem az összetartás a szcénában örök.
 
 
Rockbook: Vannak csajozós élményeitek fellépések alkalmával? Most mi a szokás fellépés előtt, mivel szoktatok bemelegíteni (ha érted, mire gondolok)? Volt már valamilyen fura extrém élményetek koncerteken?
 
Sz.Z.: Őszintén szólva, ma már ha megjelenik 1-2 lány a koncerten, az már maga a csajozós emlék. laugh
 
Nem jeleskedünk nagyon önpusztító hobbik terén, de pár sör azért lecsúszik az önbizalomnövelés jegyében természetesen. Néha több, de az általában meg is látszik a színpadi teljesítményünkön.
 
Néha valahogy egészen sokan verődtek össze a koncertünkre, az egészen extrém élmény szokott lenni, ezen kívül viszont nem jut eszembe hirtelen semmi Story magazin-i magasságokat döntögető élmény. 
 
Ez igazából inkább a közönségnek volt az, de a nyáron együtt játszhattunk a Misconducttal Esztergomban, ahova Gida, a dobosunk nem tudott eljönni, mert törölték a járatát, amivel jött volna, ezért dobgéppel voltunk kénytelenek letolni a bulit. Viszont a teljes színpadkép érdekében csináltunk egy életnagyságú Gida figurát kartonból, arcképpel, doverőkkel, mindennel, és a buli végén bedobtuk body surf-ölni, elmondások alapján ilyet pl. még nem nagyon látott senki. laugh
 
 
(kartonból kivágott dobos)
 
Rockbook: A menedék című dalotokhoz a Punk-Rock Holiday fesztiválon forgattátok a klippet. Hogy éreztétek magatokat a bulin, sikerült valamelyik ikonikus csapattal lespanolni?
 
Sz.Z.: Zolikával már egy ideje kötelező program a PRH, a világ legjobb fesztiválja, komolyan mondom, imádom. Olyan energiával tölt fel látni, hogy működik nemzetközi szinten ez az egész punk rock közösség, hogy a hideg ráz ki, ha csak rá gondolok most is.
 
Viszont túl sok bandával nem futottunk össze koncerteken kívül, egyedül a Misconducttal, az esztergomi bulin eléggé egymásra talált a két zenekar, Simon, a basszerosuk el is nevezte a plátói közös bandánkat BoobConductnak. 
 
Velük elég sokat pörögtünk a feszten, még a sátrunkhoz is lejöttek egy jó gulyáslevesre, meg (jó)pár sörre!
 
 
(A Boobstorm és a Misconduct közös bográcsozása a Punk-Rock Holiday-en)
 
Rockbook: Mik a tervek a közeljövővel kapcsolatban? Hol láthat mostanság a közönség benneteket?
 
Sz.Z.: Így egy szűk 2 hónappal a lemez megjelenése után először is az a terv, hogy lassan szólunk a világnak, hogy he, kész a lemez, mert hogy finoman szólva sem promóztuk eddig szét, ne kérdezd, egyszerűen bénák vagyunk ebben. Vagy csak kurva lusták. Esetleg is-is. 
 
Viszont, tervben van jövőre pár lemezbemutató koncert, valamint már el is kezdtünk új zenéket írni, én legszívesebben már ülnék neki a következő lemeznek.
 
Plusz, tervben van egy kifejezetten ska tematikájú kislemez, mert a punk rock mellett az a másik nagy szerelmem. Erre a lemezre is felkerült egy ska szám, rendesen trombitával (köszi Milán!), ami nagyon régi álmom volt már, és marha boldog vagyok, hogy megvalósult.
 
Ha ez is megvalósul, még marha boldogabb leszek!
 
 
Lek Gabi