Bejelentkezés

x
Search & Filters

Óriási hangulat a Beast In Black koncertjén (koncertbeszámoló) – 2023.03.12., Barba Negra Red Stage



Beast In Black, Firewind - Barba Negra Red Stage, 2023.03.12.
 
A 2021. december 10-i és a 2022. március 20-i lemondásokat követően végre eljött hozzánk a Beast In Black egy remek koncertprogrammal. Hatodik alkalommal voltak nálunk és én a negyedik alkalommal láttam őket. Előzenekarként pedig a Firewind melegítette be a Beast In Black dalokra már elég rendesen kiéhezett közönséget.
 
Amikor beléptünk a Barba Negra koncerttermébe már szépen gyűlt a tömeg és a Firewind percre pontos kezdését is elég nagyszámú közönség fogadta. A görög csapat pedig rendesen meg is dolgozott azért, hogy minket elszórakoztasson, ugyanis tényleg mindent beleadtak a színpadon. Herbie Langhans remek énekes és frontember, aki a vállán vitte a produkciót, de Gus G gitármágust se kellett félteni, aki tényleg hihetetlen módon gitározta végig az estét.
 
Gus G
 
Félelmetes technikai tudását remekül kamatoztatta ezekben a heavy/power himnuszokban, a ’The Fire And The Fury’ brutális instrumentalizmusa alatt pedig egy olyan speciális gitáron játszott, melyen piros ledek világítottak és a hangszer ráadásul még szó szerint füstölt is (!), szóval tényleg volt itt minden gitár fronton. A dobos Johan Nunez is rendkívül látványosan és feszesen dolgozott a csapat alá, egyedül a basszer Petros Christo volt picit introvertáltabb, de azért ő is szépen belesimult a színpadképbe. A hangzás is egész jó volt, legalábbis ahol mi álltunk, a keverő és a színpad között „félúton”, mindent kiválóan lehetett hallani. A záró ’Maniac’ alatt Herbie még táncolt is egy kicsit és vele együtt mi is, szóval tényleg remek választás volt a csapat a Beast In Black előzenekaraként.
 
A Firewind setlistje:
 
01. Welcome To The Empire
02. I Am The Anger
03. Head Up High
04. Destination Forever
05. The Fire And The Fury
06. Ode To Leonidas
07. Destiny Is Calling
08. Rising Fire
09. Maniac
 
 
Akik 21.15-kor szintén percre pontosan kezdték meg műsorukat Billy Idol ’Shock To The System’ dalát és a zenekari introt követően. Egyébként mire a csapat a deszkákra lépett, addigra már tényleg jó sokan lettünk és a heringezés is rendesen beindult a keverő és a színpad között. Nem tudom, hogy végül sold out lett-e a buli vagy sem, de ha éppen nem is lett az, szerintem nagyon közel álltunk hozzá. A színpadkép a zenekar ’Hardcore’ klipjének futurisztikus világát idézte meg a kétoldalt felállított hibernáló kamrákban felfüggesztett női torzókkal. A mindvégig remek fénytechnika pedig az egész koncert hangulatát csak még magasabb szintre emelte.
 
 
A kezdő ’Blade Runner’ alatt azért először kicsit megijedtem, mert az énekből és a gitárokból nem sokat hallottunk és sokszor azt sem tudtam eldönteni, hogy jó hangnemben énekel-e egyáltalán Yannis. A hangzás tehát nem volt az igazi, de a koncert közepére azért már a gitárok is felhangosodtak és az arányok is jobban a helyükre kerültek, ami mindenképp jót tett az estének. Ha már gitárok: ennél a zenekarnál is hihetetlen bárdisták dolgoznak. Kasperi szólói tényleg élményszámba mentek, aki ráadásul egy rettentő kedves és bohókás arcnak tűnik, akinek tényleg a zene és a közönség szeretete az élete. A show végén például ő maradt fent a színpadon utolsónak és a színpadon maradt setlist papírokat összegyűjtötte, majd pedig kedvesen mosolyogva bedobta a rajongók közé. Vele szemben Anton nem az az igazi showman típus, ő inkább egy kissé magának való, zárkózott figurának tűnik. Persze nagyokat pengetett ő is, viszont lényegesen kevesebbet bohóckodott a színpadon, mint gitárostársa. A Firewind zenekar bemutatásakor például az is látszott az arcán, hogy nem igazán díjazza, ahogy Kasperi „beletrollkodik” gitárjával Yannis beszédébe (bár az is könnyen meglehet, hogy a fintorgása is a show része volt).
 
