Két évesen már a bilin ülve váltott kézzel püfölt, amit ért, 11 évesen hivatalosan zenekari tag lett, a legnagyobb hazai és neves külföldi zenészekkel játszhatott/játszik együtt, pár éve már az Egyesült Államokban él. Hazánk talán legnagyobb dobos-tálentumával, Borlai Gergővel beszélgettünk.

Rockbook: - Szia Gergő! Kezdjük egy rövid bemutatkozóval! Mikor, mely előadó(k) hatására kezdtél el dobolni?

Borlai Gergő: - 3 éves koromban kezdtem el dobolni Joe Morello hatására, mert otthon egyszer csak megszólalt a legendás Take Five című dal Dave Brubeck-től. Apámnak volt egy hobby zenekara Trutymó néven, tehát volt otthon egy nagyon szegényes dobszerelés. Ezen kezdtem el játszani a Take Five groove-ját. De egyszer nagymamám mondta, hogy két évesen már a bilin ülve állandóan váltottkezeztem minden elém kerülő dolgon.

Rockbook: - Mesélj az első zenekarodról! Mit kell tudnunk róla? Meddig létezett?

Borlai Gergő: - Hivatalosan zenekari tag 11 évesen lettem. Először Nemessányi László hangszerkészítő és basszusgitárossal és Filep Sándor gitáros/festőművésszel kezdtünk el játszani. Majd a Bányai Laci féle Green Peace-be kerültem és akkortájt kezdtünk el zenélni Török Ádámmal. Ez olyan 1991 körül volt. Aztán beindult az élet.

Rockbook: - Mi volt az első komolyabb felkérésed, ami nagy megtiszteltetés volt a számodra?

Borlai Gergő: - Amikor Grencsó István elhívott a Grencsó Kollektívába Geröly Tamás helyére, aki Baló Istvánt váltotta a Dresch Quartet-ben. A 80’ évek végétől rengeteget jártam Dresch Quartet koncertre, meg amúgy is ismertem őket a szombathelyi jazz-táborok végett, ahol ők voltak a tanárok. Nagyon szerettem a zenéjüket, illetve egyénenként a hangszeres játékukat. Grencső párhuzamosan csinálta a Kollektívát a Dresch Quartet-tel, csak méginkább kortárs zenét csinált. Nagyon boldog voltam, hogy felkért.

Rockbook: - Bő 20 éve láttalak először a Greenpeace nevű formációval a Bem Rockparton, ahol Török Ádám vendégeiként léptetek fel. Akkor olyan 15 éves lehettél. Nem tudom, mennyire emlékszel, de a koncert után elkaptuk pár szóra és kérdésünkre, hogy kit csípsz legjobban a Zappa-dobosok közül, akkor Terry Bozziót nevezted meg. Azóta felléptél vele a Trafóban. Lett-e ennek folytatása, akár emberi kapcsolat szintjén, és milyen érzés volt, hogy egy fiatalkori példaképeddel összehozta a sors?

Borlai Gergő: - Fantasztikus érzés volt. A Trafóban tulajdonképpen mint barátok játszottunk együtt, mert előtte egy évvel már duóztunk a Drum Channel-ben Los Angeles-ben, ahol az ő vendége voltam. Ott pillanatok alatt összabearátkoztunk és azóta is tartjuk a kapcsolatot.

Rockbook: - Kik voltak további képletes értelemben vett, illetve valódi mestereid, kiktől tanultál a legtöbbet?

