Bejelentkezés

x
Search & Filters

Nem akarom, hogy a zenekar egy Korpiklaani 2.0 legyen! - Niburta interjú

Június 19-én tartotta visszatérő koncertjét a Niburta a Dürer Kertben. Az ismét új felállásban játszó folkmetalosok most mintha tényleg haladnának is valamerre a sok éves egyhelyben álldogálás után, már egy új számot is kihoztak. De vajon megmarad a kezdeti lendület? Van garancia arra, hogy a mostani Niburta el tud jutni A-ból B-be? Mi változott a korábbiakhoz képest a dalszerzésben, és milyenek lesznek az új számok? A koncert előtt beszélgettünk Hormai „Buso” Balázzsal, a Niburta alapítójával, illetve Ferenczi Márton gitárossal.
 
Rockbook: Tízéves lett a Niburta. Ez idő alatt összeszámolni sem lehet, hány tagcsere történt, énekesnőkből is már a hatodikat fogyasztjátok. Volt három megújulási kísérlet, most jön talán a negyedik, és tíz év alatt egy demo és két kislemez mellett csak egy nagylemezt adott ki a Niburta. Ez nem tűnik túlzottan hatékony zenekarszervezési stratégiának, nem gondoljátok?
 
Hormai Balázs: Teljesen jogos a felvetés, és tűnhet úgy, mintha direkt arra hajtanánk, hogy miután összeraktunk valamit, azt tönkre is tegyük. De emögött nincsen ilyen önpusztító szándék. Az első formációkban sokan nem tudták megoldani, hogy például eljöjjenek hétvégi koncertekre, mert távol laktak, egyetemre jártak, dolgoztak a zenélés mellett. Én szerettem volna gyorsabban eljutni A pontból B pontba, amit viszont így szinte lehetetlen volt megoldani. Ez pedig előbb-utóbb konfliktushoz vezet. Visszagondolva az elmúlt egy-két évre viszont már úgy érzem, rendeződtek a soraink, és remélem, nem fog történni semmi, ami ezt a haladást felborítja.
 
Rockbook: Mi a garancia arra, hogy a Niburta most már aztán tényleg el fog jutni A-ból B-be?
 
HB: Garancia soha nincsen. Viszont amikor Ferenczi Marci, a gitárosunk becsatlakozott, akkor hirtelen beindult a dalszerzés. Eddig, még ha volt is a zenekarnak tagsága, egyszerűen nem tudtunk eljutni odáig, hogy egy új dalt összerakjunk. Csak mindig játszottuk a régi számainkat, és ez amiatt volt így, mert nem volt konszenzus a zenekarban. Nekem van egy erős elképzelésem a zenekar irányáról...
 
Rockbook: Mi ez az elképzelés?
 
HB: Zeneileg és témák tekintetében is nagyon ragaszkodom a saját elképzeléseimhez.
 
Rockbook: Mihez konkrétan?
 
HB: A Niburta a népzene és a modern metal ötvözése. Emellett megjelenik a zenénkben sokfajta beütés, irányzat, mint a funky, az akusztikus zene vagy a dubstep. Ezt a más műfajok felé való nyitottságot akarom megtartani a későbbiekben is, hogy ne ragadjunk bele egy zenei rétegbe. Nem akarom, hogy a Niburta egy Korpiklaani 2.0 legyen, ami az X-dik lemeze után már semmi újat nem tud nyújtani, és csak a régebbi dalokat, témákat variálja újra és újra.
 
Ferenczi Márton: Azt még hozzátenném, hogy a klasszikus dalírás, hogy összeül a zenekar a próbateremben, és ott összehoz egy számot, ma már nem működik. Egy ember van, aki megírja magát a számot, felépíti annak szerkezetét, és ahhoz mindenki hozzátesz valamit a saját szája íze szerint.
 
HB: Igen, mi is átalakítottuk ilyen formán a dalszerzést, ami egyelőre úgy néz ki, működik.
 
Rockbook: Te vagy az most, Balázs, aki megírja a számokat, hogy aztán a többiek hozzátegyék a saját ötleteiket?
 
HB: Úgy néz ki pontosabban a folyamat, hogy átdobom Marcinak az ötleteimet, a népzenei témákat, amiket benne akarok látni az adott dalban, Marci azokat egy koherens struktúrába rendezi, egy kerek, egész számmá alakítja, majd a többiek hozzáteszik a saját ötleteiket.
 
Rockbook: A Niburta esetében igazán releváns kérdés: hogyan választjátok ki az új tagokat? Nagy castingok zajlanak a háttérben, vagy személyes ismeretségeken keresztül kerülnek be az új zenészek?
 
HB: Régebben adtunk fel hirdetéseket, most már személyes kapcsolatokon, ajánlásokon keresztül keressük meg az új tagjainkat.
 
