Különleges koncertet kaptunk az EDDA-tól a Budapest Arénában!
Edda Művek, Pataky Művek – 2020. 03. 07., Papp László Sportaréna
Szinte napra pontosan két évvel az előző arénás koncert után (beszámoló itt) ismét egy újabb nagyszabású bulival készült az Edda a rajongóknak, és mivel az este a Retro címet kapta, sejteni lehetett, hogy még a szokottnál is több klasszikus és régebbi ritkaság vár ránk.
Ahogy azt már megszokhattuk az évek során, ezúttal is a Pataky Művek alapozta meg a hangulatot, ahol természetesen nem véletlen a névazonosság, hiszen Pataky Attila fia, Gergő a csapat énekese és stílusbeli hasonlóságok is akadnak, de a Pataky Művek önállóan is megáll a lábán, a közönség pedig szívébe zárta őket az olyan daloknak köszönhetően, mint a Szívemet a szívedért és a Vadmacska. Az idő szűkössége miatt a banda ezúttal elég rövid koncertet adott, de ebből kihozták a maximumot és még jobban felpörgettek mindenkit az Edda koncertjére.
A két évvel ezelőtti bulin Pachmann Péter, most pedig DJ Dominique, azaz Várkonyi Attila konferálta fel a bandát, felidézve a múltjukat és a hozzájuk való kötődését, majd pedig végre megérkeztek az este főszereplői is és egy olyan háromórás zenei varázslat következett, amire talán még a legnagyobb rajongók sem számítottak. Kezdésként például A keselyű dallamai csendültek fel, vagyis rögtön fejest ugrottunk a „bakancsos” évek dalaiba, majd jött az első igazán nagy sláger, a Minden sarkon álltam már az idén kerekeken 40 éves első albumról. Az Arénában gyakorlatilag teljes telt ház volt, de aki nem tudott ott lenni, a szervező Broadway Jegyiroda YouTube-csatornáján élőben nézhette a koncertet, ráadásul 360 fokban.
Az elhangzott dalok közel fele az első két lemezről került be a programba, így a zenekar olyan ritkaságokat is eljátszott teljes egészében, mint például az Egek felé kiáltottam, a Kék sugár és a Kínoz egy ének, amiket jó ideje nem hallhattunk már élőben, legfeljebb egy-egy részlet került be időnként az egyvelegbe. A különlegességek mellett annak is örülhettünk, hogy a szakemberek nagyszerűen belőtték a hangzást, minden a helyén volt és arányosan szólt, a csapat pedig a látványról is gondoskodott fények, animációk és videórészletek formájában, de persze a zenészek játékát is élmény volt nézni. Érthető persze, hogy sokaknak a mai napig hiányoznak a régebbi felállások tagjai – bizonyára különösen azoknak, akik kifejezetten a korai dalok miatt váltottak jegyet a koncertre – de a mostani csapat már több mint húsz éve együtt van, tökéletes az összhang köztük és mindenki hibátlanul teszi a dolgát, így ezúttal sem lehetett panasza senkinek.
A koncert négy nagyobb részre oszlott, amelyek közül az elsőt A hűtlen zárta, A körrel pedig megkezdődött a második, amelyben Gergő is visszatért a színpadra, többek közt az Ég a házunk erejéig, ami szintén nem egy sűrűn hallható dal az Edda koncerteken, de talán ez mostantól majd változik, hiszen egyértelmű volt, hogy a közönség még mindig szereti. Persze nem maradhatott ki ebből a blokkból az Éjjel érkezem és a Gyere őrült sem, amelyek töretlen népszerűségét nem is szükséges magyarázni – talán nincs is ember az országban, aki ne ismerné ezeket a dalokat, és természetesen az Arénában is mindenki együtt énekelt a Pataky fiúkkal.
Ha már itt tartunk, meg kell jegyezni, hogy bár Attila hangját időről időre érik kritikák az elmúlt években, ezen az estén ő is hozta a kötelezőt – a lassabb daloknál különösen tisztán és magabiztosan énekelt – és frontemberként is tökéletesen tette a dolgát: pont annyit kommunikált a közönséggel, amennyit kellett és a színpadot is rendesen bemozogta, Gergő pedig méltó párja mindebben és bár hivatalosan csak vendégként van színpadon az Eddával, igazából a zenekar tagjának tekinthető és talán már el sem tudnánk képzelni nélküle a koncerteket.
A zenészek örömjátéka és szólói után ismét átrendezték kicsit a színpadot, hogy a banda érzelmesebb oldalába is betekintést nyerjünk Attila és Gömöry Zsolt főszereplésével, az Álmodtam egy világot és az Utolsó érintés erejéig, amelyek valószínűleg még a legkeményebbek szívét is meglágyították egy kicsit, és jól is esett lelassítani erre a néhány percre, persze csak azért, hogy utána újra felpörögjön a hangulat az Elérlek egyszerrel. Attila ezután elmondta, hogy az Edda egy-két bluesdalt is össze tud hozni, ha megrázza magát, és aki nem hitte, az a saját fülével győződhetett meg erről az Egyedül Blues-zal, amit a többség talán inkább Egyirányú útként ismer. Számomra ez volt az este legkellemesebb meglepetése, mert mindig is nagyon szerettem ezt a dalt és nem is számítottam rá, hogy hallhatom élőben.
A koncert végén ismét főleg Gergővel közös nóták következtek a Szellemvilág és a Mi vagyunk a rock képében, majd az Ünnep után levonult a színpadról a zenekar, de természetesen csak azért, hogy a „Művek, Művek, Edda Művek” skandálásra visszatérjenek. A ráadásra is jutott még egy meglepetés a Nincs visszaút révén, tényleges zárásként pedig az elmaradhatatlan Kölyköd voltam szolgált, amit klasszikus koncertfelvételek kísértek a LED-falakon. Ezután már csak a búcsúzás maradt hátra, melynek során a zenekar minden tagja elköszönt a közönségtől és hálát adott a feléjük áradó szeretetért, amelyből nemcsak ezen az estén, hanem az elmúlt több mint 40 évben sem volt hiány, és ez így is van jól, hiszen az Edda igazán rászolgált erre. Különleges koncertet kaptunk a bandától, és bár azt szokták mondani, hogy képtelenség mindenkinek megfelelni, az Eddának talán most mégis sikerült, mert egy olyan programot állítottak össze, amelytől az ős- és az újabb rajongók is egyaránt megnyalhatták mind a tíz ujjukat. Kíváncsian várjuk, a következő nagy bulira mivel rukkol majd elő a csapat!
A koncerten elhangzott dalok:
01. A keselyű
02. Minden sarkon álltam már
03. Egek felé kiáltottam
04. Elhagyom a várost
05. Álom
06. A torony
07. Érzés
08. Kék sugár
09. Engedjetek saját utamon
10. Kínoz egy ének
11. Ahogy élsz
12. A hűtlen
13. A kör
14. Barbárok
15. Ég a házunk
16. Éjjel érkezem
17. Gyere őrült
18. Veled vagyok
19. Álmodtam egy világot
20. Utolsó érintés
21. Elérlek egyszer
22. Egyedül Blues
23. Szellemvilág
24. Mi vagyunk a rock
25. Ünnep
Ráadás:
26. Nincs visszaút
27. Kölyköd voltam
További képekért klikk ide!
Tóth Mátyás
Fotók: Pataky Művek, Tyukodi László
Kapcsolódó koncertek, klubok
Kapcsolódó érdekességek
