A pénteki nappal elstartolt az osztrákok giga-fesztiválja a Nova Rock, ami idén a 10. születésnapját ünnepelte! Ez azért (is) érdekes lehet a számunkra, mert a határtól néhány kilométerre zajlott az esemény. Olyan nagy nevek csábították ide a rockrajongókat, mint az Iron Maiden, a Limp Bizkit,  Volbeat, Black Sabbath....

A fesztivál óriási területen zajlik, két nagyszínpaddal, melyek között a távolság kábé negyedóra gyaloglás. A kék és a vörös színpadot egy hosszú, kékből vörösbe átmenő, jégből  tűzbe hajló impozáns „folyosó” köti össze. A hatalmas, füsttel, lángcsóvákkal megfűszerezett oszlopokat, az idei Novarock fellépőiről készített grafikák díszítik. Nagyjából félúton található a kicsi Red Bull Brandwages stage, ami a kisebb, de olykor igen csak nagy neveknek is otthont adott. Rengeteg árus, (póló, piercing, tattoo, egyéb kiegészítők) és hömpölygő tömegek. Egy stand-al, a nagynevű merchant web áruház, az EMP is képviselte magát.

Sepultura

A bejutás kissé nehézkesen ment, így csak fültanúi lehettünk a 90-es évek végén feltűnt, Nu/rap metált játszó, egy-slágeres californiai Crazy Town-nak. A csapat 2003-2007-ig szünetet tartott, majd újra aktiválta magát. Nem tudom a tengerentúlon, mennyire népszerűek manapság, de itt Európában nem sokat lehet róluk hallani. Néha feltűnnek egy-két fesztiválon, …nagyjából ennyi. A kapuban állva még hallottuk, ahogy a Butterfly-al zárják a programot és tovarepülnek. Velük egy időben a Red Stage-en a Bring Me The Horizon izgatta fel a hallójáratokat, és mozgatta meg a Metalcore közönséget, így az ő fellépésüket is lekéstük.

Mivel a Blue Stage-en 4 óra magasságában a The Used kezdett, nem volt kérdés, hogy az első utunk a velük egy időben a Red Stage-en játszó, Sepultura koncertjére vezetett. Be kell vallanom, hogy az idén 30 éves zenekar pályafutását csak Max Cavalera kiválásáig követtem. Valahogy nem tudtam azonosulni a Derrick Green-féle Sepulturával. Élőben azonban az új dalok is sütnek. Az újabb dalokkal kezdtek, Vatican, Kairos, Impending Doom, ezek közé azért még oda csempészték a Propagandát. Az új nótákat el is lőtték a koncert kezdetén, viszont ők is tudhatják, hogy más rajongók is hozzám hasonlóan éreznek, így a programot leginkább a régi dalokra építették. A végére előkerültek olyan klasszikusok, mint a Ratamahatta, Refuse Resist, Arise, Roots Bloody Roots. Őket itthon is el lehet majd csípni a Rockmaratonon.

Sepultura setlist:

01. The Vatican
02. Kairos
03. Propaganda
04. Convicted in Life
05. Manipulation of Tragedy
06. Refuse/Resist
07. Arise
08. Ratamahatta
09. Roots Bloody Roots

Phil  Anselmo & The Illegals

A Sepulturát szintén a Vörös Színpadon Phil Anselmo új projektje, a Phil  Anselmo & The Illegals követte. Sok infóm nincs róluk, de mivel szeretem Anselmo munkásságát, már a személye miatt is érdemes volt belenézni. Jó kis délutáni zúzást hajtottak végre a srácok. A saját szerzemények mellett (amiket én még nem hallottam, nem úgy, mint a több ezres tömeg, akik ezeket a dalokat is kívülről fújták) leginkább Pantera és Superjoint Ritual dalokra épült a program. Úgymint: A New Level, Death Rattle, Fuck Your Enemy, Waiting For The Turning Point, Domination.

Phil  Anselmo & The Illegals setlist:

01. A New Level (Pantera cover)
02. Battalion of Zero
03. Usurper Bastard's Rant
04. Death Rattle (Pantera cover)
05. Fuck Your Enemy (Superjoint Ritual cover)
06. Waiting for the Turning Point (Superjoint Ritual cover)
07. Bedridden (preceded by a Guitar Solo)
08. Family, "Friends" and Associates
09. Domination (Pantera cover) (with Hollow Outro)

Seether

A giga fesztivál egyik hátulütője, hogy rengeteg zenekart kell besűríteni a 3 napba és ez sokszor azzal jár, hogy választanunk kell a számunkra érdekes koncertek között, így az első napunk a Blue és Red Stage közötti ingázással telt. A Red Stage-en az amerikai Black Stone Cherry koncertje is egy időben zajlott a Blue Sage-es Seether-ével így mi a Seethert választottuk.

