Megjelent a death veteránok méregerős 16. nagylemeze - Cannibal Corpse: 'Chaos Horrific' lemezkritika
„Tanár úr, tudna nekünk esetleg egy olyan zenét mutatni, ami a legbrutálisabb azok közül, amiket hallgatni szokott?” – tette fel a kérdést az egyik középiskolai osztályom még a 2000-es évek elején. Így nem volt mit tennem, muszáj volt a Live Cannibalism koncertanyaggal megismertetnem a tanulókat, akik döbbenten hallgatták azt a zenét, amit előtte még soha. A számcímek fordítását a legtöbb esetben inkább nem erőltettem (pedig angoltanárként nagy volt bennem a kísértés), csupán 1-2 „szelídebb” kifejezést néztünk meg a kedvenc death metal zenekarom éppen aktuális koncertlemezéről.
Akik pár napja, egészen pontosan szeptember 22-én jelentették meg a legfrissebb anyagukat. 35 év, 16 nagylemez, ugyanaz a kiadó, kompromisszummentesség. Hihetetlen, de igaz. A két évvel ezelőtti Violence Unimagined album ráadásul képes volt friss vért pumpálni a death metal legenda szervezetébe, ugyanis Erik Rutan zenekari taggá történő előléptetése csont nélkül zseniális húzás volt a csapat részéről. Pat O’Brien elvesztését nem kicsit sajnáltam (és ominózus ámokfutását a mai napig nem értem), viszont a hírek szerint egész jól érzi magát az Exhorder soraiban, akivel új albumra is készülnek. Rutan mesterre visszatérve, aki látta már őt élőben a csapattal, az mind megerősítheti, hogy nem csupán kiváló stúdiós szakember, hanem fantasztikus gitáros is egyben, aki olyan félelmetes precizitással és látványosan teker a hangszerén, hogy az állunk tényleg a földön csattan tőle. Hihetetlen figura az biztos, én már nem is nagyon tudnám elképzelni a zenekart nélküle. Az új lemez ismeretében meg főleg nem.
A szűk 40 perces album első tétele az Overlords Of Violence, mely beütésekkel és olyan gyomrozó basszussal indítja el a lemezt, hogy az ember feje lerepül tőle. Talán még soha nem volt ennyire szépen hallható Alex Webster basszusgitárja, mint a mostani lemezen, pedig idáig sem adtak ki a kannibálok rosszul megszólaló lemezt karrierjük során. Érdemes fülessel is nekiülni, annyira szépen szól minden. A nyitány pedig kiváló, rögtön meg is adja a lemez alaphangulatát, szépen elindul a tuka-tuka. Corpsegrinder természetesen a szokásos színvonalat hozza és a szóló is remek.
A másodikként érkező Frenzied Feeding rálép a képzeletbeli gázpedálra és szinte érezni, ahogy a gitárfalak maguk alá temetik az embert. Félelmetes precizitással érkeznek az okosan felépített riffek, melyeket mindig öröm hallani. Ráadásul némileg le is lassulnak a szám közepén: egy remek headbangelős témát eresztenek a hallgatóra, amit ismét egy kiváló szóló követ.
A Summoned For Sacrifice kezdése azzal a megcsavart gitártémával pedig maga a puszta death metal gyönyör. Ráadásul ezt követően olyan természetességgel kapcsolnak újra magasabb fokozatba, ahogy tényleg csak ők tudnak. Paul Mazurkiewicz dobolását is érdemes kagylózni, hihetelen húzást biztosít az amúgy sem gyenge témák és váltások számára.
A Blood Blind örlő nyitánya sokunk számára valószínűleg a Morbid Angel egyes dolgait juttatja majd eszünkbe. Rutan játékát továbbra sem győzőm eléggé méltatni, de ebben a dalban a már említett Morbid Angel mellett a gitáros saját zenekarának, a szintén pazar Hate Eternal lemezeinek a hatását is érezni lehet. Rutan mellett egyébként most már muszáj Rob Barrett nevét is megemlítenem: a két gitáros olyan kiválóan dolgozik össze ezen a lemezen, hogy arra egészen egyszerűen nincsenek szavak, ezt tényleg mindenkinek hallania kell!
