Kösd fel a bandanát és ne fogd be a szád! - Agnostic Front, Wisdom in Chains, Raw Brigade koncertbeszámoló
Agnostic Front, Wisdom in Chains, Raw Brigade - 2026.02.24., Dürer Kert
2026. február 24-én a hardcore egyik alapköve, az Agnostic Front tért vissza Budapestre, magával hozva a Wisdom in Chains és a Raw Brigade társaságát. Három generáció, három földrész, egy színtér – és ugyanaz az ösztönös, nyers energia, amely több mint négy évtizede életben tartja a műfajt.
A hardcore az utcáról jön és leviszi a fejedet. Nem egy bonyolult és szofisztikált műfaj. Nyers, vad, erőszakos, a szó Conan a barbári (tehát jól vett) értelmében primitív. Gyors tempót diktál és az arcodba mászik. Mára már persze ennek is számtalan alfaja megtalálható, szétágazik a szélrózsa minden irányába, de vannak alapok, amiket bármerre fordulsz is megtalálsz. Ez a műfaj tényleg közösségi és tényleg lojális oda és vissza, a zenekarok egymással, a közönség a zenekarokkal, a bandák a közönségükkel, és az ezt alkotó emberek egymással. Az egész egy nagy család, s a family szó legalább olyan sűrűn hangzik el HC dalokban, mint egy Halálos Iramban filmben (Tsalád). A különbség az őszinteségben rejlik. A filmekben egy művi nyálasság lengi körül a vér szerinti kötelékek gyűjtő nevét, a zenénél ez sokkal inkább a „testvéremet csak én üthetem, ha te próbálod eltöröm a kezed” vadromantikája lengi be. Külső szemlélőnek úgy tűnhet, hogy az ilyen típusú koncerteken az emberek ütik-verik egymást, és tény, hogy a pogó az nem egy tánc és tud lilulni a test rendesen másnap, de ugyanakkor sokkal nagyobb biztonságban vagy egy ilyen eseményen, mint a könnyű műfaj hangversenyein. Ha elesel felkapnak, emberi trambulinon ugrálsz, ha nem akarsz részt venni a zúzásban, akkor nem kell, senki se lök vagy rángat be erőszakkal (a kivételek megtörténhetnek, de mint tudjuk erősítik a szabályt). Az agressziót, a feszültséget ki kell csatornázni, az elfojtás káros és a hardcore ösztönből tudja ezt. Az utcáról jön, sikátorok tövéből fakad, olyan emberek hívták életre akik keresztül-kasul bejárták mocsokváros utcáit és túlélték. A mélyről felmászók zenéje ez, a nehéz sorsúak haragja, fegyelme, figyelmes empátiája táplálja.
A műfaj a mai napig underground tudott maradni. Vannak befutottabb, ismertebb bandák persze, de az biztosan kijelenthető, hogy hardcore banda tagjának lenni nem egy több medencés villát veszek, kettőt típusú munka, elfoglaltság. Az est főszereplője, az Agnostic Front, énekesük Roger Miret pedig az élő példa erre, több mint negyven évnyi pályán levés után, az albumok és turnék mellett rendelkezik civil állással. A szerelem szép, a szenvedély és az elhívatottság tökös dolog, de a családnak ennie kell, ez a rideg valóság. S Miret teszi a dolgát, nem csak énekel dolgokról, hanem meg is éli azokat, vezér (utánam) és nem főnök (előre), nem pózol és nem játszik szerepet. Ahogy senki sem, aki ezt az utat járja.
Ilyen és ehhez hasonló gondolatok kavarogtak a fejemben úton az est színhelyére. Az Agnostic Front szinte hazajár Magyarországra, ez a mai a tizensokadik koncertjük, de még mindig megmozgatják az embereket, ez még mindig esemény és nem csak egy kedd esti konci. Jöjjön hát egy beszámoló arról, hogy milyen volt ez a súlyosan összetartó családi összejövetel a Dürer Kertben. Színpadon a Raw Brigade, a Wisdom in Chains és az Agnostic Front.
