Ma 40 éves a Judas Priest 'Turbo' albuma (lemezismertető)
Negyven éve, 1986. április 14-én jelent meg a Judas Priest Turbo albuma a Columbia Records gondozásában, amely már akkor is megosztotta a rajongókat merész irányváltásával. A kerek évforduló jó alkalom arra, hogy újra elővegyük, és más szemmel hallgassuk ezt a sokat vitatott, mégis emlékezetes lemezt.
Be kell vallanom, a Turbo mindig is egy kis fejtörést okozott nekem. 1986-ban, kamaszként a heavy metal volt a lázadás legkézenfekvőbb formája, és a Judas Priest ehhez tökéletes partnernek számított, csak hát a Turbo pont nem ezt a lázadó energiát hozta. Inkább egy amerikaias, glam vagy hair metal irányba kanyarodó lemez lett, ami miatt a haveri körben sokan fintorogtak, én viszont kifejezetten szerettem, ráadásul a stílus akkor épp a csúcson volt. Az már más kérdés, hogy az óta ritkán vettem elő.
Negyven éve, a Turbo születésekor a rock és a metal színtér két részre szakadt. A felszínen tombolt a glam és a hajmetál, miközben a thrash metal is berobbant. A Bon Jovi-féle dallamos zene az MTV segítségével hatalmas tömegeket ért el, de ugyanebben az évben jelent meg a Metallica Master of Puppets és a Slayer Reign in Blood lemeze is. A Judas Priest a Defenders of the Faith sikerével megszilárdította helyét a heavy metal élvonalában, ennek ellenére akadtak gondjaik. Eredetileg egy dupla albumot terveztek, amelynek egyik fele keményebb lett volna, a másik viszont jóval populárisabb. Ebbe azonban a Columbia, a zenekar kiadója nem ment bele. Ráadásul a Priest frontembere, Rob Halford sem volt jó formában magánéleti és függőségi problémái miatt. Mivel a dupla lemez nem valósult meg, valamilyen köztes megoldást kellett találni. Kapóra jött, hogy a Tipton–Downing gitárpáros az egyik nagy gyártótól Hamer AP Phantom gitárszintetizátorokat kapott. Bátran kísérletezni kezdtek velük, és végül így találták meg a Judas Priest új hangzását. Az már valószínűleg csak véletlen egybeesés, hogy az Iron Maiden ugyanebben az évben megjelent Somewhere in Time albumán is használt gitárszintetizátorokat.
Mielőtt belemennénk a dalokba, egy megjegyzés. A Turbo végül olyan lett, amilyen, de nem lehet nem észrevenni, mennyire jól énekel Rob Halford az albumon. Annak ellenére, hogy ő volt a legproblémásabb a felvételek idején. A történet röviden annyi, hogy a dalszerzési folyamatot függőségei miatt nem igazán élvezte, később elmondta, hogy a szövegeket is elég hanyagul dobta össze, a vége pedig egy több hónapos rehabilitáció lett. Viszont tisztán tért vissza, jobb formában volt, mint valaha, és újra élvezte a munkát, ez pedig egyértelműen hallatszik az énekesi teljesítményén.
Szerintem a Turbo Lover a lemez legjobb dala. Merész húzás, és bár a hangzás poposan szintetikus, kifejezetten jól áll neki a középtempós, dallamos megközelítés.
A Locked In egy hajmetálba fojtott Judas Priest-düh, itt a gitárszintik már nemcsak díszítenek, hanem vezető szerepet is kapnak. A Private Property nagyon dallamos és könnyed, tipikus, kommersz, amerikai Priest-nóta. A Parental Guidance refrénjét akár a Kiss is játszhatta volna, nekem ez már kevésbé jön be, túlságosan könnyed a zenekarhoz képest. A következő Rock You All Around the World már erősebb szerzemény. Gyorsabb, és talán ez áll a legközelebb a tradicionális Judas Priest-hangzáshoz, itt érződik igazán, hogy a régi lendület megvolt bennük, csak más irányba terelték.
Az Out in the Cold viszont hidegen pulzál, és annak ellenére jó dal, hogy a kiálláson kívül kevés köze van a klasszikus Priest-vonalhoz. Nálam az album egyértelmű mélypontja a Wild Nights, Hot & Crazy Days, amely még amerikai glamnek is sablonos és unalmas, ezt még Rob éneke sem tudja megmenteni. A Hot for Love sem egy Priest-klasszikus, de itt legalább erősek a dallamok, illetve K.K. és Glenn is jobban kiengedi a feszültséget. A záró Reckless viszont kifejezetten jó, lendületes és határozott. Ehhez a dalhoz kapcsolódik egy érdekes történet. Annak idején a zenekart megkeresték, hogy felhasználnák a számot a készülő Top Gun filmhez. A feltétel az volt, hogy le kellett volna hagyni a Turbóról. A banda végül úgy döntött, hogy a film nem lesz nagy szám, és nemet mondtak. A film sikerének fényében ez nem biztos, hogy jó döntés volt.
A kritikusok egy része frissnek, bátornak és kísérletezőnek tartotta a lemezt, amely szerintük könnyen befogadható, miközben a gitárjáték továbbra is erős maradt. Mások viszont azt rótták fel a zenekarnak, hogy túlságosan alkalmazkodni próbált a nyolcvanas évek amerikai piacához, a végeredmény pedig erősen hajmetálos lett, ráadásul fájdalmasan egyszerű szövegekkel.
A rajongókat is megosztotta az album. Volt, aki a banda egyik legnagyobb csalódásaként élte meg, teljesen mást vártak tőlük. Mások viszont úgy gondolták, hogy bár nem egy hagyományos Priest-lemez, mégis működik. Egy rajongó találóan így fogalmazott: „A Turbo olyan, mintha a Priest azt mondta volna: srácok, csináljunk valamit, amin a rajongók negyven év múlva is vitatkozni fognak.”
A zenészi teljesítményeket nézve a banda egyáltalán nem volt rossz formában. Robról már esett szó, a Glenn Tipton és K.K. Downing alkotta gitárpáros játéka továbbra is csúcson volt, és lényegében önazonos maradt, csak a hangzás színvilága változott meg. Dave Holland dobjátéka is rendben van, bár a kissé steril hangzás némileg tompít az összképen. Ian Hill basszusgitáros pedig a szokásos módon a háttérben maradva biztosít stabil alapot.
Az album kereskedelmileg sikeres lett. Előbb arany-, majd platinalemez vált belőle és több mint egymillió példányban kelt el. Az amerikai Billboard 200 listán a 17. helyig jutott, a YouTube-on pedig a Turbo Lover már 49 milliós megtekintésnél jár.
A Turbo az a lemez, amit sokan kicsit letagadnak, aztán mégis újra elővesznek. És amikor elindul, hirtelen kiderül, milyen jó néha félretenni a true metalos szigort, és egyszerűen csak élvezni a nyolcvanas évek neonfényű könnyedségét. A Turbo egy másik irány, de ettől még bőven szerethető.
Az album dallistája:
01. Turbo Lover
02. Locked In
03. Private Property
04. Parental Guidance
05. Rock You All Around the World
06. Out in the Cold
07. Wild Nights, Hot & Crazy Days
08. Hot for Love
09. Reckless
Fodor Attila
Kapcsolódó koncertek, klubok
Kapcsolódó érdekességek