A Dél-Afrikai post-grunge brigád, kinek fűben ülős lazulós, kinek színpad előtt pogózós délutáni kellemes perceket szerzett. A szűk 45 perces programba volt miből válogatni, ugyanis a zenekar 5 stúdióalbummal rendelkezik. A Gasolin-al kezdtek, majd rögtön vissza is vettek a tempóból, hogy eljátsszák akusztikusan a Fine Again-t. Majd Best of jelleggel az ismertebb számok, amik közé beszorítottak egy dalt a július elején megjelenő új albumról a Words As Weapons-t.

Seether setlist:

01. Gasoline
02. Fine Again
03. Broken
04. Words As Weapons
05. Rise Above This
06. Tonight
07. Country Song
08. Fake It
09. Remedy

Steel Panther

Utunk ezután visszavezetett a vörös színpadhoz ahol a Steel Panther produkcióját tekinthettük meg. A heavy/glam csapat eredetileg paródiának indult, szerintem az is maradt a produkciójukat látva. A zene ennek ellenére nem rossz, sőt az élő show-al vegyítve, páratlan szórakozást nyújt. A produkciót látva belecsöppenhetünk a 80-as évek vége 90-es évek eleje Los Angelesének rock életébe, amit akkoriban a Mötley Crüe, Poison, L.A. Guns és hasonló zenekarok uraltak. Felvonultatták az összes glam klisét, a színes ruháktól kezdve, az együtt mozgáson át, a csajozós gesztikulálásokkal. A lányokat is rávették egy kis cici mutogatásra és a nárcisztikus Lexxi Foxx bőgős is többször nézegette magát a kis lila tükröcskéjében. Egyszóval jó kis R ’n R showt láthattunk.

Steel Panther setlist:

01. Pussywhipped
02. Party Like Tomorrow Is the End of the World
03. Asian Hooker
04. Gangbang at the Old Folks Home
05. If I Was the King
06. Gold Digging Whore
07. Girl From Oklahoma
08. Community Property
09. 17 Girls in a Row
10. Death to All but Metal

Limp Bizkit

Nekem, mint rock/metal zenei mindenevőnek, itt jött el a fesztivál legnagyobb dilemmája. Blue Stage: Limp Bizkit, Red Stage: Slayer, vagy Red Bull színpad: Skillet. Mivel a Slayert az utóbbi években már láttam kétszer is, nem nagyon hajtotta az ő malmukra a vizet, ezért úgy döntöttünk elindulunk a Limp Bizkit koncertjére és mivel a Red Bull színpad éppen útba esik, még bele tudunk tekinteni a Skillet koncertjébe, akik kicsivel hamarabb kezdtek volna elvileg. Igen, csak elvileg. Ugyanis a beállásuk kicsit elhúzódott, mivel a Skillet nem a Red Bull színpad méreteihez van szokva. Ráadásul a négy alap tagon kívül 1 csellós és 1 hegedűs is színesíti a megszólalást. Ezáltal a gitáralapok is a színpad mögött helyezkedtek el, hogy a zenészek felférjenek. Mivel a beállás hosszúra sikeredett elindultunk a Blue Stage felé, hogy ne késsük le a Limp Bizkit kezdetét.

