Bejelentkezés

x
Search & Filters

P. Mobil koncertbeszámoló - 2013. november 9., Crazy Mama Music Pub

„Nem élhetek másként, állni nem tudok, csak menni újra!” - P. Mobil koncert, 2013. november 9., Crazy Mama Music Pub

 

1969.: Schuster Lóránt vezetésével a Haus Byrds zenekarból Gesarol (a DDT rovarírtó magyar változata) lesz egy koncert előtti felkonferáláskor, majd az akkori hatalom nyomására (csípte a szemüket) újra nevet vált 1973 – ban P. Mobilra. A folyamatos tagcserék ellenére a szellemisége máig sem változott az együttesnek, és még mindig aktívan, élőben nyomják a bulikat a közönségnek. Régen a hatalom, ma a média nem reklámozza őket, ennek ellenére a  népszerűségük töretlen. Októberben volt a Mobilosok IV. Országos találkozója Kecskeméten, pár hónapja a 4o + 4 éves jubileumi koncert a Budapest Parkban. Most meg ötödik éve annak, hogy Tunyó már az égizenekarban játszik. Egy huncut sor, vagy videó nem jelent meg sehol róluk a médiában. Nincs még egy zenekar, aki ilyen ellenszélben ennyi ideje megmaradt volna a világon. Ennek kapcsán gondoltam írok egy koncertbeszámolót. Legalább ez legyen...

A történet ott kezdődik, hogy nyáron elmentem a Budapest Parkos bulira. Nem írtam róla, mert azt gondoltam mégis csak írnak a „nagyok” valamit. Hát nem. Úgy nézett ki, hogy egyedül kell kimennem, mert a korombeli haverjaim (44 múltam) csak a kocsma pultot, vagy a fotelt támasztják, és sopánkodnak, hogy milyen szar az élet… Régen rockerek voltak, már csak a nosztalgia maradt nekik a Csepeli - és Budai Ifjúsági parkos koncertekről. Húsz éves koromig én is meg voltam vadulva, de jött a család. Pár éve újra elment az eszem egyesek szerint. Na de ki szeret egyedül kimenni? Így megfűztem 18 éves fiamat, aki csak a Két forintos nótájukat ismerte, meg annyit tudott, hogy „jó régi”, tehát régimódi a zenekar. Húzta is a száját rendesen, hogy szar lesz a buli. „Kisebb” apai nyomásra, hogy soha többet nem viszem ki másra (évente 50-60 rock koncerten megfordulok, ahova viszem) meg hogy kap sört, állom a költségeket, kijött velem. Mondtam is neki előre, figyeld meg ezért még hálás leszel, a hetvenes években velük kezdődött az igazi rock hazánkban. A küzdőn aztán meglepődve tapasztalta a három generáció ott létét. A buli közepén a „Csitári hegyek alatt” nótát már együtt énekeltük (üvöltés volt az), majd a „Menj tovább”-ot is. Ezeket mégis csak ismerte, mint utólag kiderült. A 7000 torokból szóló kíséret után meglepődve meg is jegyezte: - Fater, ez jó! Még a hideg is kirázott! – Erre kapott egy enyhe tockost, és mondtam neki: - Hülye gyerek, mikor vittelek ki szarra? Hallgasd a Hammondot! – Prémium kategóriás koncertet kaptunk, belátta ő is. A sör is olcsó volt, mint régen. A diósdi bulra már magától jött. Ott heterogénebb volt a közönség az ingyenes falunap miatt, de a „Zenekar ugyanúgy játszott”, szívvel-lélekkel, mint a jubileumin. Most is itt volt velem a gyerek a Crazyben, ami helyszín jellegre teljesen más, mint az előző kettő.

 


A Crazy Mamát azoknak nem kell bemutatnom, akik hallgatták a mostanára sajnos néma Best Of Rock Fm-et Gidóval. Ugyanis itt voltak, vannak a B.O.R. Fm klubok havi rendszerességgel a rádió lekapcsolása ellenére. A többieknek meg annyit, hogy egy ferencvárosi music pub „veszett környéken” kb. 500 férőhellyel, jó technikai háttérrel, elfogadható árakkal. Akkor térjünk rá a beszámolóra.