Rockbook: A Niburta aktuális állapotát tekintve mi most az a B pont, az a cél, amit reálisan ki lehet tűzni magatok elé?
 
HB: Egyértelműen új számokat kihozni. Hál' Istennek most már egész sok megvan belőlük, és csak arra várnak, hogy felvegyük őket. Gondoljunk bele, négy éven keresztül más nem történt, hogy lett, majd tönkrement egy újabb zenekari felállás, minden újdonság nélkül. Ahhoz, hogy a zenekar ne veszítse el a hitelét, kell, hogy lássák az emberek: végre tesszük is a dolgunk, és megyünk előre.
 
 
Rockbook: Hol állnak az új lemez előkészületei? Már folynak a stúdiómunkálatok, vagy még csak a fiókban porosodnak a kidolgozott ötletek?
 
HB: Ebben a tekintetben is innováltunk. Nem hiszünk abban, hogy egyben ki kéne dobni egy nagylemezt a piacra. Inkább pár havonta szeretnénk kihozni egy-egy új dalt.
 
FM: Ez a terv. De mint láthattuk az elmúlt egy évben, ez nem úgy történik, hogy megírunk egy számot, és akkor azon nyomban fel is vesszük. Az sokkal több előkészületet igényel. Van olyan szám, ami már kész van, épp a mai koncert előtt hoztunk ki belőlük egyet Fading Willow címmel. Van olyan, amit már feljátszottunk, és már csak a keverés van hátra. És van olyan is, amit már megírtunk, csak még nem játszottuk fel.
 
HB: És mivel Marcinak, aki a technikai hátterét is biztosítja a munkálatoknak, van más elfoglaltsága is, nem várhatjuk el, hogy mindent azonnal megcsináljon. Ez időigényes dolog.
 
FM: Amiben az is szerepet játszik, hogy például a keverésnél meg kell találni az új hangzást, hogy hogyan szóljon az új Niburta.
 
Rockbook: Hány új számotok van meg eddig?
 
FM: Három szám fixen megvan, négy-öt pedig már úgy 50-70 százalékban kész van. Utóbbiakból általában a népzenei kiegészítés vagy néhány énektéma hiányzik. De a számok kerete már megvan.
 
Rockbook: Mennyire lesznek azonosak az új számok témájukban, hangzásvilágukban a 2016-os kilépési hullám előtt majdnem elkészült Dive Into Ascension lemezzel?
 
HB: Azokat a számokat, meg a korábbi lemezeinket is egy más hangszerparkkal és más ötletekkel rendelkező tagsággal csináltuk. Ha akarnánk, se tudnánk ugyanolyat csinálni, mint akkor 2016-ban. Ami konstans elem, az a népzene.
 
FM: A régi Niburtának az északi skandináv hangzásvilág volt az alapja, utána elment egy kicsit az amerikai djentes irányba. Én viszont egy deathcore-brutal death metal háttérrel rendelkezem, és a mostani Niburtában ennek a finomított változatát lehet majd felfedezni. Nyilván vannak és lesznek hasonló vidékről származó népdaltémák is, mint régen, de mögötte a zenei kíséret szerintem most érdekesebb lett. Eddig többségben voltak a bólogató 4/4-des lüktetésű dalok. Hát most már nincsenek.
 
HB: Viccelődtünk már azzal, hogy tartunk majd minden koncert előtt egy képzést a közönségnek, hogy gyertek, és megmutatjuk, hogyan kell tapsolni az új számokra.
 
FM: Meg lehet majd játékot szervezni a közönségnek, hogy srácok, keressétek meg az ütem egyet.
 
HB: Viccet félretéve, azért sem lehet folytatni azt, amit régen, mert Arday Daninak hála basszusgitár helyett nagybőgőt használunk, aminél teljesen másfajta technikát alkalmazva kell zenélni, mint a basszusgitárnál. Ezért nekünk Danihoz is alkalmazkodnunk kell. És ez egész biztosan újdonságot hoz a zenénkbe, főleg úgy, hogy torzított nagybőgővel – amennyire mi tudjuk – senki más nem játszik metalzenét a világon.
 
Rockbook: Az angol nyelv fog dominálni az új számokban is?
 
HB: A hörgős részekben igen, a női énekben meg vagy a feldolgozott autentikus népzene alapjául szolgáló nyelv fog szólni, vagy mi találunk ki hozzá valamit. Az már rajtunk múlik, hogy magyar, angol vagy bármilyen más nyelvű szöveget írunk hozzá. Személy szerint szeretnék még pár magyar nyelvű énektémát is behozni.
 
Rockbook: Nem lenne célravezetőbb a magyar nyelvre nagyobb hangsúlyt fektetni? Főleg úgy, hogy a célközönségetek jelenleg nyilván magyar, aminek a figyelmét jobban megragadhatják a magyar nyelvű témák, és amiket könnyebb közösen csordaénekelni, mint mondjuk egy bolgár szöveget.
 