A Limp Bizkit-et is volt már szerencsém látni 2004-ben a Sportarénában, viszont akkor pont a Wes Borland nélküli korszakában volt a csapat. Márpedig Wes játéka meghatározó a zenekar stílusában. Na meg a színpadi megjelenése sem elhanyagolható. Amíg kezdetekben csak egy fekete kontaktlencsével vagy plexi maszkkal borzolta a közízlést, mára különböző steampunk-ba hajló öltözetekben. Ezúttal teljesen feketére festve, bőr maszkban tolta végig a szűk másfél órás műsort. Akármilyen furcsa is a Limp Bizkit esetében is már egy 20 éves csapatról beszélünk. Személy szerint én Fred Durst-ék korai munkásságát szeretem, úgy a Chocolate Starfish–ig bezárólag. A csapat is érezheti, hogy ezek a legerősebb albumaik, mert a programban is főleg a régebbi nóták kaptak helyet. A Ministry Thieves-ének kezdő riffjeivel indították a show-t, majd a Rollin’-al begördítették a saját nótákat, amire azonnal beindult a több 10000-es tömeg. Lett is nagy porfelhő, ugyanis a hazai fesztiválokkal ellentétben itt nincs lefedve műanyag vagy gumi lappal a színpad előtti terület. Aztán, mint említettem jöttek a legnagyobb Bizkit slágerek: Hot Dog, My Generation, Livin It Up, ami közé beékelték a Gold Cobrát, ami az utóbbi évek legerősebb Bizkit dala. Persze előadták a szinte kötelező George Michael feldolgozást a Faith-et. Majd folytatódott a best of program. Hatalmas meglepetésként egyszercsak a szinpadon termett a Steel Panther teljes legénysége és közösen elnyomták a The Kinks klasszikusát a You Really Got Me-t. A koncert zárásaként mi más is jöhetett volna, mint a Take a Look Around és a Break Stuff. Majd ráadás nélkül elhagyták a színpadot. Ez egyébként egy-két zenekartól eltekintve általában így volt

Limp Bizkit setlist:

01. Thieves (Ministry cover)
02. Rollin' (Air Raid Vehicle)
03. Hot Dog (Creeping Death betéttel a közepén)
04. Gold Cobra
05. My Generation
06. Livin' It Up
07. Faith (George Michael cover)
08. Nookie
09. My Way
10. You Really Got Me (The Kinks cover)
11. Take a Look Around
12. Break Stuff

Volbeat

Az est zárásaként ismét gyalogtúra következett, ugyanis a következő állomás a Volbeat koncertje volt a Red Stage-en. A Volbeat produkciója is nyugodtan versenybe szállhatott a Novarock 2014 legjobb show-ja versenyben (amit persze magasan az Iron Maiden nyert), de azért a második helyért az Avenged Sevenfold-al megküzdhetett. Jó 10 perc csúszással kezdtek mire helyére került minden díszlet és pirotechnika. Persze a díszlet építésből semmit sem láttunk ugyanis egy hatalmas vászon takarta el a színpadot, amit a Volbeat logója a szárnyas, cowboy kalapos, szájkendős koponya díszített. Majd a vászon lehullt és hatalmas petárda durranással, szikra esővel elindult a show. Elénk tárult a díszlet. A háttér a Hangman’s Body Count single borítójáról ismert grafika volt, ami elé egy hatalmas sírkertet varázsoltak. Néha a háttér vásznat elhúzták és egy fémből készült logót húztak a helyére. A dánok hatalmas, bő másfél órás show-t csináltak így a nap végére. Mondanom sem kell, hogy itt is több 10000-es tömeg gyűlt össze. Egész koncert alatt ment a pirotechnika, a koncert végét is tűzijátékkal zárták. Őket itthon is el lehet csípni július 5.-én a VOLT fesztiválon. Garantáltan hatalmas showt fogtok látni.

Volbeat setlist:

01. Doc Holliday
02. Hallelujah Goat
03. Boa [JDM]
04. Lola Montez
05. Sad Man's Tongue
06. Heaven nor Hell / A Warrior's Call
07. 16 Dollars
08. Dead but Rising
09. Fallen
10. A Broken Man and the Dawn / Mary Ann's Place / Rebel Monster / Making Believe
11. Radio Girl
12. Cape of Our Hero
13. Maybellene I Hofteholder
14. Still Counting

ráadás:

15. Pool of Booze, Booze, Booza
16. The Hangman's Body Count
17. Guitar Gangsters & Cadillac Blood
18. The Mirror and the Ripper

A Volbeat után még átsétáltunk a Blue stage-hez, ahol elcsíptük a Prodigy koncert végét. A koncertnek különleges atmoszférája volt, már nem csak a zene miatt, hanem mert valahogy úgy használták a fényeket, hogy minden fényárban úszott, mégis valahogy az egész színpadot sejtelmes homály borította.

A koncertek után elindultunk, hogy felkeressük a fesztivál egyetlen fürdési lehetőségét, de mikor odaértünk, akkor szembesültünk csak vele, hogy 18 órakor bezárták. Ez már egy külön történet, amire és az egyéb körülményekre a beszámolók végén majd kitérek.

Bodzilla/Bej