A belépő mellé mindenki kapott egy Rockinform külön kiadást Tunyogi DVD melléklettel ajándékba, amit az este folyamán le is vetítettek a korán érkezőknek, ezzel is megemlékezve a volt énekesre. Szép gesztus szerintem. Egyébként itt a hivatalos „menetrend” Lóriék facebook oldaláról, mert nekem nagyon bejött, jópofa beharangozó:

Előzenekarként a budapesti „Futótűz együttes” melegített rock feldolgozásokkal (Korál, Karthagó, Hendrix) meg egy saját motoros számmal, közel háromnegyed órán át olyan színvonalon, mintha az eredetit hallanánk. Tíz órakor felhangzik Lóri „szokásos” felkonfja, most éppen így: - Jó estét mindenkinek! Megkezdjük az őszi klubnapokat. Kint hideg van, bent meg zene élőben! A színpadon a P. Mobiiil!!! A főleg közép korú közönség a keménymaggal Lórizik, Mobilozik ahogy kell. Nyitásként mindjárt a készülő új lemez címadója, a „Farkasok völgye”, majd a „Maradsz aki voltál” nóta jön. A számok között Lóri folyamatosan húzza a hangulatot, beszól, konferál, buzdít. Majd külön megemkékezik a Mobil a „Két legnehezebb szó”-val a Tunyós évfordulóra. Lemegy az új cd másik három száma is: „Nyomjad papa, Nagyon fáj és egy most először játszott, a „Nem akartam megszületni”. Jól vette ezt is a közönség, mint az előző három „újat” is. „Megyünk is tovább” - a közönség teszi a dolgát, mert jön a „Főnix éjszakája”is a Hammonddal! Jó pár számot együtt énekel a bandával a nép. Az első rész zárásaként az utolsó a „Fegyvert veszek”.

A félórás szünet után jön a beköszönés megint a Főnöktől: A színpadon újra a munkások, parasztok, értelmiségiek kedvenc zenekara, az egyetlen: A P. Mobiil!! Az első felvonás is erős volt, de a folytatásra rátettek még egy lapáttal! Megy az „Élsz-e még”, ”Rocktóber” a „Csitári hegyek alatt” feldolgozás, ”Babolcsai nénivel” is találkozunk… „Újra kezdeném!”. A második részben fellép a külön vendég: Kékesi „Bajnok” László, volt Mobil tag két szám erejéig: „Simli show és egy általa énekelt, billentyűn kísért Tunyónak címezve: ”Ha jössz hozzám, késő”. Nagy tapsot kap a közönségtől.

 


Kapunk jó dobszólót Zsoltitól bő egy percben, Tarnai Dani a „bőgőt” is megrángatja rendesen átcsapva a „Varjú dalba” marha jól szól minden! „ Meddig él (így) egy 50 éves férfi?” A marshallos hűtő megint itt van! „Miskolc”, „A zenekar játszott”, „Oh Yeah”, ”Örökmozgó” „Még egyszer fenn a színpadon, nagyon jó, nagyon jó! „Utolsó Rock’n Roll” Tunyónak ajánlva a legvégére.

Maga a P. Mobil bő két órás órás bulija sokkal komplexebb élményt nyújtott, mint a Parkos, pedig ott sem volt semmi hiba. A számok átölelték az elmúlt negyven évet, plusz a készülő új lemez négy nótáját is hallhattuk (Farkasok völgye, Nagyon fáj, Nyomjad papa! Nem akartam megszületni). Az ilyen klub-buli sokkal bensőségesebb mint egy több ezres létszámú. A zenészek a buli előtt, a szünetben, az utánlövés alatt is simán elvegyülnek a közönséggel, pacsi, pár szó fotó erejéig. Egyáltalán nem éreztetik hogy „sztárok”. Pedig azok, és így is sokkal jobb az egész feeling! Nincsenek biztonsági őrök, még sincs balhé. A közönsége a Mobilnak megtiszteli ezzel is a Zenekart.

Végül, de nem utolsó sorban üzenném azoknak a szürke, hétköznapi volt rockereknek, akik pánik betegek, vagy csak nem tudják mitől érzik szarul magukat: - Emeljék meg a valagukat a fotelból, jöjjenek el egy Mobilra, ha kell igyanak is – én sem vagyok absztinens, és garantáltan pozitív élménnyel távoznak majd, meglátják! Gondolkozzanak el ezen  nóta szövegén, bőven van mondanivalója:
 



Én élek sokakkal ellentétben, és jól érzem magam! Legközelebb A Téglagyári megállóban játszanak december 7-én Pesten. Ott leszek. Örökmozgó lettem, nem állok sohasem!

 



Juhász Peti
 

Címkék: 
P. Mobil