Az ötödikként érkező Vengeful Invasion ismét a gyorsabb számok táborát gyarapítja – legalábbis a kezdését illetően. Ugyanis a gyorsabb aprítást itt is olyan csont nélkül zseniális lassabb részekkel váltogatja a zenekar, amire az egyszeri death metal hívő nyálelválasztása szinte azonnal beindul. Nyakatekert gitártémák, komplex váltások, mindez Corpsegrinder bömbölésével nyakon öntve – hát kell ennél több?
A képzeletbeli B oldal a címadó dal képében folytatódik. Itt aztán tényleg nincs kegyelem: bele sem merek gondolni, hogy mi fog ez alatt a dal alatt történni a koncerteken. Kegyetlen kezdés, mely egy remek középtempóba kúszik át, majd pedig ismét nagyobb sebességre kapcsol a csapat. Nem semmi meló lehetett megírni és feljátszani ezt a lemezt, bár ilyen rutinos öreg rókák esetében valószínűleg csak nekünk tűnik mindez szinte emberfeletti teljesítménynek.
A Fracture And Refracture punkos lendülettel indít – már ha lehet egyáltalán ilyet leírnom egy Cannibal Corpse szám esetében. A váltások újfent lenyűgözőek, a többkörös váltott gitárszóló pedig csak hab azon a képzeletbeli tortán. A Pitchfork Impalement ugyanilyen lendülettel folytatja a lemezt, igaz, itt már nem érezhető a punkos jelleg, ugyanis főleg a death stílusjegyek játszanak domináns szerepet. Az 55 éves Paul Mazurkiewicz pedig olyan erővel dobol ebben a dalban, hogy az elképesztő! Nem tudom, hogy mennyi ideig lehet még ezt a fajta dobolást ilyen szinten művelni, de hogy még mindig félelmetes technikai tudással rendelkezik a figura, az biztos!
Utolsó előtti dalként a Pestilential Rictus névre hallgató monstrum érkezik, ahol a kiváló nyitó gitártémák ismét némi punkos hangulatot hordoznak magukban, de mindez továbbra is nagyon jól áll a csapatnak. A dal közepén hallható kiállást hallva pedig elmondhatjuk, hogy egészen egyszerűen nincs az a nyak, ami ne kezdene heves bólogatásba erre a témára, az biztos!
A lemezre pedig a záró Drain You Empty teszi fel a koronát: a rendkívül lassan őrlő kezdőriff egy olyan vészjós hangulatot áraszt, ami egy horrorfilm aláfestő zenéjeként is simán elképzelhető lenne. Erik Rutan szerzeményével kapcsolatban elmondhatjuk, hogy azért csak csavarnak egyet itt is a tempón, ugyanis pikk-pakk beindul az aprítás és mehet a headbang újfent ezerrel. Remek lezárása a lemeznek, amit ezek után szinte automatikusan indít újra az ember.
A hangzás és az artwork mind kiváló, profi munka, de a Cannibal Corpse estében ezen természetesen már meg sem lepődünk. Vince Locke szokásosan beteg alkotásait a belső borítóban is szemügyre vehetjük, ahol minden egyes számhoz külön kép dukál a Pestilential Rictus kivételével, aminek az okát nem teljesen értem. De ez természetesen csak apró szőrözés a részemről, ugyanis a lemez teljesen rendben van, sőt! Nekem személy szerint még jobban is tetszik, mint az előző albumuk, amit anno még volt szerencsém a HammerWorld Magazinban hangpróbázni is, ahol „csak” 9 pontot adtam a Violence Unimagined szerzeményeire és ezt a pontszámomat később bántam is rendesen. Viszont ha az a lemez 9 pont, akkor ez az új album csont nélkül maximális teljesítmény, amire méltán lehet büszke a csapat! Ki ne hagyjátok! A teljes album itt meghallgatható.
A ’Chaos Horrific’ album dallistája:
01. Overlords Of Violence
02. Frenzied Feeding
03. Summoned For Sacrifice
04. Blood Blind
05. Vengeful Invasion
06. Chaos Horrific
07. Fracture And Refracture
08. Pitchfork Impalement
09. Pestilential Rictus
10. Drain You Empty
Az új Cannibal Corpse album ide kattintva megvásárolható CD-n és LP-n a Metom Music webáruházban.
Gál Endre
Kapcsolódó koncertek, klubok
Kapcsolódó érdekességek
