A rádiók gyűlölték a gitárszólókat a 80-as években
Az Iron Maiden egykori dobosa, Nicko McBrain Alex Van Halen-nel beszélgetett Metal Sticks című podcastjében, ahol többek közt az is szóba került, hogy a rádiók gyűlölték a gitárszólókat a 80-as években, illetve Alex azt is elárulta, hogy melyik Van Halen album hangzásával elégedett igazán.
"Ha a 80-as évek közepén azt akartad, hogy a rádiók játsszák a dalaidat, ki kellett venned a gitárszólókat. A Jump eredeti verziójára az volt a reakciójuk, hogy egy perccel hosszabb annál, ami ideális lenne számukra."
A 80-as években a rádiók üzleti és formátumkényszer miatt rövidítették vagy kivágták a gitárszólókat, mert a vokálközpontú, gyorsan fogyasztható dalok jobban illeszkedtek a reklám- és háttérzene-logikához. Nem esztétikai döntés volt, hanem figyelemgazdálkodás: ami nem énekelhető és nem tartja azonnal a hallgatót, az kiesett az éterből.
Egyébként ez (a 1984) volt az első olyan lemezünk, amelynek a hangzásával igazán elégedett voltam. A sors iróniája, hogy David Lee Roth pont ezután szállt ki... Tudom, hogy sok rajongónk szereti a korábbi albumaink hangzását is, és én magam sem gyűlölöm őket, úgyhogy maradjunk inkább annyiban, hogy folyamatosan fejlődtünk.
A 5150 eredetileg demóstúdiónak épült, úgyhogy a helyiségek elég kicsik voltak és nem volt meg az a nagy belmagasság sem, ami a hangzás szempontjából ideális lett volna, így be kellett vetnünk bizonyos apró trükköket, ahogy anno a Beatles is tette. Ide-oda pakolgattuk a dolgokat, hogy elérjük azt a megszólalást, amit szeretnénk. Elég fárasztó és kemény meló volt, de végül kifizetődött, és szerintem érződik is, hogy tényleg vérrel-verítékkel dolgoztunk azon a lemezen."
Fotó: David Tan/Shinko Music/Getty Images
Kapcsolódó koncertek, klubok
Kapcsolódó érdekességek