Rólam még annyit, hogy szeretem a hardcore zenét, de hozzám punkba oltott formája és a DC vonal áll inkább közelebb (Black Flag, Minor Threat stbstb). Persze itt most csak szerénykedek, mert a lejátszási listámon biztos találni vagy tíz másik hc zsánerba sorolt csoportosulást. De az oldschool, bandanás, tetkós, family vonal idegen, hallgatom-hallgatom, de egy idő után ledob. Időszakosan szeretjük egymást. Így érthető, hogy kicsit izgultam, ahogy közeledtem erre a családi rendezvényre, és a színtér sajátosságait és az összetartását ismerve ez a megnevezés nem is túlzó. Izgalmam nem is az összegyűltek felé irányult, hanem hogy végig bírom-e a bulit, vagy a közepénél a zene ledob és jöhet a mikor lesz már vége szenvedés. De szerencsére minden jól alakult, soha rosszabb komfortzóna elhagyást. Előre is elnézést mindenkitől, de ennyiből talán lejön, nem mint rajongó, hanem mint lelkes szimpatizáns érkeztem, nem rendelkezem mély dalismerettel az este fellépői kapcsán, így nem fogom és nem is tudom számról-számra elemezni a koncertet vagy kiemelni és felismerni a nagyobb slágereket. Maradnak hát a benyomások és minden, ami személyes.
Nyitó programnak is tekinthető, hogy Roger Miret kijött a merchbe és dedikálta az önéletrajzát, amit Jon Wiederhornnal közösen írt Lázadásom – Agnostic Front, jellemszilárdság, bátorság, dicsőség címen. A könyvet Dudich Ákos ültette magyarra és szerény személyem neve is szerepel a kötetben, mint aki a megjelenést támogatta egy előrendeléssel. Több ismert arc is tiszteletét tette a magyar zene világából, jelenlétükkel aláhúzandó, amit fentebb már emltettem, hogy ez nem egy koncert, ez egy esemény. Miret pedig mindenkihez intézett egy két-kedves szót, aláírt bármit és fényképeszkedett is bárkivel, aki kérte. Lelkes volt és mentes mindenféle allűrtől (már amennyire én láttam a távolból).
A Miret iránti tömeges érdeklődés eredménye, hogy a Raw Brigade még egy szellősnek nevezhető küzdőtér előtt kezdte meg az ügyködést, de ez semmit nem vett el a srácok lelkes és energikus megjelenéséből. A műsor során bepillantás nyerhettünk a kolumbiaiak eddig két albumos zenei világába, meglepő fordulat, spanyol nyelvű HC kicsit punkos mellékízzel. Az est folyamán visszafele haladunk az időben, az RB friss, újhullámosnak nevezhető formáció, a többiekhez képes mindenképpen, hiszen egy még csak 10 éves alakulatról beszélünk. 2016-ban alakultak Bogotában, Kolumbia fővárosában. A srácok egy tetováló szalonban dolgoztak együtt s valami apropóból összeálltak egy alkalmi Youth Of Today tribute bandává. De a közös játék annyira jól sikerült, hogy megalakult a Raw Brigade. 2018-ban majd 2021-ben egy-egy EP-vel jelentkeztek és vonták magukra a nemzetközi színtér figyelmét. A következő lépésük a 2022-es Aggressive City lemez volt, amit 2025-ben a 100% című követett. Ez utóbbinak két változata is létezik. A banda anyanyelve a spanyolt, ezt is használják, vegyítve az angollal (spanglish?), de a 100%-ot felvették mind a két nyelven, hogy kedvezzenek a szöveget érteni akaróknak is. Mondjuk ezt ők mondják a Spotin szereplő biojukban, nekem a helyszínen ez annyira nem jött át, de talán tudjuk be a hivatalosan éneklésnek, de a valóságban üvöltözésnek nevezhető vokál akciók sajátos bájának. Arról is utólag értesültem, hogy játszottak egy Cro-Mags feldolgozást is. Annyit még a fiúkról, ami fontosabb háttérinfó, hogy a straight edge vonalat képviselik. Erről annyit kell tudni kedves olvasó, hogy nem isznak, nem kábítóznak és nem cigiznek, a még keményebbek pedig vegánok vagy vegák és az alkalmi szexet is kerülik. Tisztán a cél felé, ahogy a stlus legismertebb magyai képviselőjének a nevében is olvashatjuk.
Itt egy kis kitérő az összetartás témájában. Lou Koller a szintén legenda státuszú Sick of it All énekese harcol a rákkal. A színtér pedig egy emberként áll mögötte, biztatja és küldi a pozitív energiát, hogy legyen elég ereje a harchoz és tudja, nincs egyedül. Nagyon nincs! A Lou mellett állásegy az egész estén végig vonuló momentum lett. A Raw Brigade Lou skandálással, amibe a közönséget is bevonták, a Wisdom in Chains egy Sick of it All feldolgozással, az Agnostic Front pedig egy külön Lounak összeállított háttérvetítéssel fejezte ki támogatását és az összetartozást Koller és a banda felé.