Borlai Gergő: - Magyarországon igen hamar bekerültem a “nagy öregek” zenekaraiba, számtalan tapasztalatot és élményt szerezve ezzel. Presser Gáborral több, mint 30 lemezt csináltunk együtt és rengeteg felejthetetlen koncertet. Babos Gyula, László Attila zenekarai is fantasztikusak voltak. A színpadi katarzis csúcsa pedig mindig is a Tátrai Tiborral való együtt játék volt. Horváth Charlie-val 2001 óta játszom, mint a zenekara dobosa. Mindig ünnep és mosolygás a velük való lét. Amikor épp úgy hozza az élet, akkor a mai napig játszom/dolgozom mindannyiukkal. De persze még rengetek nevet tudnék mondani, akivel volt lehetőségem dolgozni. Igazi mestereim azok a művészek, akiknek a zenéjén felnőttem és akik meghatározták játékomat, illetve zenei világomat. Ezek Frank Zappa, Joe Zawinul, John McLaughlin, Billy Cobham, John Scofield, Miles Davis, Vinnie Colaiuta, Allan Holdsworth, Terry Bozzio, Steve Vai, Gary Willis és még kb. 100 név.

Rockbook: - Láttalak aztán a Hazugmagazin, a Boom-boom, a European Mantra és a Wörk Projekt dobosaként - bárkivel játszottál, mindig jókedvet sugároztál a színpadon. Mit jelent számodra a zenélés?

Borlai Gergő: - Mindent.

Rockbook: - A stílusodra is egyfajta könnyedség, improvizációs képesség, szellemesség jellemző - így összefügg Borlai Gergő, mint dobos és Borlai Gergő, mint személyiség? Vagy másképp: kiken veszed még észre, hogy a játékstílusa szinte leírja az embert?

Borlai Gergő: - Számomra viszonylag evidens, hogy a játék alapján meg lehet látni az ember igazi énjét. Értelemszerűen ezt főleg olyan zenei közegben lehet leszűrni, ahol jóval nagyobb teret kap az improvizáció, illetve a hangszeres játék. Program zene esetében ez nem igazán látható.

Rockbook: - Mi volt az apropója, hogy az USA-ba költözz?

Borlai Gergő: - Életem jelentős részét az amerikai zene tanulmányozásával (hallgatásával) töltöttem. A kedvenc zenéim, zenészeim is főleg az Államokból vannak. Ráadásul óvodás korom óta arra vágytam, hogy Amerikában éljek és ezekkel a zenészekkel játszak.

Rockbook: - Hogy telnek napjaid a világ másik felén?

Borlai Gergő: - Itt minding sűrü az élet, mindig van mit csinálni. Amikor nem játszom, akkor stúdiózok, vagy tanítok, vagy clinic-et tartok, vagy gyakorolok. Itt senki nem unatkozik.

Rockbook: - A zenélés már teljesen oda köt? Mennyire találtad meg szakmailag a számításod az USA-ban?

Borlai Gergő: - Nincs már olyan, hogy valakit egy helyhez kössön a zene. Mindenki utazik, játszik amennyit csak lehet.

Rockbook: - Van jelenleg saját zenekarod?

Borlai Gergő: - A European Mantra, amit 2001-ben alapítottam Lukács Petával, Nagy Jánossal. Sokáig Papesch Péter volt a basszusgitáros, de 2 éves Barabás Tamás tölti be ezt a pozíciót és valószínü, hogy ez már így is marad. Nem az én zenekarom, de színtén szívügyem a Mike Gotthard féle Electric Shock. Ebben Mike Gotthard gitározik, Szebényi Dani a billentyűs és az orosz zseni, Anton Davidiants a basszusgitáros.

Los Angeles-ben nincs saját zenekarom. Project-ek vannak, amikben azok játszanak, aki épp ráér, de persze mindenkinek vannak kedvencei, akiket preferál. Ez egy ugyanolyan szűk kör, mint mindenhol máshol. Annyi a különbség, hogy az itteni kör jelentősen meghatározta a világ zenéjét. Rendszeresen játszom a Scott Kinsey Group-al, Jeff Richman, Stu Hamm, Alex Machacek, Hadrien Feraud zenekaraiban. Illetve már három lemez jelent meg, ahol ketten dobolunk váltva Vinnie Colaiuta-val. Ez azért nagy dolog.