HB: Amikor elkezdtem felépíteni a Niburtát, akkor még sok magyar folkmetal zenekar volt, akik magyar nyelven énekeltek. Én viszont már akkor is azt gondoltam, hogy rengeteg szép népzene van máshol is a Balkánon vagy a Közel-Keleten, és ezeket szeretném behozni a magyar folkmetalzenei életbe. Lehet, a magyar közönségnek jobban tetszenének a döntő részben magyar nyelvű dalok, de az nem lenne niburtás.
 
Rockbook: A külföldi kapcsolataitokat mennyire viselte meg, hogy sokáig csönd volt a zenekar körül?
 
HB: Akikkel korábban is támogattuk egymást, azokkal továbbra is van kapcsolatunk, és bármikor számíthatunk rájuk. 2017-ben el is mentünk egy kisebb turnéra két ilyen bandával a környező országokba a New Wave of Folk Metal nevű kezdeményezésünk keretében, aminek az volt a célja, hogy hidat építsünk a különböző stílusok és kultúrák között.
 
 
Rockbook: Várható egy újabb ilyen turné belátható időn belül?
 
HB: Nekünk egyelőre az új számok jelentik a prioritást, mert első lépésben vissza kell hozni a zenekart a köztudatba, és ezt szerintünk így tudjuk a leginkább elérni.
 
Rockbook: Lesz fejlődés olyan értelemben, hogy klipeket is fogtok forgatni a számaitokhoz, vagy maradnak a szöveges videók?
 
HB: Mindenképpen szeretném az előbbit. Lesznek persze szöveges videóink is, mert annyira nem vagyunk eleresztve pénzügyileg, hogy minden új számhoz klipet forgassunk.
 
FM: De például a mostani koncertünkön is próbálunk majd egy élő koncertfelvételt csinálni a Fading Willow dalhoz.
 
Rockbook: Most már klasszikusnak mondható téma rock- és metalkörökben: tervezitek, hogy elindultok az Eurovíziós Dalfesztivál hazai válogatójában, A Dal című műsorban?
 
HB: Nekem megfordult a fejemben. Tavaly nyáron beszéltünk is erről, de végül arra jutottunk, hogy nem illenénk mi oda. A mi zenénkben azért hörgés van, akárhogy is nézzük.
 
FM: Eluveitie-t sem láttál még soha Eurovízión.
 
Rockbook: Az AWS sem spórolt a hörgéssel, és megnyerték a műsort. És ha a sikert a zenétek szélesebb közönséghez való eljuttatásában méritek, nem abban, hogy mit mond a zsűri és hányan szavaznak rátok, akkor nem is kell, hogy köztévé-kompatibilis zenét nyomjatok.
 
HB: Ez igaz. Promóció szempontjából még akár jó is lehetne, de úgy vagyunk vele, hogy nem akarunk playbacket semmilyen értelemben. Az nekünk nem oké, hogy tátogjunk és kihúzott gitárral meg lenémított dobszettel játsszunk. Márpedig a tévében így kéne tennünk, amit mi hitelvesztésként élnénk meg. A másik problémám ezzel az egésszel, hogy nagyon durva szerződést íratnak alá a fellépőkkel. Még a 2012-es felállással elmentünk egy tehetségkutatóba, talán az X-Faktorba, és olyan szerződést nyomtak az orrunk alá, hogy egyből el is jöttünk onnan.
 
Rockbook: Milyen problémás részek vannak egy ilyen szerződésben?
 
HB: Ha ezt elmondanám, szerződést szegnék, és feljelenthetnének. 
 
Rockbook: 2015 óta – a korábbi rossz hangosítási tapasztalatok miatt – a népi hangszereket száműztétek a színpadról. Aztán jött Arday Dani a nagybőgővel, most pedig Bergics Andrásnak hála még több népi hangszert láthatunk újra a színpadon. Mi történt, fejlődött annyit a magyar technikusi kultúra, hogy ne ismétlődjenek meg a régi hibák, és újra lehessen kísérletezni élőben is népi hangszerekkel?
 
HB: Inkább mi fejlődtünk a hangosításhoz kapcsolódó technikai apparátust tekintve. Egyrészt most már van saját technikusunk, és beszereztünk olyan eszközöket, mint a fülmonitor vagy a saját keverőpult. Ami olyan hangszer, hogy a régi felvételeken jelen van, de mi nem tudjuk azt a mostani felállással élőben, akár alternatív hangszerekkel megszólaltatni, azt pedig továbbra is felvételről nyomjuk be.
 
Rockbook: Várható újabb tagok, újabb hangszerek megjelenése a színpadon?
 
HB: Vendégzenészként előfordulhat, de szeretnénk megtartani ezt a hat fős felállást.
 
 
Petróczi Rafael
 
Fotó: Nánási Tamás