A Wisdom in Chains már egy jóval teltebb teremben indította el a maga buldózerét, és taroltak is vele rendesen. A mosh pit és a stagediving emelkedő tendenciát mutatott. Az RB először járt kis hazánkban, a WIC-nek ez a második felbukkanása határainkon belül és az első a fővárosban, de érezhetően ismertebbek voltak mint a bogotai fiúk. A fentebb említett covernél pedig nem más, mint Vinni Stigma erősítette a vokáljával a csapatot. Az időben visszafelé haladás tematikájánál maradva: a WIC 2007-ben alakult, Pennsylvaniában. Az amerikai fiúk ügyesen csempésznek a hardcore és punk mellé egy kis metált is a muzsikájukba. Erősebben is dörrentek meg, mint a fiatalok. A zenéjükre azt mondanám, hogy sikeresen frissítik meg a műfajt, úgy hogy közben mélységesen tisztelik az old school gyökereiket. Dinamikus és súlyos kis zene ez, nyers energiával, nem köntörfalazó, provokatív üzenettel. 2024-ben új énekes frontemberük lett, Frankie Puopolo személyében, aki friss vért pumpált a banda ereibe és a szaksajtó egybehangzó véleménye szerint is egy magasabb szintre emelte a WIC élő megjelenéseit. Kellőképpen be is mozgatták az embereket a papák érkezésére.
És ki az aki nem szeretne ilyen stram papa lenni, mint az Agnostic Frontos urak? Nem degradálom őket a szóhasználatommal, hanem pont az ellenkezője, legmélyebb tiszteletem szeretném vele kifejezni. Rutinból hozták a kötelező 110%-ot! Intro és jöhet is a zúzás. Egy órás best of jellegű műsort nyomtak le a srácok, profizmus és szenvedély csúcsra járatva. Vinnie Stigma idén lesz 71, de bemozogta az egész színpadot és aktívabb volt mint sokan a nála fiatalabbak közül. Miret egy tizessel fiatalabb a gitáros kollégájánál, de őt sem kellett félteni ha hiperaktivitásról volt szó. Megosztotta a mikrofont a közönséggel, aztán az egyik dalban az RB énekes srácával is, pacsi-pacsi, emberek repülnek jobbra-balra-előre és örvénylik a circle pit. Voltak dalok, mit dalok, himnuszok, amiket szó szerint együtt énekelt az egész terem. Zárásnak pedig jöhetett a Ramones és a Blitzkrieg Bop!
Mielőtt elfelejtem visszaértünk az időben a kezdetekhez, leástunk a NYHC gyökereihez. Az Agnostic Front 1980-ban alakult és négy évvel később jelentkeztek az első hangzóanyaggal, a Victim in Pain lemez képében. A bandát Stigma alapította a basszusgitáros Diego-val és a dobos Rob Krekus-szal. Nem Miret volt az első énekes, akivel próbálkoztak, de hamar egymásra találtak és létrejött a kémia, ami azóta is meg van a gitáros és az énekes között.
Nincs alibizés, nincs rutinból hakni, itt kőkemény elhivatottság, profizmus és zene van, magas hőfokon. Az AF nem szarozik, az arcodba üvölti, hogy mit gondol, aztán elsodor a lendületével, ezzel bizonyítva, hogy nem véletlenül a NYHC egyik súlyos alapköve és a hardcore keresztapái elnevezést sem a szép szemükért kapták. Példaértékű, hogy még mindig úton, hogy milyen jó formában vannak, az energia és a tempó, amiből semmit se veszített a küldetés, az, hogy minden dolog ellenére, ami keresztül mentek képesek voltak új irányba fordulni és életben maradni. Ez egy új barátság gyönyörű kezdete.
Respect és tisztelet!
A koncerten elhangzott dalok:
01. Way of War
02. Peace
03. The Eliminator
04. My Life My Way
05. You Say
06. Old New York
07. Fall of the Parasite
08. Matter of Life and Death
09. Victim in Pain
10. Your Mistake
11. Blind Justice
12. United Blood
13. Sunday Matinee
14. For My Family
15. Friend or Foe
16. Power
17. Crucified (Iron Cross cover)
18. Gotta Go
19. Police State
20. Addiction
21. Blitzkrieg Bop (Ramones cover)
Virág Balázs Face
Fotók: Máté Évi (A teljes galériák itt: Agnostic Front, Wisdom in Chains)
Kapcsolódó koncertek, klubok
Kapcsolódó érdekességek