Rockbook: - Mások meghallgatására, feltöltődésre van-e időd? Ha igen, kiket láttál-hallottál, akiket megemlítenél?

Borlai Gergő: - Nem igazán van időm elmenni mások koncertjére. Tavaly megnéztem a Sting/Peter Gabriel koncertet. Idén John Scofield koncertjére mentem el.

Rockbook: - Mik a tapasztalataid a kinti zenei életről, persze azon túl, hogy az USA a jazz- és rockzenében még nagyobb hatalom, mint a politikában?

Borlai Gergő: - Ez egy nagyon kemény hely. Itt még azok is 30 órát dolgoznak a nevük fentartásáért, akik már réges régen elérték, amire vágytak és permanens szereplői a kultúrának. Tulajdonképpen 30%-ban számít a tehetség és 60%-ban az, hogy hogyan adod el magad, hogyan csinálod meg a “brand”-et, ami a saját neved.

Rockbook: - Hogyan fogadnak egy Kelet-Európai muzsikust? Balázs Elemér mesélte el egy interjúban, hogy a fellépések, felvételeken közreműködés elé a kinti zenész-szakszervezet akadályokat gördíthet. Találkoztál-e hasonlóval?

Borlai Gergő: - Attól függ, hogy milyen státuszban vagy itt. Ha mint legális művész, akkor ezek a problémák nincsenek, hiszen te is részese kell hogy legyél a szakszervezetnek. Az, hogy honnan jöttél. tulajdonképpen senkit nem érdekel.

Rockbook: - Az amerikai előadók szinte egyöntetű véleménye, hogy az európai közönségnek jobban szeretnek játszani? Te hogy látod?

Borlai Gergő: - Amerikában igazából csak a country zenészek játszanak állandó jelleggel, hiszen ez a saját tradícionális zenéjük. Mindenki más 90%-ban Európában, Ázsiában és Dél Amerikában játszanak. Én mindenhol szeretek játszani, számomra ez nem földrész függő.

Rockbook: - Tavaly, 2016 áprilisában a hazai média is felkapta a hírt, miszerint felhívott Steve Vai, hogy csatlakozz ő, valamint Yngwie Malmsteen, Zakk Wylde, Nuno Bettencourt és Tosin Abasi közös turnéjának, a Generation Axe utolsó 5 állomására, Matt Gartska helyére. Végül mi lett a dologból?

Borlai Gergő: - Megtanultam a műsort, megvették a repülőjegyet, majd felhívott ismét Steve, hogy képtelenek még egy dobossal próbálni. 3 és fél órás volt a program és minden nap más városban léptek fel. Csak a soundchecken tudtak próbálni. Egyszerűen elfáradtak, ami érthető. De Steve Vai-jal azóta is tartjuk a kapcsolatot, illetve Matt Garstka (az Animals as Leaders dobosa), az egyik legjobb barátom itt LA-ben.

Rockbook: - Mennyire figyeled a hazai zenekarokat? Van új felfedezetted az utóbbi pár évet tekintve?

Borlai Gergő: - Nem igazán figyelem. De ha valami jó történik, az majd úgyis szembe jön.

Rockbook: - Milyen zenéket hallgatsz mostanában?

Borlai Gergő: - Van itt egy rádió csatorna KCRW néven. Csak nem létező zenék mennek rajta. Úgy zenét csak magáért már nem igen hallgatok. Az új dolgok azért mindig érdekelnek műfajtól függetlenül.

Rockbook: - Mikor, milyen formációban láthat a közönség itthon legközelebb?

Borlai Gergő: - Ezt nem tudom még megmondani, de ha hazalátogatok, akkor mindig játszom azokkal, akiket szeretek és lehetséges. Charlie, European Mantra, Electric Shock, László Attila Quartet, Nagy Ádám…

Rockbook: - Köszi az interjút!

Balogh Péter

Támogatónk a Hangfoglaló Program