 
Yannis egyébként nem semmi energiával süvöltötte végig a bulit, viszont nekem kicsit úgy tűnt, hogy hangilag most nem igazán volt a toppon. Sokszor éreztem kicsit bizonytalanabbnak a kelleténél és rendre le is vonult a szólók alatt a színpadról, hogy igyon egyet – ha jól láttam, akkor 2-3 különböző palackba is belehúzott ilyenkor, szóval az is lehet, hogy valami nyavalya gyötörte, nem tudom, mindenesetre az általam eddig látott négy koncert közül most volt talán hangilag a „legvisszafogottabb” – már ha lehet ilyet mondani egyáltalán. Természetesen így is emberfeletti teljesítményt nyújtott és a Beast In Black dalokban igazság szerint erre szükség is van.
 
 
A dobos Atte is rendkívül jó arcnak tűnik, tette is a dolgát rendesen a dobok mögött, mosolygott, bohóckodott, dobverőket dobált a technikusának és meg is próbálta elkapni azokat (ilyet idáig csak Portnoy-tól láttam), a „mi Máténk” meg természetesen remekül és hiba nélkül hozta a basszusfutamokat. Ő is nagyon vidám és felszabadult volt az egész koncert alatt és folyamatosan mosolygott az első sorok rajongóira. A ’Blind And Frozen’ után (a ráadásblokk előtt) meg egyedül maradt fent a színpadon, hogy a magyarországi Beast In Black koncertek immáron hagyományaként pár szót szólhasson hozzánk magyarul. Megható percek voltak ezek, ráadásul Máté azt is elmondta, hogy ez az első alkalom, hogy mindkét kisfia jelen tud lenni a koncerten. Mondanom sem kell, hogy mekkora tapsot kaptak Máté gyermekei és a felesége – tényleg felemelő pillanat volt. Ráadásul azt a két magyar technikust is név szerint bemutatta, akik a turnén segítik őket.
 
 
A műsor összeállítása is pazar volt – 19 szám a közönség hihetetlen reakciójával kísérve. A ’Dark Connection’ lemez dalai is kiválóan illeszkedtek be a régebbi klasszikusok közé, a ’Moonlight Rendezvous’ egyenesen hátborzongató volt élőben. A ’Crazy, Mad, Insane’ alatt a billentyűszólót egy, a színpadon teljesen váratlanul megjelenő maszkos őrült „játszotta” piros kalapban – karakterre először azt hittem, hogy Ivan Moody az a Five Finger Death Punch-ból, bár némileg valószínűbb, hogy a zenekar valamelyik technikusa volt az elkövető. Nagyon szépre és meghatóra sikeredett a zenekar balladája, az ’Oceandeep’ is a közönség telefonjainak fényével megvilágítva. A legnagyobb ovációt természetesen a két legnagyobb himnusz, a ’Sweet True Lies’ és a már említett ’Blind And Frozen’ váltották ki a publikumból. Itt aztán tényleg mindenki megőrült a nézőtéren, libabőrös élmény volt mindkettő.
 
 
A koncert végén (az outro a Survivor ’Burning Heart’ dala volt) pedig természetesen megígérték, hogy nemsokára visszatérnek, én meg erre csak azt tudom mondani, hogy mi biztos ott leszünk.
 
A Beast In Black koncertjén elhangzott dalok:
 
01. Blade Runner
02. Eternal Fire
03. Die By The Blade
04. Revengeance Machine
05. Unlimited Sin
06. The Fifth Angel
07. Moonlight Rendezvous
08. Crazy, Mad, Insane
09. Sweet True Lies
10. To The Last Drop Of Blood
11. Oceandeep
12. Dark New World
13. Beast In Black
14. Hardcore
15. Born Again
16. Blind And Frozen
17. Cry Out For A Hero
18. One Night In Tokyo
19. End Of The World
 
 
Gál Endre
 
Fotók: Barba Negra - További képekhez klikk ide!