„Szeretünk együtt zenélni és bárhogy is van, élvezzük.” – Térkövön Sült Lángos interjú
A Térkövön Sült Lángos az egyik legfurcsább nevű zenekar a magyar zenei palettán. Nevük eredetéről talán többször kérdezték már őket, mint magáról a zenekarról, bár ez érthető is. Az alapvetően poénzenekarnak indult székesfehérvári banda már 14 éve létezik, és szinte minden stílusban kipróbálták magukat, hiszen ők csak élvezni akarják a zenélést, és nem állítanak fel zenei korlátokat. A ritmusszekció két tagjával, Nagy László basszusgitárossal, és Ézsiás Ádám dobossal készítettünk egy interjút.
Rockbook: Hogy vagytok? Hogy telt a nyár a zenekarral?
Laci: A nyár próbákkal telt. A zenekar új tagokkal bővült, így mindig próbálunk, ahogy időnk engedi. Sok dalt kell megtanulni az új felállással, de közben születnek újak is, mert a közös alkotás mindig része volt a zenekarnak és a próbáknak.
Ádám: Remek nyár, sok munka, kevés pihenés, ezáltal viszonylag kevés zene. Próbáltunk, és volt koncertünk is, de az ilyen bemelegítés volt a következőkhöz.
Rockbook: Mit jelent számotokra a TSL?
Laci: Számomra a TSL a mindennapokból való kiszabadulást jelenti. Bármilyen is legyen egy próba, vagy egy koncert, mindig az számít, hogy zenéljünk, mert ezt szeretem csinálni igazán.
Ádám: Számomra a TSL egy teljesen más világ, mint az előző zenekarom, de fiatalkorom igazi muzsikája jön benne vissza, ami igazán üdítő érzés.
Rockbook: Sokféle stílust képviseltek, mégis mindegyik dalotokban benne van a Térkövön Sült Lángos íze. Szerintetek minek köszönhető ez?
Laci: Az "íz" annak köszönhető, hogy amikor a zenekar összerak egy dalt instrumentálisan, utána az énekesünk Rejhi otthon, vagy akár ott helyben ír rá egy szöveget, mert mindig is az ő stílusa tartotta életben a zenekart. Bármilyen képzett, vagy bármennyire különböző stílust képviselő tagok voltak az évek során, mindig Rejhi adta azt a pluszt, amit mindegyik dalban hallani lehet.
Ádám: Elsődlegesen a régi tagoknak és annak, hogy mind a négyen szeretnénk ezt a vonalat tovább vinni.
Rockbook: Az utolsó album óta eltelt egy kis idő. Mik a terveitek a jövőre nézve?
Laci: Új számok és majd egy album. Ami általában egy jól működő zenekarba szerintem. Próbán mindig szánunk rá időt hogy valami újat alkossunk. Szerintem, ha egy zenekarnál ez megszűnik, akkor ott már a vége felé siklanak a dolgok.
Ádám: Apránként készülnek az új dalok, és ha meglesz a kellő mennyiségű dal, akkor bizony irány a stúdió.
Rockbook: Egy zenekarban a ritmusszekció a legstabilabb. Könnyen megtaláltátok az összhangot?
Laci: Mivel viszonylag azonos stílust szeretünk ezért könnyen megtaláltuk az összhangot.
Ádám: Szerintem az összhang már az első közös próbán megvolt, ezen még kicsit csiszolunk majd, de sokat zenélünk közösen, így pedig a jövőben egy atom jó bandánk lesz.
Rockbook: Mindegyik tag más és más zenei stílust képvisel. Hogyan tudjátok ezt egy egységgé gyúrni?
Laci: A dalszerzés úgy történik, hogy valaki hoz egy ötletet, de soha nem egy teljes előre megírt dalt. Így arra az ötletre, riff-re elkezd mindenki kitalálni valamit. Ilyenkor elmondja mindenki a véleményét és a legjobbra törekedve végül megszületik a dal.
Ádám: Próbákon mindenki hozza magával amije van, és ott együtt, közösen, szépen apránként eggyé gyúrjuk.
Rockbook: Ádám új, Laci régi tag. Mit gondoltok, mi az, amit idáig a TSL adott nektek?
Laci: Nekem sok élményt adott. Voltak jó koncertek, volt sok vicces és boldog szituáció. De amit a legjobban tisztelek az az, hogy milyen jó embereket tudhatok a barátaimnak azáltal, hogy tagja vagyok ennek a zenekarnak.
Ádám: Személy szerint nekem három új barátot, izgalmas zenei világot, és sok-sok nevetést, kacagást!
Rockbook: Laci! Ennyi tagcsere után mit gondolsz, a jelenlegi felállásban mi az az újdonság, ami eddig a többiben nem volt jelen?
Laci: Ha az egyik felet lecserélik az akaratlanul is mindig változtatni fog a hangzáson. A régi dalokat meg lehet tanulni, de az újakat a saját stílusában írja mindenki. Minden tagcsere hoz valami újat a zenei összhangba. Ami most van, az teljesen más az előzőhöz képest, ahogy ez eddig is volt.
Rockbook: Ádám! Mi a legnagyobb különbség az előző zenekarod és a TSL között?
Ádám: A zenei stílus. Az előző zenekarom teljesen a metál felé hajlott, itt meg ugyebár egy teljesen más világ van. Ez természetesen nem baj, hiszen mindig jót tesz a változatosság, na meg persze az ezzel járó kihívás.
Rockbook: Egy underground zenekar élete soha nem könnyű. Van, hogy három, és van úgy, hogy 300 ember van a színpad előtt. Mi a legfontosabb dolog amit át akartok adni a közönségnek?
Laci: Az, hogy bármi is van, mi szeretünk zenélni. Ha csak egy ember van a nézőtéren, annak is ugyan úgy lejön, hogy szeretünk együtt zenélni és bárhogy is van, élvezzük. Ezeket az energiákat szeretnénk átadni a közönségnek minden koncerten.
Ádám: Szerintem az, hogy ugyanolyan jól érezzék magukat hallgatóként, mint ahogyan mi tesszük előadóként.
A jövőre 15 éves zenekar készíti tehát a nagylemezt, íródnak a dalok, mi pedig kíváncsian várjuk, hogy megkóstolhassuk a legújabb felállású Térkövön Sült Lángos ízét, szigorúan sok fokhagymával.
Moe